Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-07-23 / 30. szám

ugyanannyi, mint az országos átlag. A társországokban a legkedvezőbb arányszámmal Verőcze vármegye válik ki (44'8), mig a másik szélsőséget Eszék város képviseli. A halvasziiletések száma 1909-ben az anyaországban 13,537, a társországokban 2422 volt; a Magyar birodalomban tehát 721-gyel több volt ez évben a halva szülöttek száma, mint 1908-ban. Ennek az emelkedésnek a magyarázatát minden valószínűség szerint abban kell keresnünk, hogy az egészségügyi közigazgatás folytonos javulása és talán némiképen a kultura terjedése mellett mind kevesebb halvasziiletés kerüli el a számbavételt. A Magyar birodalomban 1909-ben született 792,354 gyermek közül 407,573 volt a fiúk és 384,781 a leányok száma, tehát 100 szülöttre 51"4 fiú és 48'6 leány esett. Havi megosztás szerint az anyaországban a legtöbb élveszületés márcziusra (9'2%), a legkevesebb deczemberre (7'2%) esett, míg a társországokban szeptember (8 9) és deczember (6"5) között váltakozik az arány. A törvénytelen élveszületések száma a Magyar birodalomban 70,576 volt, tehát 1489-czel több, mint az előző évben. A kormány jelentése ezen emelkedést nem feltétlen szoros erkölcsi állapot jelének tekinti s igyekszik azt a maga módja szerint igazolni, hogy t. i. a foglalkozása által korai családi életre utalt népünk katonai kötelezettségének teljesítése előtt családot alapít, a házasságot azonban a törvényes tilalom miatt nem kötheti meg, a mit az bizonyít, hogy a törvénytelen születésű gyermekek anyja túlnyomó részben az őstermelő foglalkozások osztályából kerül ki. Az ilyen vadházasságokból származó gyermekek épen olyan családi gondozásban részesülvén, mint a törvényes származásúak, nincsenek kitéve a züllésnek. Mi a dolgot a magunk szemeivel nézve és vizsgálva, a törvénytelen születések számának emelkedését nemcsak határozottan kóros erkölcsi állapot jeleinek, hanem a nemzet gazdasági és nemzetfenntartó családi állapot kóros, züllő jelenségének is tartjuk. A szerelem, a nemi ösztön ős, természetes jogát és érzését mi is mindenek felett a legerősebbnek tartjuk. Ennek azonban a kultura, a keresztyén moralitás szelleme által vezérelt emberben a tiszta szereteten alapuló családi életben kell megtalálnia nemcsak a kielégülést, hanem legszebb s legnemesebb hivatását is. Hogy a mai társadalmi berendezés sok ferdeségeivel nem kedvez, annál kevésbé buzdítást nyújt a családi élet alapítására, azt készséggel elismerjük, de az a legkevésbé sem jogosít fel arra, hogy társadalmi életünk kinövéseit, ferdeségeit a moralitás, az erkölcsiség pecsétnyomójával lássuk el. Az objektív szemlélőnek a bűnt a maga nevén kell megneveznie, s társadalmunk kinövéseit nem szépíteni, takarni, hanem az okozat valódi okának feltüntetésével a baj eltávolításának a módjára, eszközeire kell rámutatnia. Elismerjük, de csak mint egyik okul, hogy a katonai kötelezettség előidézi a törvénytelen születések számának emelkedését. De nem gondolja a kormány jelentését írója, hogy nagy részben előmozdítják e téren az emelkedést a hierarchikus papnőtlenség, a nehéz megélhetési és családfentartási viszonyok miatt mind jobban szaporodó agglegénység, a nőknek az őket a magok természetes hivatásától eltérítő, önálló ipari, gyári foglalkozásra kényszerítő s a férfi-munkaerőt mindjobban kiszorító alkalmazása a vidéki cselédeknek a városokba tóduló nagyszáma, mely elem a városokban a hiányos közrendészet mellett ezer csábitásnak van kitéve és a mely az anyaságból üzletet csinál, a mikor megszült gyermekeknek további gondozását rábizza a gyermekmenhelyekre maga pedig a jól fizetett s jól táplált dajka szerepét tölti be más gyermeknél. Ne értessünk félre. Az országos betegápolási közalapból a Széli-kormány által létesített gyermekmenhelyeknek óriási országos jelentőségét mi a legnagyobb készséggel elismerjük. De e mellett a leghatározottabban kijelentjük, hogy óriási nagy hazugság s iszonyú szemfényvesztés és igazságtalanság van a mai kor nagyon hangoztatott álhumanizmusában. Egyik kezével sújtja, agyonnyomorítja a nemzetet, hazát fentartó polgári családot, gyermeket nevelő osztályt, — másik kezével pedig ölébe veszi az e czélt szolgáló, nagy áldozatokkal fentartott közintézményekkel a törvénytelen szülött gyermekeket, kiknek sem apjuk sem anyjuk nincs! Csak az ily hazug álhumanizmus álláspontjáról hirdetheti azután az Országos Közegészségügyi Tanács nevében Tauffer tanár úr a neo-malthusianizmust, iparkodhatik igazolni hygiénikus szempontból az egyke-rendszert egyrészről s másrészről közadókból gondjaiba veszi az ország folyton szaporodó törvénytelen szülötteit. Holott szerény nézetünk szerint közérdekű, egészséges, morális nemzetfentartó kötelesség és feladat az volna, hogy a családalapítást, a családi gyermeknevelést tegyük minél könnyebbé, gondtalanabbá és lehetővé s ezzel csökentsük úgy az egyik mint a másik immoralitást. (Folyt, köv.) Homola István. KÜLFÖLD. A franczia ref. egyház zsinata Montaubanban. Nagy érdeklődéssel várta mindenki a Montaubanban összejövendő zsinatot. Kiküldöttek, kiknek legnagyobb része itt töltötte theologus-éveit, vágyódtak látni az alma mater öreg s képzeletükben még inkább megvénült falait. A hívek, kik az összejövendő zsinatot a régi montaubani zsinatok folytatásának szerették volna látni, hiszen a XYI. és XX. század között oly nagy egyezés van; hiszen a franczia zsinatok 1907 óta ugyanazt a fontos szerepet, feladatot töltik be, mint a XVI. század nagy zsinatai! Montauban pedig azon idők főerőssége volt; övé volt a vezető szerep. Féltő aggodalommal kérdezte mindenki szíve mélyén: Vájjon méltó lesz-e Montauban régi nagy híréhez?