Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-03-12 / 11. szám

11. szám. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 167 rendelkezzék! Ez a tervezett újítás Achilles-sarka. E miatt nem szabad a nagy furfanggal kieszelt, de le­leplezett újításnak érvényre jutnia! Ezért fogadta el a választmány is a három javas­lat közül az elsőt, hogy a hitoktatás továbbra is a fele­kezetek hatáskörébe tartozzék, azok gondoskodjanak hitoktatóik fizetésének a többi tanárokéval párhuzamos fölemeléséről, viszont az állam is megfelelő támogatásban részesítse „szükség esetén" a felekezeteket. így nem tudja a római egyház középiskolai hitok­tatóit úgyszólván mind az állam nyakába varrni, míg a többiek továbbra is viselték volna a hitoktatóik állami „tiszteletdíjai'Mioz adandó többletek terhét. így a száz tanulóhoz kötött, ügyesen kieszelt államosítási terv is megszűnik a maga kiáltó igazságtalanságaival együtt, a melyeket a memorandum is ostoroz. Tanárainkon és hitoktatóinkon se fogják a kongregácziók járszalagán járó káplán-igazgatók a „felsőbb parancsokat'" végre­hajtani. Saz a 218,067 korona sem a hetven „kiváltságos0 közt, hanem az igazságnak megfelelően,valamennyi kö­zépiskolai vallástanár közt fog megoszlani. Ezért kell nekünk, protestánsoknak is ezt az egye­dül igazságos javaslatot magunkévá tennünk és minden erőnkből támogatnunk ! Dr. K. 1. ISKOLAÜGY. A gyön ki ref. gimnázium áthelyezésének kérdéséhez. (Folytatás.) A dombóvári gimnáziumot a magyar kultura min­den barátjának — felekezeti és helyi tekinteteken felül­emelkedve — üdvözölni kell. hiszen közszükségletet fog betölteni s az emberekből oly áldozatkézséget, a művelő­dés oly nagyrabecsülését váltotta ki, a milyenre csak a harmadik egyetem gondolata bírta egy pár nagy városun­kat. I)e a gyönki gimnázium szemüvegén nézve mást mutat a kép. A dombóvári gimnázium nemcsak munka­társa lesz a gyönkinek, hanem akaratlanul, önkéntele­nül ellensége is. A mint a város magához ragadja a vezetést a körülötte lévő falvak felett; a mint azok ere­jének felhasználásával emelkedik ipara, kereskedelme, forgalma és művelődése: úgy lesz a'vidékünk ezen erő­teljes, haladásra hivatott középpontjával szemben az elszigetelt, ipartól, kereskedelemtől és művelődéstől el­maradott Gyönk is, kicsiny gimnáziumával együtt. Dom­bóvárt mindenki könnyebben, olcsóbban éri él ; gyerme­kének a sok kínálkozó szállásadó hely közül a legalkal­masabbat választhatja ki, míg nálunk meg kell elégedni választék hiányában a kevésbé megfelelővel is. Környé­künkön sok r. katholikus él, ezeket mind a r. katholikus világ új középpontja vonzza magához. Tanítványaink egy­harmad része r. kath. de csak azért, mert eddig Pécs nem tudta magába fogadni az idegen megyebelieket; ezeket természetesen elveszti a ref. Gyönk a r. kath. Dombó­várral szemben. Négy évvel ezelőtt nyilt meg Bonyhádon az V. osztály, s az a remény, hogy az egész középiskolai pá­lyát egy helyen, egy szellemben lehet megfutni, tanítvá­nyaink egyharmad részétől megfosztott. Mi lesz, ha nem a nálunk nem létező V. osztály nyílik meg, hanem a nálunk is létező I. osztály? Alsó osztályaink az újonnan nyilt felső osztályok versenyét is megsínylették, mennyivel inkább megszenvedik az új alsó osztályokat! Hasonló baj fenyeget egy másik oldalról is. A köz­okt. kormány tárgyalásokat folytat Szekszárd városával egy állami internátus felállítását illetőleg. A város 160,000 K költséggel felépíti és berendezi, az állam évi 12,000 K költséggel fentartja. Ez az internátus a közel jövő­ben megnyílik. A kultura versenyének lehetne nevezni ezt a moz­galmat Szekszárdon és Dombóváron. Mit állítunk mi e versenyben a magunk védelmére ? Hogy tudunk fenma­radni ezek után ? A fentartó testület felszólítására készült költség­vetési munka, Gyönk 2000 K évi ajánlatát is bele­tudva a jövedelmekbe, évi 3900 K deficzitet mutat, pedig abban a tervezetben a növendékek segélyezésére csak az eddigi 4—500 K van felvéve, holott erre a czélra 4— 5000 K kellene a dombóvári gimnázium és a szekszárdi internátus megnyitása után, mert különben tanítványaink száma lehetetlen módon megapad. Új, modern iskola­épület most csak kettő van szomszédságunkban, Szek­szárdon és Bonyhádon, nemsokára lesz Dombóváron is. Vájjon ezek mellett a mi régi, czélszerűtlen, földszintjén nedves és sötét épületünkbe hány szülő adja gyermekét? Pedig az új épület 120,000—130,000 K-ba legalább is belekerül. Ha ebből az állam 80 000 K-t átvesz is, még mindig marad olyan 40,000—50,000 K teher, a melyre sehol sem találunk fedezetet. Régi épületünket inter­nátussá nem alakíthatjuk, mert olyan épület, melynek egyes helyiségei néhány órai iskolai tartózkodásra is egészségtelenek, állandó lakásul fejlődőben lévő növen­dékek számára nem alkalmazható. íme egy másik, elke­rülhetetlen szükséglet, amelyre fedezetünk nem lehet. Nem is szükséges az internátus építését, berendezését és lentartását számokban kifejezni, annyira lehetetlen a szükségletek előteremtése. Itt a szegénységgel küzdő Gyönk segítsége számot se tehet, csak egy újabb nagy alapítvány segíthetne. Még egy körülmény felendítését tartjuk szükséges­nek. Midőn a f. évi közokt. költségvetést a képviselőház asztalára tették, s az néhány kisebb felvidéki városnak állami középiskolát helyezett kilátásba, Benisch Artúr pécsi reáliskolai tanár tollából egy nagyon figyelemre­méltó s bennünket közelről érdeklő czikket hozott a Tanáregyesületi Közlöny. A kulturális szükségletek szem­pontjából birálta középiskoláinknak az ország területén való elosztását. Kiemelte, mennyire el van látva a Fel­vidék középiskolákkal s mennyire szükségét érzik a nagy

Next

/
Thumbnails
Contents