Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-27 / 35. szám
veszékelést, esdő szózatot nem hallunk, a segélyakczióra szükség van" ! Minek is esdő, siralmas szózat oda, hol a romlás mindennél hangosabban, érthetőbben beszél?! Ezt a romlást akarom én adatokban, rideg tények felsorolásával feltüntetni. Előre is kijelentem, hogy adataim alapját nem a szubjektív hozzávetés, hanem a hivatalos, hosszas,,beható műszaki vizsgálatok által megállapított adatok képezik. Hadd beszéljenek ezek magok, hogy a kecskeméti ref. egyházra ránehezedett most az Isten sűjtoló keze; hogy a régi híres egyház, mely oly hosszú időn át oly hűen betöltötte hivatását, s mely annyi hű fiat nevelőt már főiskolájában nemcsak a ref. egyháznak, de az egész országnak is, most válságos helyzetben van. Ha nem jönnek segítségére, ki tudja, nem lesz-e végzetes rá s nagy, fontos kulturmissziót teljesítő intézményére e csapás! De hadd beszéljenek a tények, adatok! A m. kir. kereskedelemügyi minisztérium által kiküldött műszaki bizottság júl. 22 én behatóan, alaposan megvizsgálta az egyház megrongált épületeit, s a közvetlen kárt 126,530 K-ban állapította meg. Ez összegből a nagyobb rész a templomra, a régi híres „Öreg templomra" esik. (A lapok egyes ferde tudósításával szemben az igazságokáért hangsúlyozom, hogy az öreg templom a mienk, bár az újságírói alaposság az új, modern r. kath. templomot tette meg annak.) Ez szenvedett legtöbbet a földrengéstől. A boltozat teljesen összerepedezett; annak kijavítása lehetetlen; lebontásra vár az egész. A templomban esett kár maga a rideg hivatalos számítás szerint 60000 K. Az eklézsia 16 bérházán, a főgimnáziumon, jogakadémián esett kár összege 66,530 K-ban állapíttatott meg. Az összes egyházi épületek közül a legkisebb romlás úgyszólván a főgimnáziumot érte, mivel ott szerkezeti hiba nem történt. Az összerongálódás vakolatomlásra s közfalhasadásra vonatkozik. Maga a közvetlen külső kár ennyi! Rendes körülmények közt azt mondaná az ember: „Jó, hát ennyi kárt okozott a földrengés, akkor azt 126,530 K-ból ki is javíthatod". De jelen esetben másként áll a dolog. A műszaki V'&WIÁWJ megjt^jiÁ, nogy feViuntetett összeg nem fedezi az egyház tényleges károsodását, vagyis azt az összeget, mellyel a kárt orvosolni lenet. A kért n^vanis normális érték szerint becsülték fel, alapul véve az épüíeí teJ/as értékét, mint ez a biztosításnál is szokás. Megjegyzi továbbá a műszaki vélemény azt is, hogy sok hibát nem lát előre, az majd csak a bontás folyamán lép előtérbe. S ezek felemlítése után arra a konklúzióra jut, hogy az egyház közvetlen kárához 25—50°/ 0 -ot még hozzá kell számítani s így az egyház kára tényleg: 200,000 korona. Ezt mondja a hivatalos vizsgálat, melynek egyáltalán nem áll érdekében a valót kiszínezve, nagyítva feltüntetni. A megrongált épületek helyreállítása feltétlen szükséges. Szeptember l-re teljesen készen kell lenni az •skolának, hogy fennakadás nélkül teljesíthesse hivatását a következő iskolai évben. A 16 bérház rendbehozása, lakhatóvá tétele szintén azonnali munkát igényel. Templom nélkül hagyni 15,000 lelket a megpróbáltatás e nehéz napjaiban, szintén nem lehet; hiszen ha lutheránus testvéreink szíves készséggel át nem engedik kicsiny templomukat, melyet most közösen felváltva használunk, ott dicsőíthetnénk s imádhatnánk ma is a mi Istenünket a templom előtti vásári zajban, mint ama rémes éjszaka után következő reggel. Ezeket hát mind munkába kellett venni, ha még annyiba kerül is. Várni nem lehet. Ma pedig a munkásviszonyok itt a következők. Építő munkás részére 80 fillérnél kisebb óradíj nincs. Rendes munkás 90—100 K-t keres hetenként. E díjazás mellett még szállításról is gondoskodni kell. A férfinapszán átlag 5 —6, az asszonynapszám 3—4 koronára tehető, holott az jó építő munkás óradíja Budapesten is csak 60—65 fillér, a napszámosférfié 32, az asszonyé 24 fillér, mely egy nap alatt 6, illetve 3'20—2'40 koronát tesz ki. Ez a magyarázata annak, hogy miért több a tényleges kár, mint a közvetlen. Azt mondhatja valaki: „Hát jó, a kár 200,000 K-t tesz ki, de hiszen ez csak nem oly rettenetes csapás a kecskeméti ref. egyházra. Hiszen régi híres egyház, főiskolát is tart fenn s 15,000 lelket számlál!" Éppen azért nagy a csapás. Ebben az esztendőben rakták le a új kollégium alapköveit s folyik serényen a munka, hogy még az idén tető alá kerüljön. Ennek az építése pedig kerek egy millió koronába keriil. Ezt az összeget amortizácziós kölcsönként vette fel ez évben az egyház, úgy, hogy minden ingatlanát 50 évig lekötötte. A hivek adóemeléssel fizetik a terhet. E körülményből kifolyólag állott elő az a helyzet, hogy ma semmije sincs az egyháznak, a mivel szabadon rendelkezhetnék, a hova fordulhatna. Honnan vegye, teremtse elő ez összeget? Hitele ki van merítve teljesen. Az adót emelni lehetetlen. Hiszen csaknem biztosra veszik a pár évi állami adó s a 15—20 évi házadó elengedését. Ez úton az egyházi adókivetési alap szinte felényire apad. Az a tehetős, jómódúnak ismert 15,000 kálvinista pedig, a kik idáig erősségei voltak az egyháznak, ma nem hogy segítségére jöhiteoT^ egyházuknak, hanem még aL egyháztól várnak segítséget. Hiszen ennek egyik szent kötelessége az is, hogy „a szegényekről megemlékeznék". Gal. II .1 0 . Hány ilyen szegénye van ma a kecskeméti ref. egyháznak! Hiszen a földrengés éppen azokat sújtotta, a kik becsületes munJra j;tán szereztek valamicskét. Egy kis házat, ha teherrel is. Most az ilyenek, ezek a törekvő, dolgos emberek jutottak a legválságosabb helyzetbe. Ezeknek a kára megközelítőleg sem állapítható meg. Hogy pár millió korona nem fedezi, az bizonyos! Egész valójában fogva fel a dolgot, ez is, ha közvetve bár, az egyház kára! Ma az ilyen emberek hitelvesztettek, csupán a mindennapi kenyérért küzdenek ; hozzájuk fordulni hát lehetetlen. Itt devalváczió van. Egy ház, mely ezelőtt 20,000 K-t ért, ma felét sem éri meg. Helyén való lesz még azt is felemlíteni, hogy az
