Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-01 / 1. szám

Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak: Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak : Kélhasábos egész oldal 40 K, íel oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Isten munkatársai vagyunk. Sebestyén Jenő. — Vezérczikk : Prohászka püspök újabb karácsonyi czikke. Dr. K. I. — Iskolaügy: Az amerikai református theológiák tanulmányi rendje. Iiarsányi Sánclor. — Könyvismertetés : Thomas Frank—Dr. Kováts István : Az evangélum és a szocziálizinus. V. J. — Misszióügy : A bácskai sváb bevándorlókról. Nánássy Lajos. — Külföld : Svájcz, Német és Francziaország. Dr. T. I. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Gyászrovat. — Különfélék. — Hirdetések. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Az Élet Könyvéből. Tsten munkatársai vagyunk. Mert Isten munkatársai vagyunk ... 1. Kor. 3.a

. Vájjon kinek harsonája zenghetne ily tisztán, ily merészen, ily biztossággal, ha nem a Pálé, az örök tevékenység s az Istenben való sziklaszilárd bizalom apostoláé? 0, a ki keresztyén öntudattal pogány ajakról meri idézni, hogy mi az Istennek nemzetsége vagyunk, 0, a ki az Isten képére teremtett embert oly magasra helyezi, hogy az szerinte még az Isten mélységeit is kutatja, nem szólhatott másként. Mi az Isten munkatársai vagyunk! Van-e ennél hatalmasabb jelentőségű gondolat, mely minden idők küzdő, szenvedő, tülekedő emberiségének odakiáltható? Csoda-e, ha a reformáczió Mózesét, Kálvint is épen ez a gondolat ragadja meg különösen s épen ezért rendszerében ezt teszi a keresztyén egyéni és társadalmi élet alapgondolatává ?! Mert ebben az egy mondatban benne lüktet az egész keresztyén életfelfogás programmja s különösen épen a kálvinista keresztyén szocziológia vezéreszméje. Mi az Isten munkatársai vagyunk! Mit jelent ez vájjon a mi számunkra? Talán azt, hogy színtelen érzelgésben merüljön ki egész vallásos életünk, hogy az egyoldalúan felfogott keresztyéni szeretet elvének hangoztatása által már eleget tettünk a krisztusi parancsolatok betöltésére? Vagy azt jelentené talán, hogy szüntelen önmagunk felől aggodalmaskodva, csak magunkban éljünk, s a „világ"-ot mint tisztán bűnök tanyáját kerüljük? Vagy, hogy még tovább menjünk, azt jelentené, hogy valami rejtelmes misztika sűrű ködébe burkolózva, önmagunk megsemmisítésével a nagy „Orökkévalóság"-ba való beolvadást tegyük vallásos életünk főczéljává? Vájjon lehetnénk-e így csakugyan az Isten munkatársai? Vájjon betöíthetnők-e így az apostol e csodásan nagyszerű gondolatát, ha mindezt így értelmezzük? Ha magunkat állítjuk e világ középpontjába s a magunk élete és dicsősége mindenek előtt való a számunkra? Oh, nem ez az igazi tetterős keresztyén életfelfogás! Nem ily, inkább csak érzelmekben felolvadó, az isteni örök kiválasztottság tudatából folyó keresztyénség ereje! Azé, a mely a Pálé is volt és Augustinusé is, és Kálviné is és azután az ő általok vágott ösvényen haladók százezreié! Mi az Isten munkatársai vagyunk! Mit jelent ez? Vájjon nem a pantheizmus rejtőzködik-e e szavak mögött, az Istennek és embernek e merész egymás mellé helyezésében? Nem. A ki Pált ismeri, tudja, hogy az alázatosság s a Krisztusban leszállott örökkévaló és személyes Isten e csodálatos szolgája ezt a gondolatot mindig távoltartotta magától! Nem, ő csak a távol való Isten pogányos eszméjét akarta kiirtani a keresztyén lelkekből. Nem távol való, de közel való az ő Istene és a mi Istenünk! Itt van mellettünk, velünk, vagy inkább mi lehetünk 0 vele! 0 méltóztat minket arra, hogy Vele lehessünk! Óh, lehet-e vájjon felemelőbb tudat, fenségesebb gondolat egy élet számára?! Mi az Isten munkatársai vagyunk! Lehet-e vájjon ily öntudattal visszavonulni, a világot kerülni, misztikában, puszta szemlélődésben élni le egy életet? Vájjon nem inkább csontjainkba rekesztett tűz, valami titkos hajtóerő-e ez a tudat számunkra, mely nyugton nem hagy, űz, hajt ki a világba, hogy ez isteni öntudat segítségével és erejével szálljunk szembe a bűn és gonoszság minden hatalmasságával? És mint Isten