Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-07-09 / 28. szám

ellenérvet vált ki. Az iskolák körül forgó kultusz vitának is ez volt a mottója. Ezért első lépés a hiba helyrehozásához : megreformálni az iparostanoncz-iskolai vallás • tanítást. Azaz dehogy reformálni, hanem megteremteni, mert eddig nem volt. Minden arra vonatkozó intézkedés csak az a néhány szó, amely a Szervezet II. 9. §-ában található: „a menynyiben a hitfelekezetek a tanonczok tanításáról gondoskodnak . . . vasárnaponkint egy óra a vallástanításra fordítható". A felekezetek pedig egyszerűen úgy gondoskodtak, hogy itt-ott elrendelték az inasok tanítását. De arról senki sem gondoskodott, hogy mit és hogyan lehet tanítani. Mindenki tanított, a mit tudott: olvastatott bibliát, vagy az elemi iskolák kátéját, erkölcstanát, egyháztörténetét használta. Ezekkel azonban eredményt elérni nem lehet. Duskálódhatunk az okokban, melyek igazolják az állítást. Első ok az idő elégtelensége. A 10 hónapos, heti egy órás tanítási időből szünet karácsonykor és húsvétkor egy hét, pünköstkor két nap, virágvasárnap, a községben megtartott vásárok és minden nemzeti ünnep, ha vasárnapra esik. így vagy tíz órát le kell számítanunk. A megmaradó órákból is elvész negyedóra az ellenőrző könyvek lebélyegzésével. De még ezt a csekély időt sem lehet összefüggő tanításra fordítani. A tanulók folyton változnak: évközben elmaradnak vagy később iratkoznak, olykor az év vége felé. Pl. az idén nálam beiratkozott a tanév kezdetén 34 tanuló, közülük kimaradt 10, évközben beiratkozott 24. Továbbá a tanulók elmaradhatnak az óráról, ha vidéken dolgoznak vagy vásárra mennek. Ha ehhez még hozzávesszük a betegségeket és még a többi mulasztási okokat, világosan áll előttünk, hogy a tanítás száz és száz akadályon bukdácsol. Másik ok a tanulókban van. Ezek nagy része azért jön az iparos pályára, mert nem tud vagy nem akar tanulni. Azután reggeltől estig elfoglalja őket a munka; nem is lehet kívánni tőlük, hogy tanuljanak. Olyan is akad, a kit lebeszél a tanulásról a szocziálista segéd. Harmadik ok a használt könyvekben van. Olvastatnók a bibliát; de nem lehet rászorítani a tanonczokat sem a teljes biblia, sem a bibliai szemelvények megvételére. Elemi iskolai könyveket sem lehet használni, különös volna a 8—10 éves gyermekek számára írt dolgokat bajuszos fiatalembereknek tanítani. De kedvük sincs azok megtanulásához s joggal mondta egy inas a vallástanítójának, hogy semmi hasznát nem veszi annak, ha a könyvet betanulja. Úgy kell tehát az anyagot összeállítani, hogy annak hasznát vegye s annak hasznát világosan lássa a máigondolkozó tanuló. Figyelembe kell venni a fent kifejtett akadályokat is. Ezek szerint az iparostanoncz-iskolák számára új könyvet, vallástani olvasókönyvet kell készíteni, mely arra van szánva, hogy az órán olvassák, értelmezzék, megértsék és megtanulják. Szerény felfogásom szerint az olvasókönyvet a következőképen kellene összeállítani: Az első rész bevezetésféle lenne Megértetné a tanulóval, hogy magában kevés a kézügyesség, a tudás. Tudni kell ezeket úgy felhasználni, hogy a felhasználó ne csak jó iparos, hanem a szó nemes értelmében mindig ember maradjon. Épen az az ipar feltétele, hogy az iparosok megbízható emberek. Az emberek jellemét pedig a vallásosság csiszolja, a mely így nemcsak az örök üdvösségre, hanem a földi életre is múlhatatlanul szükséges. Természetesen a megokolás ne ez a hatástalanságig használt szó legyen: „bűn", a mi — valljuk be — igen kényelmes érvelés. Tárja fel ez a rész, hogy az egyesek, népek és az emberiség életében milyen fontos szerepe van a vallásnak s hogy különösen a keresztyénségnek mit köszönhetünk. Biblia, történelem, népszerű bölcsészeti munkák, költemények, etnográfiák, vallásos nagy emberek példái elég világos és érthető megokolást nyújtanak. Második rész lenne a hittan. Csillagászati, természettani és természetrajzi olvasmányokkal kezdődnék, a melyekből kiviláglik, hogy a tudás megismeri a megismerhetőket, de a végtelenség és örökkévalóság titkai a megdöbbentő ismeretlen előtt megáll és helyet ad a hitnek. Es épen ezekből kell a tanulónak Isten, lélek, halhatatlanság, szóval a vallás alapfogalmainak gondolatát megértenie. Azután ismertetné a hittani rész a bibliát. Kiválasztott részeiben mutatná be a keresztyén vallás tanításait és Jézus életét. Harmadik rész az erkölcstan lenne. Jézust, mint minden idő és minden ember erkölcsi példáját mutatná be. Azután erkölcsi parancsok helyett jellemrajzokat és életrajzokat adna. Mert a szó hat, a példa ragad. Pl. szólhatna Stephensonról, a ki kazánfűtő volt, Keplerről, a ki pinczér volt, Munkácsyról, a ki asztalosinas volt stb. Közölné a hegyi beszédet, az irgalmas szamaritánus, a tékozló fiú, a talentumok, a gazdag ifjú történetét, különösen pedig azokat a bibliai részeket, a melyek a szocziális kérdések megoldásához illenek. Végül közölné a tíz parancsot és Jézus két fő parancsát. Mindezt a könyv olvasmányok alakjában adná, közéjük költeményeket, sőt vidám dolgokat is kellene illeszteni. A tanulók figyelmét is felfrissíti a jókedv. És semmi ok sincs, hogy azt száműzzük a vallástanítás köréből. Az olvasmányok hangja nem apologetikus lenne, hanem a tudás álláspontjára helyezkednék ós onnan mutatná meg a hitet, a mely nem ellenkezik a tudással. Az olvasmányok nyelvének érthetőnek és szépnek kellene lenni; tartalmuknak pedig meg kellene ragadni és lekötni a figyelmet. Az így szerkesztett könyv felelne meg az iparostanoncz-iskola körülményeinek. Ennek alapján nevelhetnénk józanul gondolkozó vallásos iparosokat, kiket sem a hitetlenség, sem a fanatizmus el nem ragad. És még egy kelléke volna ennek az olvasókönyvnek : minél előbb meg kellene születnie. Ha nem készítteti el a konvent, készíttesse a kerület; ha ez sem, valamelyik egyházmegye. Mert ha nem cselekessziik azt,