Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-06-18 / 25. szám

13-án Kun Béla Justh-párti képviselő mondott liberális szellemű beszédet, melyben a középiskolák felekezeties szellemben való vezetését hibáztatta, a középiskolai tanítás gyakorlatiasabbá tételét, a leánynevelés felkarolását, a tanyai tanítók és óvónők helyzetének javítását és a népoktatás hiányait tárgyalta. Bay Lajos munkapárti képviselő a g. kath, lelkészek kongruájának rendezését kérte. Héderváry LehelKossuth-párti képviselő pártjánál szabadelvűbb felfogású embernek mutatta magát. Liberális nemzeti szempontból helytelenítette a kongregácziók munkáját. Rámutatott a szabadkőműves páholyokból kiinduló kulturális és humanitárius tevékenységekre. Szólt a közkönyvtárak hiányairól. A művészeti kérdésekről is megemlékezett ós sürgette, hogy az egyetemen szocziologiai és esztétikai tanszéket állítsanak föl. 14-én Mády-Kovács János a felekezeti ós községi tanítóknak az államiakkal való egyenlő jogosításáról, Bikády Antal a polgári iskolák reformjáról, Bánffy Miklós gróf egyetemi oktatásunknak Keletre irányuló missziónknak megfelelő irányításáról, Pozsgay Miklós a kongregácziók mellett mondottak ellenzéki pártállású beszédeket. A nap kiváló szónoka Hock János volt, ki r. kath. pap létére rendkívül szabadelvű beszédet mondott. Síkra szállt a felekezetek között való békesség érdekében. Felmutatta a felekezeti harczok társadalmi veszedelmeit; a nemes keresztyén szellem általános érvényesülését hangsúlyozta, Polónyi antiszemita kirohanásainak adatait czáfolta, azoknak valótlanságát bizonyította. A r. kath. hitéletnek és a felekezeti propagandának egymástól különálló voltára mutatott rá. A r. kath. autonómia érdekében ós az alsó papság érdekében is szót emelt. Az ülés végén az üléseknek egy órával való meghosszabbítására vonatkozó indítványt megszavazták s így az Urnapi szünet után való pénteki 16-iki üléstől kezdve már d. u. 3 óráig tartanak az ülések. KÜLFÖLD. Svájc 3. A reformácziói emlékműről. A reformácziói emlékműbizottság a genfi egyetem aulájában tartott legutóbbi közgyűlésén Gautier tanár, mint elnök jelentést tett az emlékmű munkálatainak jelenlegi állapotáról. A mű jelentékenyebb részét már befejezték. Kezdik a Promenade des Bastions térség rendbehozását is a szobrok kellő befogadására. A bizottság kiküldött férfiai Párisban megszemlélték az elkészült ós készülőfélben levő szoboralakokat. Lanclowski és Bouchard megbízott szobrászok most a hat másodrangú szobron dolgoznak ós azokon a domborműveken, melyek az egész mű befejezéséhez szükségesek. A kiküldöttek magukkal hozták a középső csoport gipszmintáit, melyeket a genfi művészeti és történelmi múzeumban helyeztek el. Az elnök a pénzügyi állapotokat is vázolta. A genfi aláírások eddigelé 250 ezer frankra rúgnak. Francziaország 20 ezer frankot adományozott és Magyarország jelentékeny összeget, melyet azonban még nem küldtek el rendeltetési helyére. A befolyt pénz még nem elég a költségek fedezésére, azért is újabb mozgalmakat indítanak odahaza és külföldön is a nemzetközi emlék részére szükséges anyagi eszközök előteremtésére. Borgeaucl tanár előadása szerint a középső, főcsoport az 1559-diki évben működő négy reformátort fogja feltűntetni, a mely évben Farel az első német református egyházat, Knox az első edinburgi egyházat alapította és a mely esztendőben Kálvin és Béza a genfi akadémiának vetették meg az alapját. Faréit a lelkesedés és merészség, Knox-ot az ernyedetlen tevékenység és szívósság, Bézát a méltóság ós előkelőség, Kálvin Jánost a tekintély és nagyság fogja jellemezni a szobron. Az egyik dombormű azt a jelenetet fogja ábrázolni, mikor Farel és Viret a reformáczióról beszélnek a népnek Baudichon házában Genfben. Ezen dombormű felett olvasható az Úri-ima franczia szövegben és olyan kiejtésben ós fordításban, a milyenben Viret mondotta a népnek, a mely ezelőtt ezt az imát latin nyelven imádkozta. Egy másik dombormű Knox-ot mutatja, mikor az edinburgi kathedrálisban Stuart Mára udvara előtt beszél. Az egész műremek 1913-ban készül el. A felolvasás tárgyának megbeszélése. A svájczi lelkipásztorok egyesületének genfi osztálya és a theológiai tudományos társaság együttes ülésében elhatározták, hogy a legközelebbi hérisaui közös előadáson ezt a tárgyat is napi rendre fogják kitűzni: „A metafizika visszatérése a theológiában". Barth Károly, a nemzeti egyház német lelkésze vállalkozott arra, hogy erről értekezni fog a nevezett összejövetelen. Beszéltek az ülésen arról a mozgalomról is, mely mostanában Németország néhány egyetemén megindult. Szemére vetik Ritschlnek, hogy a metafizikát túlságosan kevésre becsüli. Wobbermin, Troeltsch, Lüdemann, Bousset, Ottó tanárok keltek a metafizika védelmére. Azt állítják, hogy az „a jwiori" bölcselkedésen kell felépülni a vallási rendszereknek. Barth Károly nem helyesli ezt a felfogást és azt mondja, hogy a metafizika veszélyes a theológia függetlenségére nézve. Ilyen értelemben fog a hérisau-i konferenczián is előadni. (T. I.) Olaszország. Pápás hazafiság. Olaszország most tartja jubileumi ünnepélyeit, a melyek természetesen fájdalmasak a pápaságnak és a pápaság barátainak, mert hiszen kézzelfoghatólag bizonyítják, hogy a vatikán „fogoly" (? !) földi hatalma csakugyan visszahozhatatlanul elveszett Olaszországban. A pápai udvar nyomása alatt az olasz r. kath. papság kénytelen elfojtani lelkében a hazafias érzést és passive viselkedni a nemzet örömünnepével szemben. Egyikben-másikban azonban mégis erősebb a nemzeti érzés, mint a reá parancsolt obedienczia. így jún. 4-én, a mikor II. Viktor Emánuel hatalmas szobrát leplezték le, az ünnepélyen egy Giulio Paolucci nevű r. kath. pap is megjelent, teljes ornátusban, mint Goriano-Sicoli város sindakoja. Az ünneplő közönség lelkes ovácziókban részesítette a hazafias papot. Az „Osservatore Romano", a pápai félhivatalos lap azonban keményen reátámadt Paoluccira, kijelentvén, hogy egy olyan r. kath. pap, a ki nem szégyenl rósztvenni ilyen ünnepélyen, lázadó az