Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-06-04 / 23. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő: HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak: Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből: A pünkösti Lélek ajándéka. Keresztesi Samu. — Vezérczikk: A nagy harcz kezdete. H. I. — Iskolaügy: A ref. tanáregyesület közgyűlése. (F.) — Tárcza: 'Budapest. Doumergue Emil—Korbai Pál. — Belföld : Kultuszvita a képviselőházban. Tudósító. — Misszióügy: Keresztyén diákok világgytílése Konstantiná­polyban. Vietor János. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. A piinkösti Lélek ajándéka. „Ezeket pedig mikor hal­lották, szivökben megkesere­dének s mondának Péternek és a többi apostoloknak : mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak ? Péter pedig monda nekik: Térjetek meg és keresz­telkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára és veszítek a Szentléleknek aján­dékát8 . Ap. csel. 2. 37—38. A lélek ünnepe, a por, a test, a testiség és világ fölött. A lélek magasztos szárnyalásának ünnepe e sár­ral, piszokkal beszennyezett földről az öröktiszta magas­ság, az ég felé. Egy új világ születésének ünnepe, mely nem e világból való, de e világba való, liogy ezt a küzdő, szenvedő, síró és nevető, türelmetlen, önző, felfuvalkodott és szeretetlen világot a türelem, béke, alázat, irgalom és szeretet erőivel kiemelje sarkaiból* hogy fentartó oszlopai a hit, szeretet, a megbocsátás és kegyelem legyenek. Mint a hirtelen lesújtó villám világosságot támaszt a sötétségben s szétzúzza, elégeti, a mi útjába akad: úgy hat az első pünköst ünnepén összesereglett zsidó­ságra Péter hatalmas prédikácziója. Minden szó egy-egy villanyszikra, mely az aknákba világosságot lövel, — egy-egy bomba, mely a hallgatók kérges szívének bur­kát szétrobbantja, hogy a meghasogatott szivekből újak szülessenek az élő Krisztus dicsőségére; minden szó egy-egy éles nyíl, melynek mind mélyebbre hatolása mellett megértik és megérzik a nagy igazságot: bűnösök vagyunk, mint atyáink voltak, kik megkövezték Istennek küldötteit, a prófétákat, mi pedig megöltük, keresztre feszítettük a Messiást, Istennek fiát, — s a megkese­redett szívekből feltör a fájdalmas sóhaj: Uram, légy irgalmas nekünk, nyomorult bűnösöknek, s az ajkakról hangzik a bűnbánattól áthatott kiáltás : mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak ? Mint amaz első, pünkösti lelkek, a kik megismerve bűneiket, szivökben megkeseredének s szánták-bánták bűneiket, úgy kell nekünk is betekintenünk a mi éle­tünkbe, s ha a világ világosságának tükrében meglát­juk magunkat, mint lélek nélkül tévelygő halottakat s megvalljuk, hogy vakok vagyunk a Krisztus isteni dicső­ségének meglátására, süketek az ő életadó evangéliumá­nak hallgatására és befogadására, s látjuk magunkat, mint tékozló fiakat és leányokat, kiken elrongyolódott a mennyei köntös, elhalványult az isteni képmás, a kik fölött uralkodik a test, s kikből kihalt a lélek, a szépért, jóért, igazságért, szabadságért hevülő nemes lelkesedés s ezek helyén ott ül a világ ördöge, az önzés, harag, irigység és szeretetlenség, melyeknek láttára önmagunk­tól megiszonyodva, szívünk megtelik keserű, fájdalmas érzéssel, a bűntől való szabadulásnak, a megváltásnak forró vágyakozásával; a mikor szégyenünkben szemein­ket lesütve, alázattal kérjük az élet királyát: Uram, eredj el tőlem, mert én bűnös ember vagyok, — ekkor már a félénk, csüggedt szívekben felébred a cselekvés órája ós hangzik a kérdés: mit cselekedjünk? A szív mélyéből felfakadt kérdésre ma is Péter szavaival felelünk: „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztus nevében a bűnöknek bocsánatára". Krisztus a bűnnek ellensége, de a bűnösnek ba­rátja, irgalmas megváltója. A gyenge nádszálat nem eltörni, hanem megerősíteni, a füstölgő gyertyabelet nem kioltani, hanem lángra lobbantani akarja, hogy a bűnben szunnyadt, ellankadt, összetört lelket, mint egy­egy élő és égő világosságot emelje magához, a mennyei atya örök hajlékába. Megtérni és a Krisztus keresztsé­gével megkeresztelkedni, vele tűrni, szenvedni, a bűnök-

Next

/
Thumbnails
Contents