Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-03 / 36. szám
séges dolog megszerzésére fordítják erejüket, díszítve az alázatosság, szelídség, engedelmesség, szeretet és könyörületesség virágaival; a kik szivükben Krisztussal, látják és érzik, hogy mennyire elmaradnak a lelkek nagy és igaz eszményképétől, az élet nagy és kegyelmes királyától, Krisztustól, azok boldogan vallják: Lelkem, szegény lelkem, míg Krisztussal jársz, nem érzed szegénységedet, mert ha mindent elvesztenél is e világban, tied a menny és annak semmi által meg nem zavarható üdve, boldogsága. íme, a lelki szegények gazdagsága : a mennyország és annak örökös bírása. A lelki szegényeké a mennyeknek országa 1 Keresztesi Samu. Hit és szabadvizsgálódás. Ezt a tárgyat Baltazár püspök szókfoglaló beszéde adta kezünkbe. Nagyszabású, mély tartalmú beszédének egyik legbecsesebb része az, melyben a hitnek ós tudománynak mai viszályáról és helyes viszonyáról szól. A kérdésbe szervesen kapcsolódik bele a hit- és szabadvizsgálódás viszonya, mert a szabadvizsgálódás a tudomány létfeltétele, munkaeszköze. Az emberi gondolkodás és élet nagy történetében óriási szerepet játszott és ma és mindig felvetődő, jelentős kérdést emelkedett nézőpontról, széles látókörrel, tiszta mélyrelátással tekinti át, és igazi protestáns keresztyén szellemű álláspontot foglal el azzal szemben. Nem tudományos fejtegetést ad, hanem egy kiforrott világnézetű és életfelfogású ember leszűrt bölcseségével jelöli meg a kérdés megoldását. És ez a megoldás mind a hit természetével, mind a tudomány szellemével nemes összhangban van. A tudomány-átkozó igazhitűségnek és a hitbecsmérlő áltudományosságnak kísértetként visszajáró komor idején jól esik a hit és tudás, a vallás- és szabadvizsgálódás, az ember egész szellemi életének emez összhangjára tekintenünk és arról elmélkednünk. A hit és tudomány viszályát igy jellemzi a székfoglaló beszéd megfelelő részlete: „A hit és tudomány kezdik felmondani a testvériséget. A tudomány el akarja vitatni a hittől az okosságot, a hit a tudománytól a jogosultságot. Politikai hatalomra vágyik mind a kettő, s közben észrevétlenül a társadalmi osztályérdekek eszközévé sülyed. Az ön felmagasztalás megaláztatása ez. A tudomány tiltakozik a hit ellen, hogy a bizonyosságok helyett a képzelődés ingoványára tévedt; holott a hitetlen tudomány éjjeli repkedő mécsvilág, mely körül esetlen árnyak ingadoznak. A hit tiltakozik a tudomány ellen, hogy lerombolja az eszményeket; holott a tudatlan hit nappali vakság, mely vérbeborult szemekkel legázolja még a valóságos alkotásokat is. A hit a tudománynak rombolást, destrukcziót, a tudomány a hitnek visszafejlesztést, reakcziót lobbant a szemére; holott egymástól elválva, mind a kettőben megvan mind a két hiba, egymással karöltve mind a kettő az építés és haladás hatványozott tényezője lesz". A helyzetnek ilyen mélyreható, időszerű jellemzése s a békés együttmunkálkodás szükséges és áldásos voltának hangoztatása után a kiegyenlítés, a békés összhang útjára mutat rá: „A tudomány szabad vizsgálódásának nem képezheti tiltó gátját a hit; annál kevésbé annak embercsinálta szabályai. Ha a hit igaz, vagyis ha alapját egyfelől történelmi valóság, másfelől világos és szilárd belső meggyőződés képezi, akkor sohasem fog félni attól, hogy az ezerszemű tudomány bonczoló-asztalára kerül. Ezért nem féltem én a magam evangélium szerint reformált hitét semmi tudomán}T tól, mert tudom, hogy minél nagyobb tüzet rak alá a próba, annál színaranyabb tisztaságban fogja azt kiállani. Ezért nem félek én, ha a tudomány „tudakozza még az Istennek mélységeit is" ; mert tudom, hogy azt a „fundamentumot, a melyen kivül mást senki sem vethet", még a pokol kapui sem tudják lerontani. Félteni csak az emberi találmányokat lehet, a melyek hatalmi érdek esendő támasztékai, de a melyeknek sem a hithez, sem az üdvösséghez nincsen semmi köze. Hiszen „hiába tisztelik az Urat azzal, hogy oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai". Majd ha a folyton kísértő hatalmi kérdés nem fogja a hitet úgy értékesíteni, mint a nagyon is problematikus emberi tekintély eszközét; majd, ha az egyéni hit megtisztult világa a vallási élet középpontjába egyedül magát az Isten tekintélyének fénylő napját állítja be; s ha viszont az emberi tudomány beismeri, hogy az isteni titkok zárján az ő büszke hatalma is megtörik: majd akkor eljő a nagy békesség, az áldásos együttműködés a hit és tudomány között. A tudomány gőgjét a hit gőgjével csak fokozni, megszégyeníteni csak vonzó alázatával lehet." Világosan látja a hitélet sajátosságát. Tudja, hogy a hit történelmi alapokon kifejlődött belső meggyőződés, egyéni szellemi élet. Tudja, hogy a tudomány az élet és világ törvényszerűségét kutató és rendszerező szellemi munka és egységesített ismeret. Épen azért a kettőnek lényeges különbségét is tisztán látja. A hit, a belső szellemi átélés nem gátolja a valóság megismerésére törekvő tudományos szabad kutatást. A tudomány világképet nyújt nekünk, a hit értékeli azt a világot az emberre nézve, isteni szellemi hatások belső átélése folytán. A Jézus Krisztus történelmi személyében megnyilatkozott istengyermeki élet hatása, átélése folytán támad bennünk az istengyermeki élet. Ebből a szellemi középpontból kiindulva értékeli aztán az Isten hívő gyermeke az életet és világot, a tudomány által kutatott mindenséget. Ez a gömb középpontjából kiinduló sugárcsillag (a hit) és a gömb felületéről a gömb belseje és középpontja felé haladó sugárrendszer (a tudomány) nem egymással ellentetés két világkép, hanem az egész világ megismerésére és értékelésére irányuló két nagy út és e centrifugális és centripetális sugárrendszer összhangba kapcsolódásából származik az egész világnézet és a teljes életfelfogás. A tudomány szabadvizsgálódását nem gátolhatja tehát a hit; „annál kevésbé annak embercsinálta szabá-