Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-08-27 / 35. szám

PROTE m ANS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz- a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos. kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak: Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Kegyelem asztala. Balatoni István. — Vezérczikk: A földrengés és a kecskeméti ref. egyház. Okos Gyula. — Iskolaügy: Reformok a tanítóképzés köriil. Elekes Imre. — Belföld: Az alsó-baranya bácsszlavóniai egyházmegye közgyűlése. Tudósító. — A közérdekíí közigazgatási-bizottsági döntvények. — Külföld: Lel készképzés kérdése Dániában. Dr. Szeberényi Lajos Zs. — Nekrológ: Polgár János. Dr. K. I. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Kegyelem asztala. Asztalt terítesz nékem. Zsolt. XXIII: 5. Nincs gazdagabban terített asztal, mint a kegyelem asztala. Nincs elégedett lélek, csak az arról táplálkozóké. Ez év kenyerét megadta az Úr! Nem törte el botját. Ha széttekintettünk mezőinken, halmainkon, rónáinkon, csuda gazdaságot láttunk. Arany kalász koszorúzta gazdag mezeinket. Betelt a szán tó-vető reménysége. A betelt reménység pedig: öröm. Nincsen éhező! Nagy gazdagság és áldások forrása, mikor a természetben szemlélhetjük e terített asztalt, a mely megtölt minden élőt, megelégít jót, rosszat egyaránt. Ha azonban a gazdagon terített asztalról, mely a test számára rendeltetett, a lelki kegyelem asztali.- i;ekintank, :.iéiyen le keíf húrnlmuüi semmiségünk érzetében, ert annyi áldás, annyi könyürület, szer békesség, világosság, élet, üdvösség kínált e

t. Oly gazdag pompával, oly dicső ragyog j melyet mi elképzelni sem tudtunk. Es nem úgy: „mint mikor álmodik az éhező és ímé eszik, s midőn felserken, üres a hasa, és mint mikor álmodik a szomjúhozó és iszik és midőn felserken, ímé szomjas és a lelke eped!" (Esai. XXIX.), hanem valóság, hogy: asztalt készítesz nékem! Nékem! Elvetett, gyarló, csak kegyelemből tartott gyermekednek, Atyám ! Ez asztal körül látod te gyermekeidet most, a bűnbánat könnyűivel arezukon és alázatossággal szívükben, mert asztalt terítettél. De ím! Mily kevés az éhező, a ki itt keresi eledelét. Mily sok, a kiknek szemei nem látják meg a nékiek terített asztalt és nem sietnek köré; de a számokra kivetett tőr után futnak és újra és újra éheznek, mert álmukban ettek és ittak. A valóság csak a kegyelem asztalára tétetett. „En vagyok az élet kenyere, a ki a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, örökké él" (Ján. VI.), „Az én testem étel, az én vérem ital!" Ismét terítve a kegyelem asztala, — nékem bűnösnek. Jövel, Jézus! adj menyegzői ruhát, hogy a kegyelem asztala körül örvendezők öröme töltse meg a mi szívünket, hogy legyünk megelégíttettek : hittel, reménységgel, békességgel, hálaadással, boldogsággal, üdvösséggel: Te veled; mert csak itt az igaz, a való és a megelégítésre szolgáló eledel, a kegyelem asztalán! Balatoni István. A földrengés és a kecskeméti ref. egyház. A kecskeméti földrengésről, egyesek, íesíöis^ek, egyházak stb. káráról nap-nap után jelenik meg híradás, ismertető közlemény, s ezek mindenike egy-egy úiahb sebet mutat fel, mely gyógyítás**, a 'KCnyöríilő szeretet felségeit) umvJiáriára vár. Én is egy ilyen sebet akarok feltárni, mikor a kecskeméti ref. egyház kárairól irok néhány sort. Soraimnak kettős czélja van. Az első az, hogy hű képét adjam annak a külső pusztulásnak s rombolásnak, mely az egyházat a júl. 8-iki földrengés által sújtotta ; a második pedig az, hogy a külső romlás és pusztulás adatainak egyszerű, minden kiszínezés nélkül való felsorolásával eloszlassam azt a tévhitet, hogy a kecskeméti ref. egyház nem szorul külső segítségre, a jókedvű adakozók önkéntes adományaira. Helyesen jegyzi meg a Pr. E. és I. L. ez évi 32-ik számában Balogh Ferencz, hogy „bár sápadt jaj-