Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-07-23 / 30. szám

Ily vágyakozások és remények között iilt össze június 13-án a francziaországi zsinat. Ki írhatná le a találkozás pillanatát? Ki írhatná le a zsinati tagok csodálkozását, mikor a theológiai fakultás öreg falai helyett frissen meszelt, megifjított falakat találtak és sehol semmi, de semmi sem árulja el a fakultás vén voltát. A theológia három apró udvarában pálmák, zöldelő fák, virágzó bokrok hirdetik, hogy megújult, megifjodott itt minden. A falakra felkúszó rózsák nemcsak ifjabbá, hanem szebbé is tették az épületet. íme Montauban, a fakultás többet:

adott, mint a mennyit reméltek tőle 1 Montauban, a fakultás, a munka színhelye megfelelt régi hírének ! A zsinat, a munka kielégített mindenkit. Hosszas volna mindenről beszámolni. A legfontosabbakról emlékszem meg csak. Ezek: a pénzügyi helyzet, az evangélisták, a nők megválaszthatóságának kérdése és a lelkészi szolgálatok megfizettetése. A pénzügyi helyzet a következő volt 1910-ben: kiadás 1.432,134-36 fr., bevétel 1.396,149-06 fr. Fedezetlenül maradt 35,985'30 fr., melyhez hozzá kell tenni az 1909. évi deíiczitet: 97,322"51 fr. t; tehát 1911 jan. 1-én a deficzit 133,307 81 fr. Ezt a hiányt a zsinat harmadik napján a hívek adományaiból teljesen fedezhették. Ekkora a franczia protestánsok áldozatkészsége! A pénzügyi helyzet évről évre javul. Az 1911. évi költségvetés főösszege: 1,220*729 fr., az 1912. évié : 1.501,850 fr. Nagyon megvitatott tárgy volt az evangélisták ügye. Az evangélisták nélkülözhetlen segítői a lelkészeknek az evangélizálásban és az egyháznak a lelkész nélküli gyülekezetek gondozásában. Helyzetük az egyházzal szemben azonban meglehetősen rendezetlen volt, E viszonyukat megállapítani és rendezni akarta a zsinat az alábbi határozattal: I. Evangélistának ismer el az egyház olyan, legalább 25 éves jelöltet, ki teljes erejével dolgozni akar Isten országának előmozdításában és a Cómmission générale d'évangélisation előtt vizsgát tett, Az evangélista valamelyik zsinati bizottság, vagy az ezáltal kijelölt lelkész igazgatása alá rendeltetik. Az evangélista a lelkészt segíti az egyházak igazgatásában és az evangelelizálásban. II. Az evangélista, ha legalább 30 éves és három évi szolgálata van, kivételesen és ideiglenesen megbízható valamely üres egyház gondozásával és elfogadhatja ez esetben a papi kiküldetést a zsinat által megállapított feltételek mellett. III. Az evangélista kivételesen részesülhet a papi felavatásban, a zsinat által később megállapítandó feltételek mellett. A nők választhatóságának kérdése nagy hölgyközönséget vonzott a gyűlés helyére és számos felszólalásra adott okot. A felszólalók nagyobb része a nők választhatósága ellen foglalt állást, a jelen volt hölgyek helyeslésétől kísérve. Az érveket egy felszólaló lelkész ezen kijelentésében foglalhatjuk össze: „Ne legyenek ők velünk egyenlők, hogy felebbvalóink maradjanak". A zsinatnak ilyen értelemben hozott elutasító határozata élénk helyesléssel találkozott. A lelkészi szolgálatok megfizettetésének kérdése szép bizonyságot tesz a zsinat tagjainak féltő gondoskodásáról, mellyel egyházuk ügyeit kezelik. A szeparáczió óta az egyházak kultuszi gyülekezetekké (associations cultuelles) alakultak, de a protestánsok egy része nem csatlakozván egy association cultuelle-hez sem, semmivel sem járulnak az egyház terheinek hordozásához, indokolt volt tehát egyeseknek az a kívánsága, hogy ezek a lelkész szolgálatait fizessék meg, ha igénybe óhajtják venni. Ez ellen a többség állást foglalt, mondván, hogy ez a lelkészi szolgálat eladása, a lelkész cselekvési szabadságát sérti, de legfőképen visszariasztja a közeledő protestánsokat. De mindenki érezte e kérdés fontosságát, mert nem lehet az egyház indifferens azokkal szemben, kik nem csatlakoztak hozzá s nem lehet számítani reájuk. A zsinat abban az értelemben hozta meg a határozatot, hogy a lelkészek szolgálatait igénybe vehetik mindazok, kik azt kérik, de ez alkalommal szólítsák fel őket a lelkészek az egyházhoz való csatlakozásra. Négy napi munka után június 16-án este az elnök záróbeszédével végződött a montaubani zsinat, melynek emléke mint „jó" zsinaté marad fenn a történelemben. Montauban. Korbai Pál. RÉGISÉG. Vallásügyi vonatkozások Nagy Sámuel bécsi ágens leveleiben. XIII. Bécs. 1764. január 20. A foktöviek dolga eránt való szándékomat a minapi levelemben megírtam. Nagy István Urammal is végeztük, hogy mihelyt ott felvevődik mindgyárt tudosittson, hogy az Instantia beadását coincidáltathassam itt lejendő felvetelével. * Az oskolák investigatioja eránt, valamint az előtt Debretzenbe ugy közelebb Patakra is ment, hogy absque homine Dioecesani mennyen vegbe. Az egyebb lieligionalis dolgok, tsak az elebbi mod szerent tsikorognak. XIV. Bécs, 1764. ápril. 3. Minemű gondolattal legyünk itt a volt foktői Preadikátor baja orvoslása eránt, már ez előtt két postával írt levelemben megírtam vólt, mellyet azt hiszem vett is a Tttes Ur: azért most nem repetálom. XV. Bécs. 1764. ápril. 29. foktöviek dolgát minden szempillantásban várom fel. a fels. Consiliumról, melly ha fel erkezik, mind abban, mind az ott volt Praedikator dolgában, a mit legjobb-