Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-07-09 / 28. szám

a mit tenni kell, akkor hiába keresünk egyházmentő nagy terveket és hasztalanul kesergünk a pusztuló magyar Sión 011. Nánay Béla. TÁRCZA. Modernista protestáns lelkészek. Június 24 én, két napi tárgyalás után hivatalvesztésre ítélte a porosz evang. egyház 13 tagból álló ítélőtanácsa Jatho Károly kölni lelkészt s ezzel hivatalosan is megindította a küzdelmet a németországi protestáns lelkészek és tanárok körében elharapózott modernizmus ellen. Ebből az alkalomból időszerű szólanunk a protestáns modernizmusról és annak exponált képviselőiről. Ma már igen jelentékeny Németországban azoknak a protestáns lelkészeknek a száma, a kik nem hisznek Krisztus istenségében, de a kik minden heterodoxiájuk mellett is erősen meg vannak győződve a felől, hogy Jézus alakja mitsem csorbul magasztosságában akkor sem, ha megfosztják természetfölötti vonásaitól. Talán egyetlen korban sem uralta oly nagy mértékben az istenember egyénisége a közgondolkozást, mint épen ma. Nemcsak lelkészek, theologusok, hanem az irodalom, a művészet és bölcselkedés terén kiváló elmék is több-kevesebb sikerrel próbálkoznak azzal a feladattal, hogy Krisztus történeti alakját a modern felfogások tükrébe állítva rekonstruálják, magyarázzák. Ki volt a Galileai? Isten-e avagy csak Istenkutató? Jelentősége saját korában és népében gyökerezik-e vagy pedig minden időkben és az egész emberiségben? És milyen volt faja? Valóban zsidó-e, vagy pedig esetleg más nép fia? Mindezeket a kérdéseket egyetemi előadások, czikkek, conférenceok vitatják. S ha a Megváltó fizikai hasonmásáról számtalan típus maradt ránk, a Veronika kendőjén látható legendái arczvonásóktól az odesszai Krisztusarczig, — úgy nem kevesebb változatban él az irodalomban a Messiás pszichológiai rajza, Frenssen Gusztáv szelídlelkű Krisztusától Hauptmann rajongó Krisztusáig; Chamberlain-étől a HamacJc-éig. Nem csoda, hogy ily különböző felfogások hatása alatt egyes protestáns lelkészek megpróbálták hitbeli kételyeiket lelkipásztori tisztjükkel függetlenül egyeztetni össze. Ismeretes a pár év előtt történt brémai eset, a hol Mauritz lelkész egészen új keresztelési formulákat hozott gyakorlatba. A helyett, hogy azt mondta volna: „keresztellek az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében" — ezt a formulát használta: „megkeresztellek Istenhez fordulva, kit Jézussal Atyának nevezünk". Vagy pedig: „megkeresztellek az Egy és mindenütt jelenvaló Istenhez fordulva, a kiben élünk és vagyunk s kit a keresztyén egyház Atya, Fiú, Szentléleknek nevez". Több száz újszülöttet keresztelt meg így a brémai lelkész, míg egyházi fennhatósága közbe nem lépett s újra nem keresztelte a gyermekek közül azokat, a kik még életben maradtak. Egy másik lelkészről azt olvassuk, hogy Schiller egy versével keresztelt. Egy harmadik pedig, a szintén brémai Burggraf, Goethe Faustja és Iphigeniája fölött tartott predikácziókat. Karácsonykor a prológust, újév napján pedig a Faust és Wagner közti jelenetet vette textusul. A nagyhét első napjain Margarétáról, nagypénteken a Faust második részének első jelenetéről mondott egyházi beszédet és így tovább. De mindezeknél súlyosabb eset a hivatalától elmozdított Jathoé. Jatho már évek óta működött Kölnben ; még pedig kezdetben közmegelégedésre töltötte be hivatását, míg őt is magával nem ragadta a modernizmus divatja, a melynek hatása alatt oly tanokat kezdett hirdetni, a melyek ellenkeznek még a protestáns theologia szabad szellemével is. Például Jatho azt tanítja, hogy a vallás nem áll fölötte az életnek, hanem alá van vetve mindazoknak a viszonyoknak és törvényeknek, a melyek az események és a história változó tényezői szerint módosulnak, s hogy ezek szerint mindenki maga szabhatja meg hitbeli meggyőződését s nincs kötve pozitív, mindenki számára formulázott tanokhoz, sem egy örök igazsághoz, hanem csak egy, kor és hely szerint változó isteni eszményhez! Jatho tanításai közül felemlítjük még a következőket. A vallás önmagától fejlődő valami s képzelhető vallás egyház nélkül is, mint a hogy vannak rózsák, a melyek tenyésztés nélkül vadon virágoznak, s csak annál szebbek. Sőt Jatho szerint az egyház nélküli vallás óhajtandó állapot, mert mi egyéb Isten országa, mint az egyház nélküli vallás? A lélek halhatatlanságában való hit a legyőzhetetlen életösztön megnyilvánulása. De vannak erős lelkek, a kik meg tudnak nyugodni abban ís, hogy a lélek személyes fennmaradása helyébe a világfejlődés végtelenségét állítják a századokról századokra mélyülő ismereteken és tapasztalatokon át tökéletesedő emberiség halhatatlanságát ; s a kik e magasztos és fenkölt tudatban be tudják érni arasznyi létük véges határaival s nem várnak érte túlvilági jutalmat. Isten országa nincs kötve meghatározott történeti személyiséghez. Maga Jézus nem egyedüli megtestesítője annak, sem nem egyedüli útja az üdvösségnek. Jatho evolucziós vallásában a kereszt tisztelete csak egy hőstisztelet. Tisztelete annak, a mi az emberben isteni. Krisztus a nagypéntek hőse, a ki meghal eszményeiért, s csak ennyiben tökéletesebb Herkulesnél és Sámsonnál, a kiket megejt az érzéki szerelem hálója. Illést égbe ragadja a tüzes szekér; Siegfriedet árulás buktatja el, míg Jézus öntudatosan és bátran megy tovább a halál útján, csak azért, mert az emberi lélek személyiségének souverain jogát védi a törvények és szokások ellenében. Mély bibliai gondolatnak vallja Jatho a Sátánnak Isten szolgálatába állítását. A Sátán Istentől nyer megbízatást, hogy Jóbot próbára tegye. S még tovább megy