Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-07-23 / 30. szám

rendről; de ez az eredmény, tekintettel arra, hogy az elnökség egy nappal előbb hozta szőnyegre az indítványt, mint a hogy az ki volt tűzve, — épen nem lehet megnyugtató a jövőre nézve. A valláserkölcsi nevelés ellenesei bizonyára nem tekintik még a harczot eldöntöttnek, s meg fogják azt újítani, talán nagyobb sikerrel is, mint az idén. Egy harmadik jelenség már egy református tanítóegyesület gyűlésén merült fel. A napilapok híradása szerint az alsószabolcs-hajdúvidéki ref. tanítóegyesület tiltakozott a közoktatásügyi miniszter ama rendelkezése ellen, a mellyel a Szabad Tanítók Egyesületének működését felfüggesztette ; azután pedig üdvözölte a szoczialdemokrata pártot, mint olyat, a melynek működésétől várja a haza és a tanítóság sorsának jobbra fordulását. Nem tudjuk, hogy ez a híradás mindenben megfelel-e a tényeknek. De ha igen, akkor az látszik azokból, hogy a mi tanítóink egy részét is megragadta a szabadgondolkodó és szoczialista áramlat, a mely könnyen olyan terekre sodorhatja őket, a melyeken bajos lesz megállaniok — legalább is, mint a refermátus egyház tanítóinak. S egy negyedik jelenség a r. kath. tanítók országos gyűlése. Míg a többi tanár- és tanítóegyesületekben belső harcz dúl, addig itt teljes az egyetértés vezérek és lapok között. Míg amazokban az ellentétes irányok küzdelme jó részben elvonja a figyelmet a tulajdonképeni feladatoktól, addig itt a czélok kitűzésében öntudatos harmónia, a tárgyalásokban és határozatokban a fő czél világos látása és az eszközök megkeresésében való bölcseség nyilatkozik meg. A fő czél pedig nem más, mint az iskolák ós a tanítók társadalmi és közgazdasági működése által is az egyház szolgálata. Míg feladataik munkálásánál a többi tanárok és tanítók az ellentétes áramlatok belső harczai által megbéníttatva kapkodnak, addig a r. kath. tanárok és tanítók egységes, összetartó és jól vezetett táborként indulnak a küzdelembe. Ez a helyzet mai képe. Miként fog ez változni a jövőben, — az tőlünk, protestánsoktól is függ. A harcz még nincs befejezve. Ellenkezőleg még csak most indult meg a világ szemei előtt is. Kongregácziósok és szabadgondolkodók egyaránt tovább fogják folytatni a küzdelmet, mindaddig, a míg vagy valamelyik diadalra nem jut, vagy pedig ki nem alakul egy olyan, a szélsőségektől mentes közfelfogás, a mely le fogja szerelni mindakettőt és békességet teremt társadalomban és iskolákban. Józan fővel csak ez utóbbit óhajthatjuk. De a szélsőségektől mentes közfelfogást, a mely míg tiszteletben tartja a nemzet keresztyén kulturális és valláserkölcsi alapjait, másfelől bölcsen számol a haladó idő jogos követelményeivel is, — újra ki kell alakítani. Kialakítani pedig csakis azokkal az erőkkel lehet, a melyek a krisztusi tiszta evangéliumban élnek. Ennek a tiszta evangéliumnak mi protestánsok vagyunk birtokában. Nekünk kellene tehát annak, a forgószelek által betemetett kútfejeit megásnunk s életet és békességet adó vizeit a nemzet életébe bevinnünk. A különböző irányzatok híveit mindenütt tömörülni, szervezkedni, munkálkodni látjuk; — csak mi, protestánsok nem tudunk öntudatra ébredni és egyesült • erővel munkába állani, sőt odáig engedjük fejlődni a dolgokat, hogy az egyház és iskolák vezetőit szélsőséges, reánk nézve veszedelmes áramlatok sodra ragadja magával. Lássuk ezért már elvégre világosan a helyzetet s a kötelességet, a mely előttünk áll, úgy is, mint a haza hűséges polgárai, úgy is, mint a tiszta evangélium és és azon felépült egyház hűséges szolgái előtt. Ne engedjük, — nem szabad engednünk, hogy e hazában és annak iskoláiban, akár a türelmetlen középkor, akár a vallásellenes és drestruktív szabadgondolkodás szelleme jusson diadalra; hanem dolgozzunk azon, hogy e haza kulturája tiszta krisztusi alapokon épüljön fel és a Krisztus evangéliumának minden jogos törekvést kielégítő szelleme teremtsen közöttünk békességet és boldogságot. Ez legyen a tanulság; — ez indítsa serény munkába szívünket és kezeinket! H. I. TÁRCZA. Egy felfedezett új Luther-kézirat. Luther kéziratai nem épen ritkaságok és mégis egy legutóbbi árverésen a dúsgazdag amerikai milliárdos: Pierpont Morgan nem kisebb összeget, mint 102,000 márkát adott a reformátor egy autogrammjáért, a mely a lipcsei gyűjtő: Geibel birtokában volt eddig s Luther Mártonnak V. Károly német császárhoz a wormsi diéta után intézett levelét tartalmazza. A nevezetes okmány ugyanis ebben az esetben nemcsak amatőr értékkel bír, hanem fontos történeti dokumentum is, a melynek ismerete lényeges adatokkal egészíti ki Luther biográfiáját és a hitújítás előzményeit. Ismeretes, hogy a reformáczió sorsa Wormsban dőlt el. Itt történt, hogy Luther végleg széttépte azokat a lánczokat, a melyek a római egyházhoz kötötték, s kinyilatkoztatta megingathatlan hitét a lelkiismeret vallásában. Április 26-án hagyta el Luther Wormst, a Sturm Gáspár által számára kiállított salvus conductus és az ügyének megnyert Frigyes választófejedelem oltalma alatt. Távozása azonban inkább menekülésnek látszott, mert nem volt titok előtte, hogy a róm. kath. hittudósok el voltak tökélve V. Károlytól elítéltetését kérni. Előbb Frankfurtnak vette útját s onnan írt április 28-án barátjának, a híres festő Kranach Lukácsnak, a ki akkor Wittenbergben tartózkodott. A levélben így ír: „Üdvözöllek és Istennek ajánlak, kedves komám, Lukács. Bezárkózom és elrejtőzöm, magam sem tudom hová. És bár jobb szerettem volna a halált fogadni zsarnokaim s különösen a dühös Szász György kezéből, — nem szabad, legalább egyelőre, megvetnem a jó emberek tanácsát. Nem várták jövetelemet Wormsba, s tudod a hozzám intézett tilalmakból, hogy miként tartották meg velem szemben e salvus conductust. Azt hitték, hogy a császár