Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-05-14 / 20. szám

PROT TÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő: HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak: Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Az igazak részvéte Monod Lipót—Horváth Lajos. — Vezérezikk: A számok igaz beszéde. II. I. — Iskolaügy: A theol. magántanári vizsga. (Juis. — Könyvismertetés: Harnack Adolt: A szerzetesség. Nánay Béla. —Belföld: Falusi levél. Balatoni István. — Régiség: Vallásügyi vonatkozások Nagy Sámuel bécsi ágens' leveleiben. Molnár János. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Külön félék. — Pályázatok. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Az igazak részvéte. „Az igazak vegyenek engem körül, mikor majd jót teszel velem." Zsolt. 142.,. E szavakkal végződik a 142-ik zsoltár. Ilyen egy elhagyott, szerencsétlen ember reménysége, ki elvesztette volna lábai alól a biztos talajt, ha mindenek ellenére nem lett volna bátorsága Istenére bízni magát. Lehetetlen, hogy az igazság napja fel ne ragyogjon reá; Istennek van joga és ereje is hozzá, hogy megjelentse azt neki teljes ragyogásában. Isten jót fog vele tenni. S ekkor az igazak körülveszik őt. Szegény igazak! Akkor nem vették őt körül, mikor a panasz szavát nem tudta elnyomni magában ós szívének aggodalmát Isten előtt tárta ki. Akkor nem vették őt körül, mikor a halálos szorongattatás súlya alatt lelke már-már végkép elcsüggedt. Akkor nem vették őt körül, mikor tőrt vetettek útjába ellenei. Akkor nem vették őt körül, mikor menhely nélkül, egyedül volt, akkor még csak nem is kérdezősködtek utána. Akkor nem vették őt körül, mikor ereje fogytán nálánál erősebb üldözőinek martalékul volt kiszolgáltatva, mikor Istenhez esedezett: „Szabadítsd meg lelkemet a börtönből!8 Nem!... Egész addig, míg megvetett, gyűlölt volt, míg legyőzött volt, egyedül hagyták,' nem vették őt körül. De mihelyt máshonnan segítség érkezik számára, mikor Isten szemmelláthatóan támogatja, mikor ügyének igazsága kiderül, mikor ezek a jó emberek nem koczkáztatják jó hírnevüket, politikai jövőjüket azzal, hogy mellé állanak: oh nézzétek, mily örömmel sietnek üdvözlésére, mily melegséggel szorongatják kezét, mily boldogan forgolódnak körülötte! Ezt láttuk eddig. Ezután is ezt fogjuk tapasztalni. Majd akkor, ti igazak !, az a szerencsétlen, kivel Isten jót tesz, — úgy-e majd számíthat segítségetekre? Oh I Igen. Szemei a ti ragyogó ábrázatokon fognak rögtön megpihenni, mert ti az üdvözlők első soraiban fogtok állani — s bizony nincs mit csodálni rajta, ha áradozástok meg fogja egy kicsit szégyenítem azokat, kik kevesebb lármával, de több melegséggel jönnek az ünnepelthez. Oh igazak! Vegyétek körül inkább azt a kárhozatra menőt, kit Isten keze sújtott, azt a szenvedőt, ki vigasztalás nélkül szűkölködik. Ha így jártok el, jót cselekedtetek. A zsoltáríró szavaiban nincs egy csepp keserűség, a gúnyolódásnak leghalványabb jele sem. Csak azt a pillanatot várta, mikor jóindulatotok feltámad. S hogy ezt megtalálta, hálás érte. De hát tényleg egész eddig a pontig akartok várni? Nem volna kedvetek előbb leszállani a sötét éjbe, a hol annyi szerencsétlen küzd a nyomorral, a bűnnel? Nem jöttök, hogy csak egyet is buzdítsatok a nehéz órában, mikor egész tömeg indul ellene ? Vigyázzatok, mert ez a késői részvét, ez a rokonszenv, mely miatt az igazaknak pirulni kellene a szégyentől, nem elég arra, hogy hivatkozzatok reá. Ki tudja, vájjon a Holnap igazai nem fogják-e tisztelettel emlegetni nem a már elköltözött embereket, hanem fájdalmas és vádoló emléküket ? Ki tudja, vájjon nem ékesítik-e fel azoknak az áldozatoknak a sírjait, kiket veszni hagytak a Ma igazai ? Monod Lipót után franc/iából Horváth Lajos.