Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-23 / 30. szám
EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési cs hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak: Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből: A nap és a pajzs. Peabody—K. I. — Vezérczikk : Közoktatásügyünk belső küzdelmei és teendőink. H. I. — Táreza: Egy felfedezett új Luther-kézirat. V. S. — Belföld: Az énekeskönyv revíziójáról. Szügyi József. — Az ország 1909. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotai. Homola István. — Külföld: A franczia ref. egyház zsinata Montaubanban. Korbai Pál. — Régiség: Vallásügyi vonatkozások Nagy Sámuel bécsi ágens leveleiben. Molnár János. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. A nap és a pajzs. „Olyan, mint a nap és a pajzs az Űr Isten." Zsolt. 84.1 S . Isten mindaketto: nap is me^ a napfény ellen való védelmező is. 0 a világosság1 , de egyszersmind az is, a ki az erős világosságtól megoltalmaz minket. Ha bealkonyodik, Isten mutat nekünk utat és ha a fény már izzóvá, vakítóvá kezd válni, Isten óv meg bennünket a megvakulástól. Szép himnuszban örökítette meg Scott W altér ezt a zsoltárt. Gyönyörű szavakban mondja el, hogy a mikor a nap fényözönbe öltözötten átvonul a völgyön, Isten lelkének lebegése láthatatlanul úgy körülvesz bennünket, mint valami felhő s megoltalmaz a forró napsugaraktól. Viszont, mikor az éj zordonan s a vihar előszelével reáborul Júdea mezőire, Isten türelmes, megértő, fénylő, világos é. 'he napsugár számunkra. A legiu.jb ember pajzs gyanánt tekinti az Istent a maga vallásos életében. Olyan paj zsnak, mely közöttük s a viharok, vészek között áll. Az ő szárnyainak árnyékába, oltalma alá rejtőznek. Az ilyenek vallása a különös gondviselésnek, az isteni közbelépésnek a vallása, Isten megoltalmazza szerintük az övéit, az ő népét a perzselő napfénytől, a tikkasztó hőségtől. A vallás nem más rájuk nézve, mint védőeszköz, a bajban közvetlenül mellettük álló segítség. Másfelől vannak emberek, a kik csak úgy gondolnak Istenre, mint a napra. Ha minden fényben ragyog és tökéletes, tudnak hinni. Ha ellenben viharok támadnak, nem veszik többé észre a nagy mindenségben az Istent. Ha van Isten az égben, úgy minden rendén megy a világon. Volt egy kényelem szerető, templombajáró, kegyes polgár, kit súlyos betegség ért családja körében. Azt mondta: Sohasem jutott eszembe, hogy ilyesmi is történhetnék. Úgy megszokta a napfényben sütkérező életet, hogy a homályban oly tehetetlen lett, akárcsak egy gyermek. A zsoltáríró hite sokkal szélesebbkörü. A zsoltáros olyan emberhez hasonló, ki különböző felhőzettel veszi szemügyre az eget és örvend a természet rendjében mutatkozó változásoknak. Nem mondja, hogy a napfény felséges s a fellegek félelmetesek; nem mondja, hogy a nappal kedves s az éjszaka ijesztő rá nézve. A természet fenkölt és pompás valóság a nappal, mely megaranyozza a felhőket, a felhővel, mely elfödi a napot, a bíborfényben úszó arany nappal, mely kiemelkedik az éjszakából és az ezüst csillagokkal, melyeket csak az éjszaka tár elénk. A modern himnuszok közül a legtökéletesebbet tudja zengeni: „Ringatódzik és hullámzik az élet tengere; üdv és bűn, baj és veszély vetődnek fel tükrén, de kezed láthatatlanul helyreállítja a csodálatos váltakozást". Ez az értelmes vallás. A vallást csupán az élet egyes részére korlátozni annyit jelent, mint egészen elveszíteni, valami alkalmi, változatos dolognak tekinteni pedig annyit tesz, mint nem létezővé tenni. Isten maga a nap, mikor az a nap perzselve süt reánk. Isten maga a pajzs, a mikor ez a pajzs elfedez néhányat azok közül az igazságok közül, a melyeket látni óhajtunk. Nagy egység a világ, minthogy a „sötétség is világosság körülöttünk — mint a zsoltáríró mondj a — s az éjszaka is, mint a nap fénylik s a sötétség olyan, mint a világosság". Peabody O. F. Fordította K. 1.
