Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-03-19 / 12. szám

12. szám. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 189 tanárokat túlságosan szorítani. Erre az egyház feje hir­telenében ilyen választ adott: „Akkor egyszerű papokat küldünk a tanszékekre, a kik majd jobban megfelelnek hivatásuknak, mint sokan a túlságos okos és gőgös pro­fesszorok közül." Fogazzaro és az egyház. Eogazzaro, a nemrégi­ben elhunyt olasz regényíró szintén híve volt az egyház­javitó modern iránynak. Különösen meglátszik ez „11 Santo" (A szent) czímű kiváló regényében. A regény hőse, az eszményi magaslaton álló, mély vallásosságú Benedetto hatalmas érvekkel ostorozza az egyház túlsá­gos uralomvágyát, külsőségeit, melyekben nincsen lélek ; kikel a papok fösvénysége, kapzsisága, szeretetlensége, egyoldalúsága ellen. A mű indexre került. Fogarazzo azonban, a ki maga nagyon vallásos férfiú volt, aláve­tette magát az egyház ítéletének és megkövette Rómát, így mint az egyház hű fia húnyt el Vicenzában. Leg­jobb barátja volt, Bonomelli, Cremona püspöke, a ki Olaszország legmodernebbül gondolkodó egyházi férfia. Németország. A müncheni pápai követ. A „Friinkischer Kurier" vezérczikkében érdekes híradás jelent meg. A czikk azt állítja, hogy a vatikáni politika tulajdonkepeni irányítója Németországban és Ausztriában, a mostani müncheni nuntius: Frühivirth. a ki azelőtt a dominikánusok gene­rálisa volt Kómában. Mikor Frühwirth Münchenbe került, csakhamar észrevette, hogy a bajor és általában a német papság körében olyan mozgalom kapott lábra, melyet a Vatikán tétlenül nem nézhet. Jelentést tett Kómába, a honnan azután megindult a modernizmus irtogatása. A Borromeus-encziklika is Frühwirth jelentése alapján és személyes megjelenése után Kómában bocsátatott világgá. Sőt egyesek az antimodernista eskü elrendelését is őneki tulajdonítják. A nuntiusok rendesen olasz férfiak és Münchenben is eddig azok voltak, a kik a német közviszonyokat nem ismerték olyan alaposan, mint a tiroli származású, német Frühwirth. Gyermekek éneklése temetéseken. A hesseni nagyher­czegségben ez evangélikusoknál régi időktől fogva az volt a szokás, hogy temetéseken: a halottasháznál, a gyászmeiietben és a sírnál iskolásgyermekek énekelték a zsoltárokát és más egyházi énekeket. Így volt ez a városokban épp úgy, mint a falvakon. Újabban a váro­sokban már kezdik elhagyni ezt a szokást, sőt a falva­kon is, mert a tanítók vonakodnak a gyermekeket teme­tésre vinni és éneküket vezetni. Az iskolahatóságok meg azt hozták fel ellenvetésül, hogy a gyermekek ezáltal mulasztanak az iskolában. A hol pedig a hatóságok megengedték az éneket, ott megkövetelték, hogy a mu­lasztást okvetetlenül pótolják. így lassankint sok helyen egészen megszűnt a régi szokás, melyhez a nép mindig nagyon ragaszkodott és benne nagy gyönyörűségét lelte. A közoktatásügyi miniszter belátta, hogy a közönség vallásos áhítatára és óhajára ügyet kell vetni és most elrendelte, hogy az iskolákban a tanrendet úgy állítsák össze, hogy a gyermekek eljárhassanak temetésekre. Poroszország és a Vatikán. Bethmann-Holliveg német birodalmi kanczellár legutóbb az antimodernista esküről mondott beszédet. Beszédén meglátszott, hogy a német és a vatikáni diplomáczia között határozottan feszültség és elhidegülés állott be. A kanczellár mérsékelt hangon szólott, de azzal a méltósággal, mely sohase volna haj­landó Canossábci zarándokolni. Kijelentette, hogy a kor­mány a német nyelv és történelem tanításával ezentúl nem szándékozik megbizni olyan papot, a ki a moder­nista esküt letette. A beszéd a Vatikánban kellemetlen hatást keltett és már arról volt szó, hogy a Szentszék valamely formában felelni fog Bethmann-Hollwegnek. De már lemondott ebbeli szándékáról, mert a vatikáni porosz követ útján megnyugtató felvilágosításokat nyert a kanczellártól. Oroszország. Vallási állapotok Livlandban. Livlandban az evan­gélikus egyháznak mintegy millió híve van, a kik közül 80 ezren németek. Az egyházközségek száma 305, de a lelkipásztorok száma aránylag nagyon kevés: körül­belül 7000 lélek esik egyre. Az egyházi élet valóban szomorúnak mondható, különösen a forradalom óta, mely átzúgott ezen éjszaki tartományon. A hívek az istentisz­teletet nem igen látogatják. Riga városának 13 ezer híve közül alig jár 300—400 templomba. A falvakon szin­tén ilyen mostohák az állapotok. A fiatalság körében dúl az erkölcstelenség. A vasárnapi munkaszünetet nem tartják meg, még az istentisztelet idei alatt is dolgoznak a mezei munkások. A vadházasságok száma egyre emelkedik. A görögkeleti egyházzal az evangélikus egyháznak nin­csen sok baja, mert a törvény a két felekezet egymás­hoz való viszonyát körülményesen megállapította és tisz­tázta. A róm. katholikus egyház azonban terjeszkedik és erősen szervezkedik. A gyermekek a nagy távolság miatt nem igen járnak az iskolába, hanem házi- vagy vándortanítóktól szerzik oktatásukat. Törvény az alkoholizmus ellen. A duma minden áron azon van, hogy a szeszes italok túlságos élvezésétől eltiltsa a szegény orosz népet. A most hozott törvény erre vonatkozó egyik helye így szól: Nem szabad szeszes, erős italokat hitelre, az aratás terményei, ruhaneműek, edények vagy egyéb házi berendezések elzálogosítása fejében kimérni. Nem szabad a teljesített munkáért vagy más természetű szolgálatokért szeszes itallal fizetni. A kik ez ellen vétetnek, első ízben 100 rubelig terjed­hető pénzbüntetéssel, esetleg egy hónapig való elzárás­sal sújtatnak. Ismételt ízben történt kihágások három hónapi elzárással, illetve háromszáz rubel bénzbirsággal fenyíttetnek és a törvényszegőktől ebben az esetben az italmérési jogot is megvonják. l)r. T. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents