Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-06-18 / 25. szám

Sőt még azt sem tartom nagy hibának, a mi a 10. beszéd felosztásában tényleg hiba. Itt a szöveghez való aggodalmas ragaszkodás ezt vétette vele tárgyul: „Krisztus feltámadott a halálból" és így osztja részeire: a valódi hit tudja, hogy (I. r.) Krisztus feltámadott a halálból (II. r.) tehát a halottak is feltámadnak; Holott ha csak néhány betűt változtat, az alapige szellemével megegyezőleg, kaphatott volna más főtételt: „Nem hiábavaló se a mi prédikálásunk, se a ti hitetek", mert (I. r.) Krisztus feltámadott a halálból s így (II. r.) a halottak is feltámadnak. Ily felosztással az egész értékes beszéd, a nélkül, hogy más változtatást igényelne, kifogástalanná válik. De e három kisebb hibájú beszéd mellett a többi alakilag és logikailag teljesen sikerült. Gyönyörűek a magok természetes felosztásával, az 1, 3, 4, 5, 6, 8, 9, 11, 12, 13, 14, 15, 16 stb. sz. beszédek. A logikai elrendezésben Lukácsy biztos mester. Vele legfeljebb a szónoklattan önkéntes művelője: Vásárhelyi Zsigmond hasonlítható össze, Lukácsy azonban természetesebb. Kezében a főgondolat minden csiszolás vagy faragás nélkül bomlik részeire s a részek oly biztosan adják a megvilágított tárgyat, mint az élő fát annak gyökere, törzse, lombja, gyümölcse. Tán maga is érezte ezt Lukácsy, mikor művét méltóságos dr. szölledi Baksay Sándor dunamelléki reform, püspök úrnak, az írás-szerű szónoklás természetes s biztos művészének ajánlotta. A beszédek tartalmát illetőleg ki kell emelnem azoknak bibliás szellemét. Történelmi-lélektani analízissel dolgozván, érezzük, hogy ó-testanientumi textusainál vele együtt jövünk a törvény és a próféták fényes, de hűvös, sőt hideg északi tájairól az evangélium meleg, nagsugaras déli vidékére. (Lásd 1, 2, 4, 17, 18, 20, 21. sz. beszédeit.) Kifogásunk legfeljebb az lehet, hogy itt-ott (2, 4.) több van a profetizmus erkölcsi felfogásának zord fenségéből, mint az evangélium verőfényéből, és az evangélium, különösen a 2. sz. beszédben, csak úgy tiinik fel, mint viharos időben barna felhők szélén a biztató szivárvány. De ez a beszéd tárgyának és Lukácsy rigorisztikus erkölcsi természetének gyümölcse. Ilynemű tárgyaknál erkölcsi felfogásának kérlelhetlen fensége oly erővel hat, mihez hasonlót Jánosi Zoltán bűnbánati beszédeiben tapasztaltunk. De evangéliumi kedves beszédei is vannak. (Lásd a 3, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 19. sz. beszédeit. Ezekben mi is teljesen otthonosan érezzük magunkat. Egyébként a lélektani biztos elemzés példájaként hivatkozunk a három böjti beszédre ; mint a keresztyén disztinkczió példájára „Az én nevemben" cz. beszédre, s mint a ker. bölcselkedés példájára „Az Isten lélek", „Megbocsáttattak néked a te bűneid!" cz. beszédre és mint igen szép, egyszerűsége s természetessége mellett is mély és tartalmas beszédére: székfoglalójára. Természetes, hogy mint értelemre ható s erős logikájú szónok súlyt helyez az alapige értelmének kihüvelyezésénel az elbeszélésre, a mi egy helyen hosszadalmassá lesz (lásd : „Az Úrnak kedves esztendeje" ótestamentomi magyarázatát), de más helyen a maga tömörségével kap meg. A tartalom mindig emelkedett, nemes, sőt fenséges ; az alapige kereteit teljesen betöltő, bibliás és keresztyén. Ezt mutatja az az öntudatos eljárása is, hogy mindig a Krisztust és mindig az evangéliumot prédikálja. Az evangélium fénykörébe emelkedik ószövetségi vonatkozású textusából is. Könnyedén, biztosan (lásd 2, 4, 24. sz. beszédeit) s czéltudatos munkával. De egyik ily beszédénél mintha erőltetettség látszanék. Orgona-szentelési beszédében ezt ragadja tárgyul: „íme, kezedbe adtam Jerikót!", a nép kiáltásától s a kürtök harsogásától minden kőfal leomlik. Aztán egy merész, szinte erőltetett fordulattal a bűn jerikói vára felé viszi lelkünket, mely a boldogság igéretföldének határán utunkat állja, de a mely a gyülekezet éneke, a kisérő zene, az imádságnak és Isten evangéliumának hangjától leomlik. Nyelvezete az emelkedett tartalom alkalmas ruhája. Nem olyan ékes és költőien ritmikus, mint Jánosié, de kifejezésteljes, zamatos, magyaros. Helyenként nehézkesnek, de egyúttal súlyosnak és erőteljesnek bizonyul. Beszédíróink közül Vásárhelyi Zsigmond nyelvezetéhez áll legközelebb, kivel lelkületében, erkölcsi rigorizmusában is rokon. Vagy dr. Balthazár Dezsőéhez, kinek irálya „szokatlanul túltömör", nehézkes, de erélyes. A beszéd erélye: ez jellemzi Lukácsyt. Van benne valami, még kifejezéseiben is a próféták nyelvének zord fenségéből.. . Könyvének nyomása tiszta, sajtóhiba nélkül való. Az ára mérsékelt. Összegezve a mondottakat: Lukácsy „Egyházi beszédei" nagyon megérdemlik a tanulmányozást. Elmondásra is teljesen alkalmasak. Azok a lelkésztársak, kik a reflexió felé hajlanak s nem érzelmi hatásra törekesznek, nagy lelki gyönyörűséggel fogják olvasni és használni. Ocsa. Mészáros János. BELFÖLD. A nagykőrösi Kálvin-Szövetség köréből. A nagykőrösi Kálvin-Szövetség, mely Patonay Dezső lelkész és dr. Kökény Dezső főgondnok vezetése alatt működik, május 14-én egy igen szépen sikerült estélyen számolt be két évi működéséről. Patonay Dezső lelkész beszámolóját itt közöljük: Előre is megvallom, hogy nem vagyok barátja az olyan egyesületeknek, melyek kemény kapaczitálással gyűjtik össze tagjaikat, a kik aztán egyesületükért semmit sem tesznek rendszerint; de még kevésbbé vagyok barátja azoknak az évi jelentéseknek, melyek arról adnak számot: tartottunk ennyi meg ennyi gyűlést, határoztuk ezt meg ezt, szerepeltek ezek meg ezek, szóval, mint a hogy ez sablon szerint történni szokott, a mi a megcsontosodásnak, az élettelenségnek, a hiúságnak és elvilágiasodásnak kétségtelen jele. Legjobban szeretném, ha szövetségünk működését Üdvözítünk ama szavaival jellemezhetném: „a szél, a hova akar fúni, fú és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jön és hová