Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-03-19 / 12. szám

188 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 11. száui. Kedves szerkesztő uram! Hát a kerület nem fontolta volna meg eléggé, midőn az utasítást adta ? A kerület egyenes utasításának végre nem hajtása csak ily simán mehet? A dunántúli kerületben felállítani törekszenek minél több tanszéket, mi meg a meglévőt is eltörölnénk-e ? Néhai való jó Kovács Albert szerint 6 óra is elég egy theológiai professzornak; a többi idő kell a készületre, tanulásra. A theológiai választmány pedig úgy fontolja meg a dolgot, hogy még több teherrel terheli tanárainkat. Az ellenszolgálat — engedjen meg — kissé az üzletszerűség ízét viseli magán! A választmány e résen látta elérkezettnek a fizetésrendezés kérdését.* A III. jegyzőkönyv beszámol a specziál-kollégiumokról és öröm látni a szíves készséget, a mellyel vannak theológiánk iránt az önként ajánlkozó tanítók. De nem veszi-e észre kerületünk azt a disszonancziát, a mi az önkéntes előadók szíves fáradozásai és a theológiai választmány munka- és díjfelosztásai között van ?! Bizony megérdemlik az önkéntes munkások a „köszönetet" ! A 26-iki ülést a kerület külmissziói lelkes határozata vezeti be, — hogy t. i. a theol. ifjak a külmiszszióból is oktatást nyernek. íme mind újabb és újabb munkatér nyílik, és mégis erőelvonás a theol. választmány „megfontolásának" az eredménye ! Igen fontos a 139-ik sz. pont. Ehhez is szabad legyen szólani, bár a határozat szerint: „az esperes uraknak adatik áttanulmányozás végett". Napjainkban az egyházi élet bensőségesebbé tételére minden követ megmozdítunk. A belmissziói tevékenységet mind jobban és jobban hangoztatjuk. Szükséges is. Elvégre azt mindenki belátja, hogy a sok helyen gyéren látogatott templomozás nem elég arra, hogy erős vallásos élet támadjon. Itt valósággal a munka terére kell lépni! Ki ? hogyan ? Nyugoti vagy keleti példák után-e, vagy eredeti módon? Mellékes, csak dolgozni kell ! Az esperesi kérdőpontok erre nem terjeszkednek ki !** Holott, ha minden lelkész kezdene valamit azon a téren, a melyet a zsinati törvény 1: 143 § A) B) C) D) pontjai szörnyű átalánosságban csak körvonaloznak, bizonnyal mint tavasz kezdetekor a napsugár mosolyára megindul a természet, úgy mozdulnának meg az egyházban is a megmerevedett, nehezen mozgó tagok ! E téren szolgálhatna az esperes tanáccsal, útbaigazítással, példával. Bele kell venni az ez irányban való tudakozódást is! Majd tovább : az évlcönyv köszönt. Én is Őt! A kedves ismeretlent. Hogy is vagyunk mi ezzel? Sehogy 1 A konvent ajánlja, a kerület ajánlja az egyházak figyelmébe ! Tehát nem kötelező. Úgy lesz majd, hogy Hegedűs úr szörnyű fáradsággal megcsinálja, de senki se veszi, és utóvégre elküldik a parókhiális könyvtárba. * A jogos rekrimináczióra csak azt jegyezzük meg, hogy nem a tanári kar javasolta a tanszéknek ilyetén ellátását, se a tizetésrendezés ilyetén megoldását. Szerk ' Elég különös. Mi magunk is szóvá kívánjuk ezt tenni. Szerk. Vagy kötelező a megvétele, vagy nem. Ha igen, rendeltessék el megszerzése; ha nem, akkor meg ne adjon az egyetemes egyház munkát, a melynek honorálásáról nem gondoskodik! Sehogy sincs ez jól, szerkesztő uram ! Isten áldja meg! Balatoni István. KÜLFÖLD. Olaszország. Antimodernista eskü. Ezen eskü elrendelése előtt már jóval előbb megkezdődött Olaszországban a modernizmus üldözése. Az egyházi hatóság pl. két évvel ezelőtt bezáratta a perugia-i papnevelő-intézetet, melyet ez irány főfészkének tartott. Fracassini Umbertót, az intézet kiváló exegeta tanárát állásából elmozdították, Gtentili ottani püspököt letették, mert Fracassini tanításának volt híve. Milanóban két elsőrangú egyházi szónokot felfüggesztettek. Murri fíomolo, országos képviselőt, a keresztyén demokraták fejét kiközösítették. A mi a mostani eskütételt illeti, Olaszországban sokan ellenszegültek és elhagyták az egyházat. A kilépettek azt hangoztatják, hogy kartársaik közül még nagyon sokan otthagynák állásukat, ha a polgári életben kenyérkeresethez juthatnának. Fonta,na segédlelkész, a ki Milano szomszédságában lévő faluban működött, Ferrari milánói bíboros érseknek ezeket írta: „Úgy látszik, hogy az egyházi hatóság nem sokra becsiili és nem védi az őszinteség erényét, én azonban azt tartom, hogy ez az erények legszebbike és az erkölcsiség alapja. Azért is kész vagyok minden áldozatra, mely az eskü megtagadásából reám háramlik. Erkölcsi öngyilkosságot nem akarok elkövetni, mert egész életem békéjét feldúlnám." A bátor fiatalember csak 27 éves és most máshol keres magának * megélhetést. A „L'Exode" nevű újság azt híreszteli, hogy Rómában nemsokára nemzetközi modernista világgyűlést hívnak össze, melyen az olasz csoportot 32 volt egyházi férfiú fogja alkotni. A világgyűlés modernista egyházat sürget közös fővel és ilyen szellemben vezetett papnevelő-intézeteket és iskolákat. X. Fius hajthatatlansága. Azt írják Rómából, hogy az antimodernista eskü dolgában a pápa nem ismer megalkuvást és merev álláspontját semmi szín alatt se hajlandó feladni. Egyes befolyásos emberek azonban arra akarják őt indítani, hogy újabb intézkedésekkel ne mérgesítse el a dolgot. Különösen olyan esetekben, melyekből több kár háramlanék az egyházra, mint haszon. Arra már a Vatikán is nagyon ügyel most, hogy Poroszországgal pl. valahogy össze ne tűzzön, Poroszország magatartása ugyanis és példája kihatna egész Németországra. Bajorországtól nem nagyon tartanak, mert ott a klerikális czentrum-párt igen erős és a pápa akaratját mindenben keresztülhajtja. Valamelyik német püspök azt a nézetét fejezte ki X. Pius előtt, hogy nem tanácsos a német