Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-09-03 / 36. szám

lyai". Pedig épen ezek az embercsinálta szabályok szoktak gátat vetni a szabadvizsgálódás elé. Egyházi törvények, rendszerbe foglalt hittételek, csalatkozhatatlan isteni tekintéllyel felruházott szentkönyvek és főpapok föléje tolják magukat a személyiség mélyében folyó isteni szellemi életfolyamatnak és megbénítják nemcsak a tudományt, hanem a hitet is. Hittételek értelmi elhivésévé, egyházi tanító és fegyelmező tekintélynek való engedelmességgé ferdítik és korcsosítják az Istennek és az isteni életnek benső szabad átélését. Kicsinyes megkötöttség, szűkkeblű türelmetlenség és ádáz eretneküldözés az eredménye ennek a róm. kath., gör. kel., protestáns és zsidó orthodoxiánál egyaránt. Pedig az embercsinálta szabályok : sem a Szentírásról készített tan, sem az egyházi jogszabályok, sem a különböző korok hitvallásai nem képezhetik gátját az igazságkereső tudománynak, sem az üdvösségkereső hitnek. Vallás és theológia, hitélet és az azt kutató hittudomány határozottan külön választandó. Semmiféle theológiának és vallástudománynak nincs joga megkötni vagy helyettesíteni a vallásnak, az Istenben való hitéletnek szabad folyását. Ellenben feladata azt megismerni, tisztaságára vigyázni és továbbfejlődését munkálni. Szabad hit és szabad hittudomány, saját törvényei szerint szabadon kifejlesztett élet és szabad" tudomány alkothatnak valódi haladást, isteni stílusú életet. Hit és szabadvizsgálódás nem ellentétes irányok. A szabadvizsgálódás a hitélet megismerésének eszköze és mélyítésének segítője. Azért a hit képviselőinek, a vallás társadalmi szervének, az egyháznak nem az a czélja, hogy hittótelekkel, törvényekkel és szabályokkal, személyi és intézményes tekintélyekkel megszabja a hitélet mozgási szabadságát, hanem hogy jézusi istengyermeki életre segítse gyermekeit. Ezzel a krisztusi élettel rájuk hagyhatja a keresztyén élet és gondolkodás történetének és mai munkásságának s az egész mindenségnek rendszeres kutatását. Az Isten Lelke vezérli őket az igazságra. Sajnos, ma nem ennek a mélyhitű protestáns keresztyén szabadelvűségnek az idejét éljük. Mint Baltazár mondja: „Korunk egyik legaggasztóbb jellemvonása, hogy a hit, a helyett, hogy legtermészetesebb világát, az egyéni meggyőződést mélyítené, magasítaná, gazdagítaná, inkább intézmény szerű, külső életet él. Bemegy pártos tényezőnek a társadalmi és politikai küzdelmekbe s az iskolákat a nemzeti művelődés nemes babérja helyett a felekezeti érdek Erisz-almájáért állítja versenybe . . A vallásnak emez intézményes mivoltában, annak társadalmi és politikai hatalmi törekvésében van a nagy baj. Ez vezeti az egyházakat a jézusi élet fejlesztése helyett hatalmi versengésbe. Ez a hatalmi törekvés bénítja meg mind a hitnek, mind a kutatásnak a szabadságát. Ez az anyja az „egyediil-iidvözítő" római katholiczizmusnak, a megcsontosodott keleti orthodoxiának, az angolszász dogmatikus és hierarehisztikus protestantizmusnak, a holland, franczia és német neo-kálvinizmusnak, a német Irrlehrengesetz-es konzervatív protestantizmusnak és a vékonyhitű, álpáthoszú és csekély tudományú, türelmetlen magyar konzervatív protestantizmusnak is. Nekünk az egyházi intézmények is eszközök hatalmas, gazdag, boldog személyes krisztusi élet fejlesztésére, Épen azért sohasem tarthatjuk helyesnek, hogy a külső intézmény, a személyes benső élet helyébe lépjen vagy azt megnyomorítsa. Nekünk isteni életre van szükségünk. Ezt pedig Isten Lelke támasztja bennünk. Ennek a hitéletnek szabad fejlődése és szabad kutatása a keresztyénség jövendőjének elengedhetetlen feltételei. A protestantizmus is így lehet a tekintély vallása helyett a szellem vallása s azzal együtt a jövő vallása. Az örökös reformálás elvének ez a megvalósítása. Az örökös reform útján így épül a krisztusi élet, az isteni világ, az istenországa. Erre figyelmeztet a történelem és a jelenkor tanulsága, s legközelebbről a legkonzervatívebb magyar református egyházkerület legszabadelvűbb püspökének intő szava! V. J. ISKOLAÜGY. Néhány szó a gyönki gimnázium áthelyezéséhez. Másfél éve folyik immár a harcz a gyönki gimnázium áthelyezése körül. E harczban több ízben nyilatkozott a gyönki tanári kar, a mely különben is az áttelepítés kérdését felvetette. Nyilatkozott memorandumokban, újság útján, a fenntartó testületi tag urak többszörös informácziója által. Megnyilatkoztak az ajánlattevő községek is, előnyeiket kérkedve s élénk színekkel ecsetelve hozták fel. Természetes, mindezt azért, hogy a döntő fórumok jóakaratát a maguk számára megnyerjék. Ez a sokoldalú kapaczitálás meg is termette gyümölcsét, mert az első fórum, a fenntartó testület, a mellett döntött, hogy a gimnázium Dunaföldvárra telepíttessék át. Igaz, hogy nem valami egészséges, gyönyörű termés ez a gyümölcs, mert egyetlen szavazattöbbséggel hozatott, s ez az „egyetlen" szavazattöbbség is az igazgató szavazata, a kinek ezen ügyben való legteljesebb érdekeltségét a legjobb akarat sem vonhatja kétségbe. Az eddigi küzdelemben épen csak Gyönk község nem igyekezett a nyilvánosságot kapaczitálni, s bízván a maga igazában, hallgatott. Most azonban, részint, miután az első fórum döntése megvan, s a küzdelem a végső határozathozatal előtt áll; részint, mert Baky István professzor úr tollából egy Gyönk községet illető, sok helytelen, hogy ne mondjam valótlan adatot is tartalmazó füzet jelent meg: szót kérünk mi is, Gyönk községe, s pár szóval megvédelmezzük a mi igazunkat is. Őszinték fogunk lenni. Nem hallgatjuk el a hibákat sem, melyek itt is — ott is felmerültek, s előre is kérjük a nagy nyilvánosságot