Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-04-30 / 18. szám

belül hatezer. Tíz esztendő alatt számuk tehát tízannyira szökött fel. Nevezett kantonban azonban a felekezetnélküliség: nem egyértelmű az istentagadással vagy teljes vallástalansággal. Azért vannak közöttük kimondott atheisták is. Egyik vezéremberük Bossi Emil ügyvéd, a ki a messinai földrengés idején így kiáltott föl: „Nincsen Isten, ha megeshetik ilyen szörnyűséges pusztulás." Másik nevezetes istentagadó közöttük előbb erős hitű r. kath. hivő volt, de a mikor egymás után ötödik gyermekét is eltemette, kétségbe vonta Isten irgalmas voltát, azután meg létezését is. Sokan vannak, a kik szabadgondolkodók, de azért hisznek az Istenben. Mások meg igen tájékozatlanok és vallás alatt a róm. kath. vallást értik és ez iránt való ellenszenvük és idegenkedésük vitte őket a hitehagyásra. A protestantizmus iránt bizonyos tisztelettel viseltetnek, csak az egység hiányát kifogásolják benne, mely a katholiczizmus kiváló erejét képezi. A felekezetnélküliek táborában akadnak egész vallásos emberek is, ilyen volt például a nemrégiben elhunyt Abba tanár is, a ki végrendeletében kiemelte, hogy nála a felekezetnélküliség sohase jelentette a vallásosság hiányát. Fiatal leányok védelme. A fiatal leányok védelmére, a kik különösen Keletre mennek tanítással és neveléssel kenyeret keresni, már évek óta működik Genfben egy egyesület. Ez mindent elkövet, hogy felvilágosításokkal, álláskereséssel és további útbaigazításokkal kezére játszók a tapasztalatlanoknak. A kik nem fordulnak hozzá, bizony sokszor nagyon megjárják. Múltkoriban egy svájezi kisasszony Egyiptomban talált állást valamelyik muzulmán családnál. De nem tetszett neki az ottani élet ós a szerződés értelmében két évre kötve volt. Végre sok vergődés és szenvedés után sikerült honfitársai közbelépésével kiszabadulni abból a környezetből, mely erkölcsi tisztaságát nagyon veszélyeztette. Fráncziaország. Paphiány. A papok száma Francziaországban a szeparáczió óta évről évre ijesztő módon fogy, mert nincs miből megélniök. A püspökök mindent elkövetnek, hogy a népet adakozásra bírják és papjukat fizessék, ámde az eredmény korántsem kielégítő. A gazdagabb egyházmegyék a szegényebbeket tehetségük szerint támogatják. Sok pap iparosmunkával tengeti életét. Egyesületet is alkottak már, hogy czikkeik elárúsítását megkönnyebbítsék. Az ultramontán ÜTJnivers ezeket írja: „Pap mint kézműves! Igaz, Krisztus is munkásember volt ós Pál apostol sátrakat épített. De az mégis szörnyűség, hogy Francziaország tizenkilenczszázados kulturmunkájáért így tizet papságának." A legutóbbi párisi egyházmegyei gyűlésen Gosselin kanonok szomorú szívvel jelentette, hogy tavaly a három milliót számláló párisi egyházmegye szolgálatára csak 16 újonnan szentelt pap jelentkezett, az idén csak 11 és jövő évre alig lesznek hatan. A roueni szemináriumban azelőtt a kispapok száma mindig fölülmulta a százat és mostanában alig vannak ötvenen. Ezek az állapotok annál rosszabbra fordulnak, minél kisebb lesz a hívek áldozatkészsége. A franczia róm. kath.-ok azt gondolták, hogy a kulturharcz náluk is a hitélet fellendülését jelenti majd, mint Németországban, de, mint az események mutatják, nagyon csalatkoztak. Rajongók túlzása. Tolsztoj bámulói a Sorbonneegyetemen nagy ünnepélyt tartottak, melyen az orosz író kiválóságait magasztalták. Anatole Francé író, az ünnepi szónok, a többek között ezeket mondotta: „Tolsztoj, te több vagy, mint Messiás. Te Homér vagy, te Oroszország Goetheje vagy, te a szent folyóhoz hasonlítasz, melynek vize a népeket üdíti a tikkasztó hőségben. Te sohase csaltál meg minket, sohase tévedtél, te mindig az igazságot hirdetted, a szépet tanítottad, mely az egyedüli igazság a földön." A beszéd után Tolsztoj mellszobrára töviskoronát helyeztek. Portugália. Egyház és állam. Portugáliában a szeparácziós törvényt a legközelebbi jövőben ki fogják hirdetni. A köztársaság kimondja a teljes vallásszabadságot és a róm. kath. vallást nem tekinti többé államvallásnak. Ezentúl senkit sem szabad vallási meggyőződéséért háborgatni vagy üldözni. Mindenféle házi istentiszteletet megengednek, de a nyilvánosra az állam felügyel. A felekezetek magok fedezik egyházi kiadásaikat, az államsegély ezentúl megszűnik. A róm. kath. papok és szerzetesek csak a hittant taníthatják az iskolákban, más tantárgyakat nem. A templomok és egyházi épületek egy része az állam birtokában marad. Az ingatlanokról és ingó vagyonról leltárt készítenek. Csak olyan papok nyerhetnek mostantól fogva alkalmazást, a kik tanulmányaikat az ország határain belül végezték. Az állam a szemináriumi oktatásra nézve felügyeleti joggal ól. A pápai dekrétumokat ós Brévéket csak akkor szabad kihirdetni, ha az állam előbb megengedte. A lisszaboni pátriárka és a főpapság a kormányhoz intézett átiratában kijelentette, hogy a köztársaság rendelkezései előtt meghajolnak. Nem et ország. Felekezeti türelmetlenség. Benzler, a metz-i püspök körlevelet intézett papjaihoz, melyben fölszólítja őket, hogy a protestáns goodtemplar-rend ellen vegyék föl a harezot az egész vonalon. Állítsanak vele szemben mindenütt kaíholikus mértékletességi egyesületeket. A protestáns alkoholellenes szövetséghez való tartozandóságot a főpap súlyos bűnnek mondja. A metzi püspök protestánsellenes érzülete először akkor lett nyilvánvalóvá, mikor a temetőt beszennyezettnek állította, melybe egy protestáns férfiú holtteteme került. Egy ízben szigorúan megtiltotta egyházmegyéjében, hogy a katliolikus gyermekek a protestáns gyermekekkel érintkezzenek. A vegyesházasságokat a legnagyobb véteknek hirdeti; Ez az a férfiú, a kinek a német császár püspöki hivatalos eskütétele alkalmával ezeket mondotta: „Lelkiismereti kötelessége lesz Önnek, püspök úr, a felekezeti béke ápolása. Bízom Önben, hogy várakozásomnak eleget tesz."