Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-09-03 / 36. szám

valamint az érdekelteket is, hogy az igazmondás ne fájjon. A sebek feltárása csakis gyógyítás czéljából történik. A fenntartó testület akként döntött, s a professzor úr füzete is azt bizonygatja, hogy a gimnáziumot G-yónkról el kell vinni, mert itt elpusztul, s Dunaföldvárra kell vinni, mert ott virágozni fog. Az áthelyezés mindkét indokára, lehetőleg minden aprólékos részletében, reflektálunk. Lássuk: I. Mik azok az okok, melyeket a tanári kar a memorandumokban és Baky István professzor úr füzetecskéjében felhoz a mellett, hogy Gyönkről elviendő az iskola ? a) Gyönk nem alkalmas gimnáziumra; csekély a népessége. — Csodálatos érv ez, és pedig épen a nevelés munkásaitól! Tehát a nagy, népes városok alkalmasabbak tanintézetek számára, mint a romlatlan vidék ? Miért vannak Anglia egyetemei mind sokkal kisebb helyen, mint London? Vagy miért teszik Amerikában épen a középiskolákat, hacsak lehet, városok szélére, vagy kisebb városokba? Vagy hazánkban nincsen-e sok, nagy s híres tanintézet aránylag kis helyen? (Sárospatak, Felsőlövő stb.) Hisz igazán nevelni alsóbb osztályú diákot, csak kis helyen lehet. Igaz ugyan, hogy Baky professzor úr fiizetecskéjében az ellenkezőjét próbálta bizonygatni, s nem veszi figyelembe azt az óriási előnyt, a mit a gyönki gimnáziumban tanult ifjaknak a község a maga egyszerű erkölcseivel nyújt; s bizony, ha megnézzük azokat, kik itt Gyönkön tanultak, úgy találjuk, hogy kerültek legyen az ország bármely iskolájába, ott is megállották helyüket, de még az életben is. Ne féltse hát a tanár úr az ezután következő nemzedéket sem. Lehet az élet számára Gyönkön is nevelni, csak akarni kell. Panaszolja Baky professzor úr azt is, hogy igen kevés a helybeli tanuló. De hát melyik intézet az, melyet egyetlen város tanulóinak kedvéért állítanak fel? Nem a vidék adja-e a tanulók létszámának nagyobb kontigensót? Még a legnépesebb intézet tanulóinak száma is felénél alább szállana, ha pusztán székhelyének tanulni vágyó ifjúságát fogadná keblébe. Tehát Gyönk csekélyebb népessége nem lehet érv a mellett, hogy az iskolát innen el kell vinni. Hiszen nem is Gyönk van hivatva az intézetet tanuló ifjúsággal ellátni, hanem az a nagy protestáns vidék, melynek számára ez az iskola eredetileg alapíttatott. b) Az állomás messze van ; tehát nehezen hozzáférhető. — Ez az érv abszolúte nem állhat meg. Vasutvonala fővonal. Az állomás 7 km-re van. De ez sem lehet baj. Hisz Bonyhádon is messze van az állomás, s nem igen van olyan iskola hazánkban, hol' az állomás közvetlen az iskola mellett legyen. Itt csak az lehetne a panasz tárgya, hogy sok a fuvar az állomásról, ezen pedig segített a község; s bizonyára sehol az országban nem kevesebb az állomástól a községbe vivő fuvar, mint nálunk. c) Gyönk hátramaradt s nem fejlődő hely. — Nézzünk e vádnak is szemébe. Hogy a múltban nem sokat fejlődött, az tagadhatatlan, de a ki a mostani vezetőség munkáját megnézi, kénytelen bevallani, bármennyire Gyönk ellenes is a hangulata, hogy bizony fejlődik. Természetesen, egyszerre nem megy minden. De tudja-e Baky professzor úr, hogy Bonyhád, mikor a gimnázium oda került, mi volt ? Ott azonban a tanári kar vállalkozott a vezető szerepre; a községi ügyek iránt érdeklődött, a községet szűkebb hazájának nézte, érte mindent, ellene semmit sem tett! De nálunk egészen másképen volt s különösen másképen van. Elég sajnos! De nagyobb baj a gimnázium épületében levő hátrány, a minek talán csak nem a község az oka? De ha ez az arra hivatott fórumok előtt nem volt baj, sőt az iskolalátogatók, egyháziak s államiak, annak daczára a legnagyobb elismeréssel szólottak az igénytelen és sok időn át életszükségletet képező hiányokkal küzködő intézetben tapasztalt munkáról ós munkásokról: ne legyen baj a község helyzete sem. Igaz, történtek hibák itt is — ott is, a község is tehetett volna többet, de a tanári kar még többet. Jól tudjuk, hogy a község s vele együtt a nagy nyilvánosság a mult esztendeig nem ismerte az iskola helyzetét. Olyan nebántsdvirág volt az iskola, annak helyzete, élete, hogy ahhoz hozzá szólni nem lehetett. Jobban elzárták azt eddigi vezetői nemcsak a kritizáló, hanem még az érdeklődő szemek elől is, mint a dalai láma birodalmát. Féltékeny gonddal őrködtek a felett az intézet vezetői és tagjai, hogy az intézet valódi helyzetét meg ne ismerjék, nemcsak az érdeklődők, hanem az intézet elöljárói sem. Csak a mult évben pattant ki a nagy titok, s csak Baky professzer úr leleplezései engedtek betekintést az iskola belső életébe, hogy tulajdonképen az intézetnél baj van, sőt a főigazgatók kifogásait is kénytelenek új szövegezéssel enyhíteni s a valótlan állapotot venni fel a jegyzőkönyvekbe. A község, mihelyt tudomást szerzett a bajról s tisztán látta a helyzetet, azonnal az iskola segítségére sietett, s megmutatta, hogy nem olyan „nyomorult falu", s 70,000 koronát szavazott meg az intézet számára. Ha csakugyan annyira szivén fekszik a tanári karnak az intézet sorsa; ha csakugyan segíteni akart volna az intézeten : akkor előbb eszmét kellett volna adni a bajok orvoslására, s ha nem talált volna készséges segítőtársra, nemcsak Gyönk községében, hanem annak minden egyes tagjában, akkor, de csakis akkor gondolhatott volna az áthelyezésre. S biztosítom, hogy ha bizalommal lesz, vagy lett volna az iskola eddig is közvetlen közönsége iránt, soha sem merült volna fel az a vád, hogy Gyönkön senki sem törődik az iskolával. Mert bizony, a hová az embert nem invitálják, sőt a honnan egyenesen kinézik, oda nem szívesen megy. Ez az igazság ! Ezt el kellett mondanunk, hogy a dolgot való képében lássuk.