Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-09-03 / 36. szám

úr elutasította felebbezésiinket, a felebbezésnek még csak a lehetőségét is elzáró végérvényes döntésével. Kedyes Szerkeszlő Uram ! Az a szomorú tapaszta­latom, hogy nem sokat adnak az emberek bizonyos ügyet szolgáló beszédre, hangra, pláne ha az kicsi helyről megy fel. Csak egy embernek, a kihez adresszáltattak, sokszor feleslegesnek tartom itt szólani. De mégis kell! Az a gondolatom ugyanis, hogy az egyetemes egyház a maga erejével ós teljes erkölcsi súlyával vegye védelmébe az iskolákat. Az egyházkerület egyetemesen követelje a miniszternél iskoláink dologi kiadásainak tandíj-termé­szetű elismertetését és kiutalványozását. Ugyanis azok a dologi kiadások nálunk tényleg tandíj-természetüek. Úgy áll a dolog, hogy a fát gyer­mekeink mindennap hozták és fűtöttek maguk, sepertek magnk! Mindez tartozéka volt az iskolai tehernek. Később, a mikor a világi hatalom, a kormány ezt betiltotta, pénzben kellett fizetnök a gyermekek szüleinek, de nem az iskolafenntartó gyülekezetnek. Ez új rendszernek papiroson semmi nyoma, mert a mint a naponként hordott fát nem jegyezte be bevé­telül és kiadásul a számadás tandíj-rovatában a gondnok, úgy a pénzfizetésnél sem különítette el a fűtés költsé­geit. így a régi múltból semmi dokumentum sincs arra, hogy az is csakugyan tandíj volt! Az új teher növekedését a régi olcsó rendszert megszűntető rendeletek segéllyel nem siettek könnyíteni; most azután, ha kérik az egyházak, kategorikusan el­utasíttatnak ! Kedves Szerkesztő Uram! Jó volna felhívni az egyházmegyék figyelmét, hogy ha valahol ily esetek fordultak elő, a jelzett konkrét esetekből kiindulva, a kerületek útján az egyetemes egyházat kérjék fel iga­zaink védelmére és ne engedje az egyház, hogy a folyton növekedő teherrel az iskolák fenntartásának gondját az egyházak kénytelenek legyenek lerázni vállaikról! Az egyetemes egyház tekintélye, súlya lehet az iskolák legerősebb védője! Isten áldja, kedves szerkesztő uram! Balatoni István. * Az iskolák dologi kiadásának állami kárpótlása körében sok panaszt hallottunk már. A baj oka, a panaszokból láthatólag, abban van, hogy a kárpótlás elveinek megállapításánál nem vették figyelembe azt a patriarchális viszonyt, a melyben prot. gyülekezeteink­ben az egyház és az iskola egymással állottak, a mikor külön egyházi és iskolai költségvetést nem csináltak, külön számadásokat róluk nem vezettek, hanem az egyház valláserkölcsi és anyagi életében egyház és iskola össze­olvadt. A mikor ilyen viszonyok után új helyzet támadt s a kárpótlás végett ki kellene mutatni a személyi és a dologi terheket, a betűt tekintő hivatalos adminisztráczió sok esetben mellőzni kénytelen még a jogos igények megállapítását is, mivelhogy nincs reá mindig írásos dokumentum. A betű azonban öl. Itt is megölhet sok felekezeti iskolát, ha a felsőbbség bölcsesége és buz­galma meg nem találja a módját annak, hogy a kárpótlás nyújtásánál ne csupán a rideg betűnek, hanem a jóindulatnak és méltányosságnak a szelleme is érvényesüljön. Méltassák azért vezetőink ezt az ügyet komoly figyelmükre. Szerk. A Presbyteri Világszövetség magyarországi gyűlése. A Presbyteri Szövetség magyarországi gyűlését elő­készítő bizottság augusztus hó 28-án dr. Antal Gábor püspök elnökletével ülést tartott Budapesten. Az elő­készítő-bizottság örömmel vette tudomásul, hogy a keres­kedelemügyi minisztérium és a kassa-oderbergi vasút igazgatósága — az elnök közbenjárására — egy külön Pullmann-kocsit bocsátott ingyenesen a budapesti gyűlé­seket megelőzőleg tíznapos országos tanulmányútra induló 40 angol, skót, ír és amerikai kiküldött rendelkezésére. A külön kocsi szeptember 9-én reggel a bécsi Staats­bahnhofon várja a küldötteket és a megfelelő vonatok­hoz kapcsolva, majd bekapcsolva viszi őket Pápára, este Komáromba, 11-én Érsekújváron és a Vágvölgyön, Zsol­nán át a Csorba-tóhoz, majd 13-án Poprádfelkától Kassán, Miskolczon át Sárospatakra, onnan 14-én Bátyún, Király­házán át Szatmárra, 15-én reggel Debreczenbe, majd 16-án délután Püspökladányon át Kolozsvárra, honnan 18-án este 9'55-kor érkeznek meg a nyugoti pályaud­varra. A gyűlések végeztével azután vissza is viszi a külön kocsi a küldötteket Bécsbe. Az előkészítő-bizottság elhatározta, hogy a külföld­ről jövő delegátusok névsorát, nevük kiejtésének és annak a feltüntetésével, hogy kik beszélnek közülök németül, több száz példányban kinyomatja és 40—50 példányban mindazokba a városokba megküldi, hol a küldöttek jár­nak. A névsor feltűnteti majd, hogy kik vesznek részt a körutazásban és kik jönnek csupán a szeptember 20—21-iki gyűlésekre. Örömmel vette tudomásul a bi­zottság, hogy genfi hitrokonaink részéről Claparéde Sán­doron és nején kivül dr. Choisy Jenő egyetemi egyház­történelmi tanár is részt szándékozik venni a budapesti gyűléseken. Az országos körútra indulókat egész útjokban végig kíséri dr. Kováts István, ifj. Szilassy Aladár dr. és P. Horváth Zoltán dr., kiknek a kalauzolás meglehetősen nehéz munkájában Érsekújvártól kezdve Webster Ja­mes T., Poprádfelkától Szilassy Paula és Miskolcztól ifj. Victor János is segítségére lesz. Komáromban Forgács Gyula is fog a tolmácsolásban segédkezni. A küldöttek tiszteletére ugyanis több helyütt, a közebédeken kívül vallásos összejöveteleket, szeretetvendégsógeket is ren­deznek, melyeken a küldöttek közül többen is fölszólal­nak, előadásokat tartanak. Az előkészítő-bizottság felkéri Budapest székesfővá­ros tanácsát, hogy az országos kőrútjuk végén Buda-

Next

/
Thumbnails
Contents