Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-08-27 / 35. szám

orgonát is szét kellett szedni; az is igen megrongálódott. Kijavítása legkevesebb 6—800 koronát igényel. így áll hát a helyzet tiszta világításban. Ehhez nem kell fűzni több szót. A kinek nem beszélnek eléggé a tények, hiába zörgetünk annál a legesdeklóbb szóval. A kecskeméti ref. egyház hiszi, reméli, hogy válságos helyzetét meglátja az egész magyar ref. egyház, s vár a felsegélő szeretet adományaira, mely nem kívánja, hogy kiálljon dobszóval, jajongó kiáltásokkal az utakra, a terekre a szűkölködő. A lélek önkéntes adakozó készségébe veti bizodalmát, mely szívesen ad annak, ki egy félszázad leforgása alatt 50,000 koronát adott a magyar prot. egyház közös czéljaira. Hiszen, ha ezt egészben vagy némi részben is viszonoznák az egykor segélyezettek, bízvást tekintenénk a jövőbe. Tanú rá minden prot. egyház könyöradómányt gyűjtő könyve, hogy a lefolyt évtizedek alatt a kecskeméti hívők adománya minden könyvben 50—800 koronáig szerepel. Pedig egy évben néha 20—30 is megfordult. A kecskeméti ref. egyház s a hívek adtak szívesen, buzgón, inert tehették. Jól tudták, hogy az Úrnak tetsző dolgot mivelnek. A kecskeméti ref. egyház hiszi, hogy ő róla sem feledkezik meg a magyar Sión. 1859 július 25-én, d. u. 4 órakor, rettenetes vihar volt Kecskeméten. Nagy pusztítást okozott. Több házat összedöntött. Megrongálta a templomot, is, sőt a sugár torony felső részét le is döntötte. Kecskeméttől 25 kilométernyire van egy kis község, Lajosmizse. Oda még szépen ellátszott a sugártorony. A vihar után aggódva nézi a tornyot tanyájáról Lajosmizsén lakó Gál István uram. Nem látja. Tisztában volt rögtön a helyzettel, pedig akkor még a távíró nem hordta szét pár perez alatt a pusztulás hírét. Másnap reggel 7 órakor már beállított Fördös Lajoshoz s asztalára 50 forintot tett le a következő szavak kíséretében: „Nagytiszteletű Úr! mögláttam otthonról, hogy az Isten házába is baj esött, ledült a torony, melyen mindannyiszor mögnyugodott tekintetöm. Tudom, sok hiba esött az egész városban, sok ház mögrongálódott, de az embörök házánál előbb való az Isten háza. Lögyön ez a kis pénz annak kijavítására fordítva." A kijavításra való összeg pár nap alatt, összegyűlt. Gál István uram példája csodákat művelt. . Kecskemét szereti hinni, hogy sok ilyen Gál István él még a magyar Sionban, a kinek nem kell siránkozó szóval, az események rémes leírásával kiszínezett kérő szót küldeni, a nélkül is tudják, hogy magyar ref. Sionunk egyik erős bástyája megrongálódott, kijavítására sietni mindenkinek szent kötelessége. A kecskeméti ref. egyház szereti hinni, hogy e hitében nem csatlakozik. A csendesség a várakozás nem a meddőségnek, hanem a jó gyümölcsözésnek ideje. Már van is valami biztató, a mi megerősít ebbeli hitünkben. A bácsfeketehegyi ref. gyülekezet a napokban küldött az egyháznak és szegényeknek 120 koronát. Vajha ezt a 120 koronát úgy követné a többi önkéntes, jó szívből származó adomány, mint egykor Gál István uramét. Én hiszen, hogy úgy lesz! Adja is az Isten s áldja is meg érte mindazokat, a kik adnak önként, jó szívvel! Kecskemét. Okos Gyula. ISKOLAÜGY. Reformok a tanítóképzés körül. (Folytatás és vége.) A heti óraszám emelkedését a módszertan, neveléstörténet, matematikai, biológiai és fizikai gyakorlatok óráinak emelése, illetőleg beállítása okozta, parancsoló szükségnek engedve s azon reményben elfogadva, hogy főleg a tanítás gyakorlati eredményében üdvösen fogja éreztetni hatását. A hit- és erkölcstan tanításánál az az újítás történt, hogy megszűnik az az anomália, hogy e nevezetes tárgyak tanítási methódikája egészen figyelmen kivül marad még a felekezeti képzőkben is, mint nem régen egy czikkecskében magam is felpanaszoltam. Ezentúl e tárgyak népiskolai anyagának módszeres feldolgozása is tanítandó, s „kívánatos, hogy a növendékek a gyakorló iskolában a hitoktatás óráin is hospitáljanak, később pedig a hittanból próbatanításokat is tartsanak". Igazán örömmel idézem e sorokat, abban a reménységben, hogy a mi itt még csak pium desiderium, az egyházi hatóságainknak bölcs körültekintése, legkiválóbb tanerőknek kiválogatása s ez egyének kötelességtudása, nemes versengése következtében élő valóság lesz. Mert abban az áldatlan huzalkodásban, midőn egymásnak kínálja pap ós tanító e tárgyak tanítását, része van a tanítók vallásoktatása körüli fogyatékosságnak, sokszor könnyelműségnek, s az eredmény egy egész generáczió gondolkodás- és érzésvilágában bizonyos kicsinylés, sikamlósság, léhaság. Legfőbb ideje, még ha a kormánytól kiinduló módon is, megkezdeni a helyzet szanálását s megragadva a kinált lehetőséget, e tárgyak módszertanába is bevezetni bárhol tanuló ref. tanítójelölteinket. Ezek után igazán felcsigázott igényekkel vettem kezembe az utasításokat, hogy lássam, mint igyekszenek elosztatni a nehézségeket, melyek a követelmények sokasága s az idő kötöttsége következtében tornyosulnak; másfelől mennyiben karolják fel az újabb pedagógia eredményeit. Es előre kijelenthetein, hogy nagy megnyugvással, nem kisfokú büszkeséggel tettem le, midőn végig olvastam. Nem egy helyen meglepett a sablonoktól való szabadulás szemlélete. Sehol nincs annyi ezopf, sehol sem oly hatalmas a konzervativizmus, mint — az egyházi élettől eltekintve — az iskolai kérdésekben. És íme, eleitől végig az új elvek egész légiója sorakozik magasabb rendű egységbe, a legnemesebb czél érdekében, s lehetetlent sehol sem kívánva, az egyéniség jelentőségét ismerve és méltányolva, a legmesszebb igyekvő ambiczióknak is tért jelölve ki, tanárt segítve, diákot