Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-06 / 32. szám
száma 986-tal kevesebb volt. Az összes halálozások 14'4%'a esett a gümőkórra az előző évi 14'9%-kal szemben; végül az ezer lélekre eső arányszám is csökkent 3'7-ről 3'6-re. A mi gümőkórban elhaltak számának területi megoszlását illeti, az adatok azt mutatják, hogy az ezer lélekre eső arányszám legnagyobb — Fiume (7'3) kivételével — a Tisza-Maros szögén (3'9) és a Duna-Tisza közén (8'7), legkisebb a Tisza jobb partján (8'2) és a Királyhágón túl (3 2); az anyaország arányszáma ezer lélekre 3'5, a társországoké 4'2 és a birodalomé 3'6. A többi fertőzőbetegségek közül, a melyeknek legnagyobb része gyermekbetegség, legtöbb áldozatot követelt a vörheny: 10,654 haláleset a Magyarbirodalomban. Legjobban pusztított a Tisza jobb partján (ezer lélekre TI), legkevésbé a Duna jobb partján (0'3). Roncsoló toroklob 9212 és a kanyaró 8163 esettel. Az előbbi a Tisza-Maros szögén és a társországokban, az ntóbbi a Duna balpartján, a Királyhágón túl, valamint a társországokban. A szamárhurut 7044, hasi hagy máz 6336, a gyermekek hasmenése 4558 és a vérhas 2380 halálesettel fordul elő. A nem fertőző betegségek közül a Magyarbirodalomban, eltekintve a veleszületett gyengeségtől (74,235) és az aggkori végkimerüléstől (62,727), ezúttal is a tiidő-és mellhártyagyuladás oltott ki legtöbb életet: 48,781-et. Ezenkívül jelentékeny a görcsökben elhalt, túlnyomóan gyermekhalottak száma (28,866); a gutaütés 10,649, a vízi betegség 9447 embernek okozta halálát. Az erőszakos halálokok a Magyarbirodalomban az összes halálozásoknak 2'6%"át tették s ezek között legnagyobb számban fordultak elő a balesetek (7570 — 1'4%)) míg öngyilkossággal 3892 ember (0"7°/o) vetett véget életének. Elég jelentékeny a gyilkosság következtében elhaltak száma is: 1769, a mi 0'3°/<rn a k felel meg. Itt megemlítjük, hogy az erőszakos halálokok közül egyedül a gyilkosság szerepel nagyobb arányszámmal a társországokban (0'5°/0 ), mint az anyaországban (0"3%)- Végül 319 esetben fordul elő, hogy az erőszakos halálnemet pontosan nem lehetett megállapítani. Ez esetek legnagyobb része vízbefulladás. (Folyt, köv.) Homola István. MISSZIÓÜGY. A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség V. nyári konferencziája. (Eperjes, 1911. jún. 28—júl. 5.) Az eperjesi ev. kollégium és internátus nyitotta meg az idén kapuit a M. E. K. Dsz. előtt, minden eddiginél alkalmasabb helyet nyújtva a nyári gyűlés lefolytatására. A gyűlésterem falait köröskörül díszes könyvtár kötetei takarták. A karzat párkányáról régi nagy férfiak arczképei figyeltek reánk, elszáradt, megsárgult koszorúkkal övezve, Az épület homlokzata az emlékezetes térre, a vértörvényszék terére tekint. Mögötte a régi templom áll. Távolban, a várost környező hegyek ormain híres, erős várak romjai meredeznek az ég felé : Kapi vára, a nagysárosi vár, régi pánczélos lovagok. Alig másfél órányira Rákóczy kastélya, hol asszonya mellől ragadták el a fejedelmet. A várakon túl pedig, egy kicsiny város múzeumában — Karaffa pallosa. Még most is véres. íme, ilyen volt a környezet. A mult nagyon is hangosan beszélt. Félő volt, hogy túlharsogja a jelen hangját, álmodozásba, ábrándozásba merít. De a jelen hangja is elég erős Eperjesen. A Galilei-Kör „Martinovics-Kör" név alatt ott is hazát talált. Gyűléseket tart, iratokat terjeszt, embereket, lelkeket nyer, a nagy Pásztor bárányait! . . . Az összesereglett diákok száma meghaladta a 80-at. Legnagyobb csoportot képeztek a theologusok, aztán az egyetem különböző fakultásai, gimnazisták, tanítóképezdészek, végzett diákok. Az ország minden része képviselve volt általuk. Milyen különböző várakozással jöhettek fel a gyűlésre 1 Menuyi különböző titokzatos egyéniség. Mennyi ellenkező gondolatkör! Mennyi bűn, mennyi sötét gondolat! Mennyi elrejtett jövendő ! Ki találja meg a kulcsot valamennyihez? Mi fogja lebilincselni őket? A romjaiban is impozáns mult, vagy a „modern" név mögé rejtőzött emberi érdekfilozófia. Az a hatalmas, a gyűlés résztvevőit egy törhetetlen érczgyűrűbe foglaló hangulat, a mit talán az imádság szellemének nevezhetünk, s a minek erejét a mult nyári gyűléseken kipróbáltuk, ismét csodálatos egységet teremtett. A diákok belső karaktere kívülről nézve nagyon változatosnak látszik. Különbözők a bűneik, a filozófiájuk, az ambicziójuk. De egy lépéssel beljebb hatolva, égető szomjúságot találunk a Megváltó Isten után. Ismerni akarjak, tiszták akarnak lenni általa. Elismerik, hogy azok a dolgok, a mikről olyan fontoskodva tudnak beszélni, a játék egy nemét képezik rájuk nézve, s mélyen, e játék-zónán túl annyi ürességet, annyi vágyódást hordoznak magukban! Ez a szomjúság teremtette meg a Diákszövetséget ; ez hozza létre a nyári gyűléseket, s ez teremt egységet közöttünk. Az eperjesi gyűlés látogatottságát, egyöntetűségét és már is tapasztalható eredményeit ez a tény fejti meg. Beszélhet a mult, kiálthat a jelen, — Jézus Krisztus mult és jelen szavát elnémító hangokon hívja a lelket ki a tér és idő korlátain kívül a maga keresztfájához! * * * A Diákszövetség munkájának objektuma nagyon mólyen fekszik, — túl a testen, túl az értelem vagy érzelem világán, mélyebben mint az egyéniség; — ott, abban a rejtett világban, a mit emberi elmének még kikutatni nem sikerült: a lélek mélységeiben. De hogy oda juthasson, le kell számolni a közbeeső dolgokkal: a testtel, az értelemmel, az egyéniséggel, — s ez a tény jellemezte az eperjesi gyűlés berendezését. Az előadások
