Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-05-14 / 20. szám

S nem érdektelen és tanulság nélkül való annak ntánszámítása sem, hogy a r. kath. és a prot. jellegű középiskolák bevételeiben és kiadásaiban milyen százalékot mutat az államsegély. A r. kath. jellegű 62 középiskola évi bevétele 5.665,723, az 52 prot. jellegű iskoláé 5.809.258 korona. Az előbb említettek 1.725,119, az utóbbiak 1.508,764 kor. államsegélyben részesültek 1909-ben. E számokat arányba állítva az az eredmény, hogy az államsegély a r. kath. jellegű iskolák évi bevételének 30'44, a prot. jellegűek bevételének pedig 25'97%-át teszi. Azt a Barkóczy-féle 37'85%-többletet tehát itt setn találjuk meg. Kiadásuk volt 1909-ben a r. kath. jellegű iskoláknak 9-264,562, a prot. jellegiieknek 8.598,347 korona. E számokat ismét arányba állítván az 1909-ben nyert államsegélyekkel, eredményül az jön ki, hogy az állam fedezte a r. kath. jellegű középiskolák kiadásainak 18'62%"át, míg a prot. jellegű intézetek kiadásainak csak 17'55%-át. Nincs tehát itt sem a Barkóczy-féle 37-85%-többlet! Hát akkor hol van ?! Sehol sincs ; csupán abban a szemfényvesztő statisztikában, a mely e kulturális kérdésnél éppen azokat nem veszi tekintetbe, a mik a kultúrához tartoznak, hanem csak a nyers tömegek arányszámait veti össze az államsegélyek eloszlásánál! A tanárok arányszámait, miután adatok nem állanak rendelkezésünkre, nem vagyunk képesek pontosan ellenőrizni. De ha ezen a téren nem volnának bajok és mellőzések, és ha az állami iskolák körében nem uralkodnék a klerikalizáló irányzat, megmagyarázhatatlanok volnának azok a panaszkod ások. a melyek nemcsak a mellőzött prot. tanárok, hanem az állami középiskolák tanárai köréből is folyton fölhangzanak. Bizonyos tényekre azonban, pontos adatok nélkül is rámutathatunk a hiteles statisztikai adatok alapján. Az 1908/9 iskolai évben a két tud. egyetemen a bölcsészettanliallgatók felekezetek szerint így oszlottak meg : róm. kath. 51'8, ref. 19'1, evang. 12*0, unitárius 1'6%- Báró Barkóczy statisztikája szerint 1911. márcz. 1-én a r. kath. állami tanárok százalékszáma 63*5, a reformátusoké 14'3, az evangélikusoké 9'6, az unitáriusoké 1*8 volt. Ha ezeket a szazalékszámokat összevetjük, a r. kath. tanárok többlete nem 3"16, hanem 11"7; az unitáriusok többlete 1'48-ról leszáll 0'2-re; a ref. és evang. tanároké pedig éppen minussá válik, nevezetesen az evangélikusoké — 2'4, a reformátusoké pedig — 4"8°/o- Báró Barkóczy statisztikája tehát, úgy látszik, itt is úgy van összeállítva, hogy nagyon is alapossá teszi hitelessége iránt táplált kételkedésünket. A statisztikának egyik oldala tehát nagyon gyanús, a másik oldala pedig egyenesen alaptalan és szemfényvesztő. Joggal tehetjük fel a komoly kérdést: megengedhetŐ-e, hogy egy felelősségteljes állásban levő állami tisztviselő ilyen alaptalan és szemfényvesztő statisztikai adatokat publikáljon ?! E statisztika elkészíttetésével és publikáltatásával báró Barkóczy Sándor bizonyára nem akart egyebet, mint hogy elhallgattassa az ő klerikalizáló iskolapolitikája ellen, főként a protestáns körökből emelkedő jogos panaszokat, s tetejébe ország-világ előtt arczul csapja és megszégyenítse a protestánsokat, úgy tüntetvén föl a dolgot, mint a kiknek nemcsak követelni valójuk nem lehet az állammal szemben, de egyenesen szégyenkezniök kell az állam által való s más felekezetek rovására szolgáló kitartottságuk miatt! Jó beharangozás ez a r. kath. autonómiának és az 1848. XX. végrehajtásának ! S mit tehetünk a végre, hogy a középiskolák vezetése egyszer már kivétessék annak az embernek a kezéből, a ki nem átallja megtéveszteni a közvéleményt ilyen szemfényvesztő statisztikákkal, s a ki előtt csak egy czél lebeg: a magyar állam középiskoláinak klerikalizálása és a protestánsok leszorítása ? Én és e Lap nem tehetünk többet, mint hogy a hiteles statisztikai adatok alapján kimutatjuk báró Barkóczy statisztikájának szemfényvesztő voltát. A további teendők prot. egyházaink hivatalos elöljáróságaira várnának! Ajánljuk ezeket komoly figyelmükbe, mert ha Barkóczy statisztikai elvei szerint fog megtörténni a 48. XX. végrehajtása is, akkor gonosz kilátásaink lehetnek a megoldást illetőleg! H. I. ISKOLAÜGY. A theol. magántanári vizsga. E lapok hasábjain közelebbről egy aktuális czikk jelent meg a theol. magántanári vizsgáról. E sorok czólja annak a czikknek kiegészítése s állításainak megerősítése. Tényleg úgy vagyunk a theol. magántanári vizsga ügyével, mint legfontosabb ügyeinkkel. Végtelen hosszú ideig nem volt lelkészi nyugdíjintézetünk ; a mikor létesült, már a kezdet kezdetén kitűnt, hogy azt az élet figyelembe vétele nélkül, a zöld asztal mellett készítették s az érdekelteket, a kötelezett tagokat már a belépéssel alaposan megterhelték. Vagyis lett esőr

de nem sok a köszönet benne. Vagy ott van az intenzív kura pasztorális. Ennek lehetővé tételére kellene a túlságosan nagy egyházakban parókhiáüs köröket alkotni, — tehát alig egy-két helyen alkotnak. így vagyunk a theol. tanári vizsgával is. Sok szalmát csépeltek már el a lelkészképzés reformjáról, emeléséről, a mivel nemcsak a theol. tanári vizsgának minél többek által való megszerzése, hanem az egész protestáns lelkészi kar tekintélyének emelése is együtt jár, — tehát a theol. tanárképzés és képesítés ügye mindeddig maradt régi pátriárkális, félig rendezett állapotában. Most a konvent tesz, vagy tett egy lépést előre, de, mint a jelek mutatják, ez sem lesz alapos, gyakorlati rendezés. Szerintem a külföldi két féléven való nyargalás teljesen felesleges. Még alternatív módozatnak is gyenge. Valljuk csak be őszintén, hogy — tisztelet a nem épen ritka kivételeknek — mily sokan mennek ki külföldre ősz-