Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-01 / 1. szám

munkatársai valósággal küzdjünk is az Ő országa diadaláért ? Igen, mert mi az Isten munkatársai vagyunk! Kegyelmének öröktől fogva választott edényei s mint ilyenek, hivatva arra, hogy ama Mindenható öröktől fogva gondolt csodás világtervének megvalósítására egész erőnket odaadjuk, ha kell feláldozzuk. De sohasem a magunk érdekében, sohasem a magunk előnyére, hanem mindig csak az 0 dicsőségére! Oh vajha ez a gondolat hatna át bennünket s válnék határozott öntudattá lelkünkben ez újév reggelén is! Vajha a sok jó kívánság mellett maga az Örökkévaló figyelmeztetne e fenséges jövőt igérő rendeltésünkre mindnyájunkat! Sebestyén J. Prohászka püspök újabb karácsonyi czikke. Még alig csöndesedtek le azok a hullámok, a melyeket Székesfehérvár apostoli buzgósága püspökének tavalyi karácsonyi czikke idézett elő, ímé, újabb karácsonyi czikket ír az „Egyházi Közlöny "-be. Mintegy felelet akar ez lenni azokra a részben nyílt, részben alattomos támadásokra, a melyek tavalyi czikkének merész hangjáért, az azokban hangoztatott gyökeres újításokért érték. Mostani karácsonyi czikkének a hangja még határozottabb, még világosabban érthető. Azok is megérthetik ebből, hogy Prohászka püspök mit akar, a kik szerint „némileg félreérthetően formulázta" inult évi czikkének szavait. Tavalyi karácsonyi vezető czikkének kiváltkép a főpapi vagyon reformálásáról szóló része váltotta ki — érthető okokból — a legerősebb hangú bírálatokat. Czikkének ezt a részét dr. Hanuy Ferencz, a budapesti egyetem theológiai karának egyházjog tanára „a karácsonyi élet békéjébe belesivító Kasszandra szózat" -nak nevezte. A szellem uralmáért, a krisztusi eszmék diadalrajuttatásáért erős lélekkel küzdő püspök, eszméinek igazságától mélyen áthatva, újból megismétli ezt a „Kasszandra szózatot". Mostani czikkének ez a gerincze. A karácsony emlékezete mintegy kihívja az ilyen gondolatokat. Egyfelől a szegénység igazi szimbólumában : a jászolban fekvő isteni Megváltó, másfelől a fényes palotákban lakó és ezer meg ezer holdas birtokok, óriási vagyon fölött korlátlanul rendelkező főpapok, mint az 0 szolgái! Ez a kép is hangosan kiáltja: nem azért jött a világra Krisztus, hogy néhány embernek fényt, hatalmat, tengernyi vagyont hozzon, hanem azért, hogy milliók lelkét tegye gazdagabbá! Ez így lehetett a múltban, de nem állhat meg a jövőben! A századokon át vezetett milliók függetlenítették magukat az egyházi befolyás alól A vezetettekböl —- vezetők lettek sok tekintetben. A kultura magasabb fokára lépő milliók nem ismernek olyan tekintélyt, olyan hatalmat, olyan vagyoni előnyöket, a melyeket a jog, avagy a mult hagyományai parancsolnak reájuk. Azokat a funkcziókat, a melyeket valamikor az egyház végzett, ma már legnagyobbrészt a polgári elem végzi, így a papság előjogai elvesztették alapjukat. Prohászka püspök éles szeme látja a megváltozott időket. „Ki alapítana ma — kérdi — egy püspökséget kilenczvenezer hold birtokkal, vagy káptalanokat, apátságokat 20—40 ezer holdnyi uradalmakkal ? Senki, még pedig azért, mert ez nem illik bele a modern világ erő-és funkcziómegosztásába s ép azért a mi piszichológiánk ezt kifogásolja s ha elismeri is a történeti jogokat, de szeretné a jognak a modern világ szisztémájába illő beállítását." Látja, hogy az óriási kiterjedésű főpapi birtokok elvesztik létjogosultságukat a mai korban, hacsak megfelelő kulturális czélokra nem fordítják azokat. Ennek a fölfogásának a leghatározottabb és minden félreértést kizáró módon ad kifejezést: „Nekünk e javakat nagy kulturális czélokra kell fordítanunk, s ha a mostani egyházjog nem biztosítja azok odafordítását, akkor oda kell hatnunk, hogy az egyházi törvényhozás e veszélyeztetett nagy érdekeket az egyéni lelkiismeret és szeszély kezelése alól kivonja s intézmények által biztosítsa a vagyonok hovafordítását. Vagy azt gondoljuk-e hogy általános elvekre hivatkozva; a milyen az is, hogy a szekularizáczió rablás, megállíthatjuk a történelmi s kulturális elváltozásokat s megakadályozzuk az új egyensúlyi elhelyezkedéseket? A fejlődésben nem az dönt, a mi tényleg van, hanem az az elv, melynek erejében valami volt s valami más van s valami más még lesz. Nekünk ezt az elvet kell megértenünk ; ez hozott föl minket, mikor megfeleltünk neki: de ez fog össze is törni, mikor meg nem értjük s nem felelünk meg követelményeinek". A kiváló püspök szavai minket, protestánsokat is a lehető legközelebbről érdekelnek — és pedig két okból. Az egyik az, hogy épen református lelkészek voltak azok, a kik a közvélemény izzó kohójába beledobták azt a gondolatot, hogy a r. kath. főpapság mai vagyoni rendszere nem állhat fönn továbbra. Ezt elismerjük, nem a legszerencsésebb formában tették, de hogy az igazságnak tettek vele szolgálatot, ímé a r. kath. egyház egyik leghivatásosabb harczosa a koronatanú reá! Az ő karácsonyi czikkei a legfényesebb elégtételt szolgáltatták a méltatlanul meghurczolt ref. lelkészeknek. De más okból is érdekel bennünket Prohászka püspök eszméinek diadalrajutása avagy — a mitől most is tartunk — háttérbeszorítása. A mint előbb idézett szavaiból is kivehetjük, egyházi törvényhozás útján ki akarja vétetni az óriási főpapi birtokokat „az egyéni lelkiismeret és szeszély" kezelése alól ós „intézmények által" kívánja biztosítani azok jövedelmének hovafordítását. Az egyik tekintélyes napilap már találgatja, hogy miként tervezi a főpapi vagyon hovafordítását. E szerint, a mint régebben volt, a főpapokat vagyonuknak csak egy negyed része illetné ; egy negyedét a szegények fölkaro-