Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-03-19 / 12. szám

12. szám. PKOTESTANS EGYHÁZI £S ISKOLAI LAP. 187 a reform, pedig közel 15.000 lelket számlál. Az 1910. évi országos czímtár szerint az emiitett 35,000 lélek 18, a 15,000 ref. lélek 15 lelkészi hivatal gondozása alatt áll. A protestánsokra vonatkozó 1898-iki törvény szerint úgy az evangélikusok, mint a reformátusok ezen királyságokban a magyar ev. egyház egy részét képezik, s így ők ezen törvénnyel, melyet a mi horvát országgyűlésünk alkotott, teljesen ki vannak szolgáltatva a magyar polip rosszindulatának." E bevezetés után hasonló nézőpontból tárgyalja szerző a szlavóniai ág. ev. egyház elszakadási kísérleteit, a pátens korától maig. Ezt hosszadalmas volta miatt részletesen közölni feleslegesnek tartom. Legyen azonban szabad itt jellemzésül kiszakítanom a Schoitz püspök 1907. évi körútjára vonatkozó részt: „Hogy a horvát önálló országos ev. egyház alapításának szándéka megsemmisíttessék, vagy legalább illuzóriussá tétessék, a bányai kerület kiküldötte püspökét, Schoitz Gusztávot, hogy ezen határozattól különösen a német községeket elterelje; és ő valóban arczának verejtékével kínlódott, hogy a községeknek bebizonyítsa, hogy mily boldogok ők a magyar egyház kebelében; de csak három egyház engedte magát a püspök édes szavai által félrevezetni." S végül, a jelenlegi állapotot e szavakkal jellemezvén : „barátkozzék meg az éhes s soha jól nem lakott farkán a báránnyal; a tiiz a vízzel", — e jelszóval zárja be fejtegetéseit: „El Magyarországtól: legalább ott, a hol azt a törvény megengedi." E kortesszólani után önönmagának, mint „fáradhatatlanul küzdő, mérhetetlen érdemű, teljes erejét a horvát haza és szentegyházának szentelő" férfiúnak érdemeiért legteljesebb elismerését fejezvén ki, három fejezetben 14. §-ra oszló törvényjavaslatot nyújt be, a magyar anyaszentegyháztól független, autokefal ág. ev. horvát országos egyház számára. íme a szlavóniai ev. lelkészi kar túlnyomó többségének tüköré. Nem evangéliumi szeretet az, mely a Krisztus ez állítólagos szolgáinak arczárói felénk sugárzik, hanem rút fajgyűlölet és féktelenül hiú nagyravágyás, oly állások után, melyeket, a magyar ev. egyházban, úgy látszik, nem érhetnek el. De az én szerény véleményem szerint a magyar egyetemes evang. egyház a törvény szigorával határt szabhatna és szent kötelessége volna szabni e törekvéseknek, melyek egész nyíltsággal lázítanak a fennálló egyházalkotmány ellen ! Videant consules ! Vásárhelyi Pál. Falusi levél. Tisztelt Szerkesztő úr! Folytatom a jegyzőkönyv felett való szemlémet. Az október 25 iki ülésben a theológia elhelyezésének ügye örvendetes arányban haladt előre. Adja Isten, hogy legyen is theologiánknak a kerülethez méltó elhelyezése. Lévay Lajos esperessé választatott. Gratulálunk! Méltó reá múltjánál és egyéni szép tulajdonainál fogva, íme lemond az aljegyzői tisztről. Hogyan ? Hát az esperesi szék és o/jegyzőség inkompatibilis ? A kerület megértette a lemondás okát és a lemondást elfogadta. Sapienti sat! Kerületünk tárgyalásainak egyik magasan kiemelkedő pontja Benedek S. tanácsbiró javaslata a Borromeuseucziklika dolgában. Igazán derekas munka a beszéd és bátor megnyilatkozása egy önérzetes léleknek. Úgy el-elgondolkodom felette kedves szerkesztő uram! Várná az ember, hogy ily illusztris testület határozatának nyomán csak úgy dübörög a föld, s annak dübörgését meghallják lent is, fent is, mint amaz emlékezetes debreczeni gyűlés alkalmával, a mikor a „császár" nevében betiltott gyűlés az „Isten" nevében tovább működött. Akkor! Oroszlán támadt ellenünk és az élő Istennek neve meggyőzte a rettegett földi hatalmat! S ma? A határozat csak határozat maradt! Betű — betű. A lélek erejének kihatását nem érzi senki és semmi! Bizony rosszul van ez, kedves szerkesztő uram ! Nem igen mutatkoznak benne a jobb jövő jelei! De azért nem hiányoznak azok sem. Sőt mint a gyógyír a beteg lélekre, úgy hat a missziói jelentés. Kelecsényi Zádor, ez a világi pap, ez a lángbuzgalmú férfiú megelevenedő csontokról beszél! Oh nem rövidült meg az Úrnak karja I Munkál ma is! Szép mezeje az Úr ügyének. Itt látszik meg, hogy Isten országának ható ereje van ma is 1 Csak hassa át a munkások szívét. A jobb jövő jeleinek látom még a tanügyi jelentésben foglaltakat is. Isten országa tegze nyilainak, az ifjúságnak a bibliához és az evangéliumhoz vezetése a legmegkapóbb ! Régi mulasztást pótolnak a mai nemzedék tanárai, a midőn a bibliával foglalkoztatják az ifjú lelkeket. Halason bűnbánati héten közistentisztelet látogatása. Budapesten ifjúsági istentiszteletek. Kecskeméten osztály gyülekezet (nagyszerű gondolati), diakonusok választása és alkalmazása, kiknek kötelességük a „keresztyén nemes erények fejlesztésére" felügyelni ; ifjúsági istentiszteleteken perselypénz is gyűlik. Nagykörösön mindennap imádság; konfirmált ifjak egyesülete. Gyönkön, Kunszentmiklóson minden nap ima . . . Ezek, kedves szerkesztő uram, a jobb jövő jelei! Áldja meg az Isten a munkásokat! A Ráday-könyvtárról is olvassuk a jelentéseket minden évben, de hozzá mikor juthatunk?'* Kívánatos volna annak kimutatása, hogy ifjúságunk mily mértékben használta ? A theologiai választmány jegyzőkönyvei mellett, sem haladhatunk el szó nélkül. 1/3. pont szerint a mult évi közgyűlés egyenes utasítására a theologiai választmány teendője lett volna, hogy a bölcsészet-pedagógiai tanszék betöltésére tegyen javaslatot. A választmány azonban „megfontolandónak tartja" a dolgot és nem tesz javaslatot, hanem azt mondja: — ne töltessek be a tanszék. * Mihelyt meglesz a könyvtár megfelelő elhelyezése ! Szcrk.