Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1911-06-18 / 25. szám
adta volna meg a jogczímet, hogy „a maga szakmájában kiváló és kitűnő egyéniség" — sem az értekezleten nem járultam volna hozzá, sem ez úttal nem védeném jelölését ; — de mint a budapesti ref. egyház egyik gondnoka, igazolom, s igazolja a presbitérium minden tagja, — gondolom a Nt. szerkesztő úr is,* hogy a mióta B. G. úr ennek az egyháztanácsnak tagja, nemcsak az által tanúsít érdeklődést, hogy az egyháztanács üléseiben tevékeny részt vesz, de különösen a bizottsági munkákból veszi ki részét, s én mint a jogügyi bizottság elnöke, tanúságot tehetek róla, hogy ez a részvét igen becses. Nem szabad ugyanis figyelmen kivül hagyni, hogy a budapesti ref. egyház nemcsak tagjainak számában kitesz egy egyházmegyét, de intézményeinek, ügyeinek komplikáltságában azt meghaladja! De tanúságot tehet sok más arról, hogy B. G-. viselt magas állásaiban (mint kir. táblai elnök, igazságügyi államtitkár, kúriai másodelnök, egy időn át egyedüli, az egész ország jogászközönsége által méltányolt vezetője legfőbb bíróságunknak) mindig kiváló jóakaratot és érdeklődést tanúsított intézményeink iránt. A mit az egyházmegyei gondnokokra nézve mond a t. tanáesbiró úr, azt én teljesen elfogadom, — annyira, hogy lelkiismeretem sokszor vádol e miatt; t. i. hogy e tisztre a lehetőségig az egyházmegye területén lakó hitsorsosunk választassék. De ha e tekintetben ón is szívesen üdvözlöm Felső-Baranyát gondnokának kiválasztásáért, nem azért teszem, mert „öntudatra ébredt", hiszen Alsó-Baranya, Kecskemét, Solt — hanem ébredt öntudatra, öntudatlanul ugyanazt tette, —- gondnokai területén laknak, — s ha Vértesalja ettől eltért, Külső-Somogy és Tolna ez idő szerint távol lakó gondnokokkal bír, e két utóbbinak előbb szintén kebelében lakó gondnoka volt (Décsey-Vizsolyi): erre bizonyára fontos okai voltak a betöltés időpontjában, és ne adjuk fel a reményt, hogy alkalomadtán ismét vissza fog térni a helyes elvre. Még csak egy megjegyzést kell tennem. Nem hiszem, hogy derék és érdemes esperesi karunk elvállalná azt a felelősséget, hogy egyedül — a világi elem teljes kizárásával — jelöljön a világiak által betöltendő tisztségekre. Az az eljárás különben ellentétben állana egyik egyházi szervezetünkkel, a melynek sarkköve a két elem egyenjogúsága. Áz „őszinte szó"-ra ez épen oly őszinte válaszom, s nagyon örülnék, ha sikerült volna meggyőznöm dr. Parragh Béla tanácsbíró urat arról, hogy mi a ker. értekezleten dr. Bernáth Géza urat nem „túlságos reverentiából" jelöltük s ajánlottuk, de azért óhajtjuk a ker. tanácsbírói székbe, mert a ki az ország második legmaga* Igazolom én is. P. B. felszólalásának nem is azért adtam helyet, mintha B. G.-t minden tekintetben méltó embernek nem ítélném a tanácsbíróságra, hanem azért, mert mint a nyilvánosság egyik organumának szerkesztője, kötelezve érzem magamat arra, hogy közéletünk véleménynyilvánításának helyet engedjek, főként akkor, a mikor^ e megnyilvánulás, eltekintve bizonyos személyi vonatkozástól, az egyház közjavát keresi. Szerk. sabb birói székében oly méltón ült; a ki a mi budapesti egyházunk ügyeit oly odaadó buzgósággal szolgálja egy decenniumot meghaladó idő alatt; a ki egyháza iránti szeretetének és buzgóságának — nagyrabecsült feleségével együtt tettekben nyilvánuló annyi jelét adta: az a ker. tanácsbírói székben is nemcsak dísz lesz, de hasznos és értékes munkás is. Abban pedig véleményeink bizonyára nem térnek el, hogy ilyenekre egyházunknak nagy szüksége van ! hl. Szilassy Aladár, egyházmegyei gondnok. A kultuszvita a képviselőházban. A június B—7-ig tartó pünkösdi szünet után június 7-én, szerdán, folytatta a képviselőház a kultusztárcza tárgyalását. Huszár Károly néppárti képviselő a tanítóság helyzetének javítását, a tanítóképzés reformálását, a népkönyvtárak megfelelő berendezését fejtegette. Azután a (r. kath.) keresztyén kultúra uralma és a kongregácziók szabad működése érdekében beszélt. A r. katholikusok nem kezdették — úgymond — a harezot, de az elől nem is térnek ki! — Várady Zsigmond munkapárti képviselő szerint a keresztyén kultúra fölényét nem támadja senki ebben az országban. A kongregácziókkal szemben szabadelvű álláspontot foglal el; de azok nemcsak pietisztikus, hanem harezoló egyesületek is, a felekezeti viszály szellemét terjesztik a középiskolai ifjúság között. A kongregácziók káros szellemének bizonyítására számos idézetet olvas fel. Beszéde közben támadt a Huszár Károly, illetőleg Szmrecsányi György néppárti és Farkas Pál munkapárti képviselők között a sértő szóváltás és a képviselőházi vihar. A szünet után Várady a középiskolai tanárok kinevezésénél érvényesülő klerikális irányzatra mutatott rá. A visszaélések megszüntetését és a végrehajtó hatalomnak minden irányban való pártatlanságát követeli. A 8-iki ülésén Juriga Nándor tótnemzetiségi papképviselő majdnem három órahosszat panaszkodott a tótok kulturális törekvéseinek elnyomásáról. Utána Balogh Jenő államtitkár beszélt. Jurigával szemben a nemzeti kultúra általános uralmát hangsúlyozta. A harmadik egyetem nem egy város kívánsága, hanem országos szellemi szükséglet. Általában a harmadik egyetem ügyét a tapasztalt szakember bölcseségével világította és védelmezte meg. Végül a különböző fokú tanerőknek egymással szembeállítása helyett azoknak czéljuk elérése érdekében vett kölcsönös támogatását, párhuzamos törekvését sürgette. Az ülés végén a Justh-párti Tüdős János mondott szabadszellemű beszédet a felekezeti szempontokból mentes kultúrpolitika, a debreczeni egyetem, a középiskolai hitoktatók fizetésrendezése ós az állami népoktatás mellett. A 9-iki ülést a Szterényi—Heltai ügy foglalta le. A 10-iki ülésen Popovics Vazul István kormánypárti képviselő a magyarországi szerbek kulturális érdekeinek volt a szószólója. Sághy Gyula Kossuth-párti képviselő a miniszter kultúrpolitikai programját helyeselte, a debreczeni egyetemet pártolta és a tanítók ügye mellett beszélt. Természetesen a protestáns vezéremberek némelyikének gyűlölködéséről és Barkóczy és a kongregácziók és a r. kath. autonómia védelmére is volt szava Apponyi és Zichy feltétlen hívének. Utána JEyry Béla Justh-párti képviselő szólt az érettségi vizsga eltörlése ós a harmadik egyetemnek az ő választóinak városában, Pécsen való felállítása érdekében. 11-én és 12-én (g.-kel. piinköst) szünete volt a háznak.