Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-05-14 / 20. szám

A számok igaz beszéde. Néhány fővárosi napilap f. évi május 7-iki száma a következő közleményt hozta: „A vallás- és közoktatásügyi minisztérium középiskolai ügyosztálya összeállítást készített arról, hogy Magyarország állami középiskoláinak igazgatói, rendes és helyettes tanárai miként aránylanak Magyarország lakosságának felekezeti viszonyaihoz képest. A statisztikai beosztásban összesen 1270 középiskolai igazgató, rendes és helyettes tanár szerepel. A kimutatás szerint Magyarország lakosai közül az 1909. évben katholikus vallású volt 60*37 százalék, az állami középiskolai tanárok közül katholikus volt 1911 márczius elsején 63'53 százalék, tehát 3*16 százalékkal több, mint a felekezeti megoszlás. Ágostai hitvallású evangélikus az ország lakosságának 7'20 százaléka; középiskolai tanárok és igazgatók közül ágostai hitvallású evangélikus 9*68 százalék, vagyis 2*48 százalékkal több, mint a mennyi a felekezeti arány szerint jutna. Református hitvallású az országnak 14'20 százaléka, míg az állami középiskolai tanárok és igazgatók közül e vallásfelekezethez tartozik 14*33 százalék, vagyis 0'13 százalékkal több. Görög-keleti vallásfelekezetű az ország lakosainak 12*70 százaléka; tanárok és igazgatók 1*2 százaléka görög-keleti vallású, vagyis 11*68 százalékkal kevesebb tanár és igazgató tartozik e vallásfelekezethez, mint a mennyi a perczentuális megoszlás szerint e vallásfelekezet hívőire esnék. Az ország lakosainak 0'40 százaléka unitárius hitvallást követ. Az állami tanárok és igazgatók közül unitárius vallású 1*88 százalék, vagyis 1*48 százalékkal több. Izraelita vallású volt az 1909. év végén az ország lakosságának 5*04 százaléka, míg az állami középiskolai tanárok közül 9*40 százalék zsidó, vagyis 4'45 százalékkal több izraelita tanár van, mint a mennyi reájuk a vallásfelekezeti megosztás szerint jut. Más, e kimutatásban föl nem sorolt hitvallást követ az országban 0 09 százalék. A kimutatásban föl nem sorolt vallásfelekezetek között 0'07 százalék tanár van, vagyis 0*02 százalékkal kevesebb. Ezzel szemben azt látjuk, hogy abból a 2-342,836 koronából, a melyet a kormány az 1910. évben a felekezeti középiskolának a fenti czímeken (Hogy mik e czímek, — a közlemény nem említi. Szerk.) való segítségére fordított, az egyes vallásfelekezetek szerint a következő a perczentuális megosztás: A katholikus vallásfelekezetekre jutna 60'37 százalék ; kaptak a katholikusok 36*46 százalékot, vagyis 23*91 százalékkal kevesebbet, mint a mennyi rájuk jutna. Az ág. hitv. evangélikusok kaptak 21*73 százalékot, vagyis 14*53 százalékkal többet, mint a mennyi az ágostai hitvallású felekezetre, a mely felekezet hívőinek száma az ország lakosságának 7*2 százaléka, jutna. Ugyancsak tetemes emelkedés látható a református felekezeteknél (Hány van ilyen'?! Szerk) is. Ok ugyanis 23*32 százalékkal többet kapnak, mint a mennyi őket a perczentuális megoszlás szerint megilletné. Ellenben a görögkeleti vallásfelekezet a 2.342,836 koronából mindössze csak 1*18 százalékot, vagyis 11*57 százalékkal kevesebbet kapott, mint a mennyi e vallásfelekezetet megilletné. Ugyancsak jelentékeny összeggel kevesebbet kap az izraelita hitfelekezet is az állami segítségből. Ugyanis az izraelita lakosoknak száma az ország egész lakosságának 5*04 százalékát teszi ki, s minthogy ők csak 0*62 százalékot kapnak állami segítség czímén, kitűnik, hogy ők 4*42 százalékkal kevesebbet kaptak, mint a mennyi őket perczentuális megosztás szerint megilletné." Mikor a kultuszminisztérium középiskolai ügyosztályának e statisztikai kimutatását elolvastuk, alig hittünk szemeinknek. Lapunk volt az;

a mely legelső sorban és legerősebben kifogásolta a kultuszminisztérium középiskolai ügyosztályának ama politikáját, a mellyel az állami középiskolákat tervszerűen rakja meg kongreganista tanárokkal, a prot. vallású tanárok kinevezését pedig mellőzi. Ugyancsak lapunk volt az, a mely legelső sorban és legerősebben követelte és követeli a 48: XX. becsületes végrehajtását. S íme ez a statisztikai kimutatás a számok erejével veri ki kezünkből a fegyvert, schwarz auf weiss bizonyítván be, hogy az állami középiskolai tanárok perczentuális megoszlása miatt nincs okunk és jogunk panaszkodni; a mi pedig az államsegélyek megoszlását illeti, ott pedig éppen orczapirulva hallgassunk el követeléseinkkel, miután nemcsak azt kaptuk meg, a mi bennünket protestánsokat megillet, hanem egyenesen kitartottai vagyunk a magyar államnak, a többi hitfelekezetek hátrányára. Olvasván azonban, hogy ez a statisztikai kimutatás a vallás- és közoktatásügyi minisztérium középiskolai ügyosztályában készült, a melynek mindenható és megingathatatlan feje báró Barkóczy Sándor, — igen gyanakodva fogadtuk a különben nagy bizonyossággal világ elé bocsátott adatokat. Nem sajnáltuk tehát a fáradságot és utána kerestünk az 1909. évi statisztikai évkönyvben azoknak az adatoknak, a melyeket megtalálhattunk. Ez évkönyvben a tanárok felekezeti megoszlása nincs kimutatva; báró Barkóczy Sándor statisztikájának idevágó adatait tehát nincs módunkban pontosan ellenőrizni. A középiskolai államsegély megoszlását azonban már ellenőrizhetjük az ország hivatalos és hiteles statisztikai adatai által. S ezek a hivatalos ós hiteles adatok azt bizonyítják, hogy a báró Barkóczy-féle kimutatás olyan szemfényvesztés, a milyenhez hasonlót felelősségteljes állást betöltő állami tisztviselő még nem igen cselekedett meg Magyarországon! Lássuk tehát, hogy mi a számok igaz beszéde! Legelső sorban is arra a szemfényvesztésre kell rámutatnunk, a mellyel báró Barkóczy statisztikája készült. Ez a statisztika, bár a közoktatásügyi minisztériumban készült, a hol mégis csak némi érzéknek kellene lennie a kulturtények és a kulturtényezők iránt, semmi egyebet nem vesz tekintetbe, csupán csak a nyers tömeget és erre építi fel tendencziózus kimutatását. Ha csu-