Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-02-26 / 9. szám

mégis megesik, hogy sokára találja el a bibornokok kollé­giuma, hogy ki legyen a pápa. De ha sokáig húzódik is el a választás, azután csak oly eszmei magaslatban áll lelkük előtt a megválasztott, mintha első szavazásra vá­lasztott volna meg. Kedves szerkesztő uram, egyszer már kifejezésre kellett juttatni, hogy az irányítás bizony jogtalan is, alaptalan is, így hatálytalan is! A megoszlott szavazatok — örömünkre — fényesen dokumentálják ennek igazságát! Isten áldja meg! Balatoni István. * Erre a levélre a következőket jegyezzük meg. Egyáltalában nem kívánjuk a megyei vagy kerületi választásoknál a presbitériumok választási szabadságát korlátozni valamely hivatalos oktroj által. Ez azonban még egyáltalában nem jelenti azt, hogy egy-egy válasz­tás alkalmával ne részesüljenek a presbitériumok annyi irányításban sem, hogy az egyházmegyék vagy a kerü­letek, közgyűléseik alkalmával tartott megbeszéléseik során kiket tartottak érdemeseknek és alkalmasoknak a betöltendő tisztségekre. Személyeknek ilyen módon való figyelembe ajánlása nem oktroj és nem korlátozása a presbitériumok, — illetve a legtöbb esetben: a lelkészek szabad választásának; de alkalmas arra, hogy a szava­zatok arra érdemes férfiakra ess nek és ne szóródjanak szót a végtelenségbe. Igaz, hogy a pápaválasztás sem sikerül mindjárt az első szavazással; de a szavazatok csak a püspökökre eshetnek, nem pedig az x—y-i plé­bánosra. A választás tehát bizonyos kvalitásokhoz van kötve. E kvalitások a mi demokratikus egyházi életünk­ben természetesen nem lehetnek hierarchikus vagy nagy gyülekezeti külső, hanem csak érdem- és képességbeli belső kvalitások; — de ezeknek azután meg is kellene lenniök. Kik volnának legelső sorban illetékesek e kvali­tások meglétének megállapítására, mint az egyházmegyei és a kerületi gyűlések, a melyeken az egyházak, illetve az egyházmegyék és iskolák képviselői tanácskoznak? Hiszen természetszerűleg fel kell tételeznünk, hogy e gyűléseknek alkotó tagjai nemcsak képesek a legérde­mesebbek megjelölésére, de lelkiismereti kötelességüknek tekintik azt is, hogy véleményük nyilvánításával az egy­ház javát munkálják. Ilyen bölcs és megfontolt irányítás nélkül a szava­zások olyan bábeli zavart mutatnak, mint a milyet — bizony nekünk nem örömünkre ! — a szóban forgó kerü­leti aljegyzőválasztás mutatott, a mikor szavaztak néme­lyek esperesekre, mások ker. tanácsbirákra, némelyek pedig olyan ifjú Timotheusokra, a kik csak épen hogy lerázták magukról az iskola porát. A választási szabadság drága jog, — de élni is kell tudni vele! Egy kerületi tisztség betöltése komoly dolog; nem szabad tehát belőle majáiisi versenyfuttatást csinálni üres ön- vagy fraternizáló jelölgetésekkel! Ezeknek kikerülése végett tartjuk mi szükségesnek az érdemes emberek figyelembe ajánlását s ezáltal a választásoknak bölcs irányítását. E mellett érvényesülhet a választási szabadság, de nem lesz szavazásainkból az egyházi élet komolyságához nem méltó majáiisi verseny­futtatás. Szerk. KÜLFÖLD. Svdj'cs. Dr. Mott János Genfben. Dr. Mott, a keresztyén diákok világszövetségének főtitkára Genfben az egye­temi hallgatóknak előadásokat tartott, melyeken az egye­tem tanárai is megjelentek. A kiváló amerikai férfiút maga az egyetem rektora, Montét mutatta be az ifjúság­nak. Mott beszéde elején Genf városának a szerepét vázolta a múltban és jelenben. Ebből a városból olyan mozgalom indult meg a reformáczió korában, melynek hatásait még ma is érzi az egész művelt világ. 0 már — mint mondá — 42 különböző népet, nemzetet láto­gatott meg világkörüli útján, de mindenütt megtalálta ennek a hatásnak a nyomait. Mintegy 2000 egyetemet ós felsőbb tanintézetet látott már, de sehol sem tapasz­talta azt, a mit Genf városában. Ennek a városnak egye­temén ugyanis a legkülönbözőbb népek gyermekei sereg­lenek össze, Ilyen egyetem még csak Párisban, Oxford­ban és Tokióban található. Genfben Kelet Nyugattal találkozik. Ez teszi ezt az egyetemet kiválólag érdekessé és fontossá. Beszélt ezután Mott az egyetemek szerepé­ről általában, melyeket a szellemi élet fényforrásának nevez. Innen indulnak ki az elvek, melyek a modern világot irányítják. Az egyetemekről kell kiindulni annak a mozgalomnak is, mely a mostani világot még ennek a nemzedéknek életében Jézushoz elvezeti és az Isten országába. Elmondotta, hogy a világszövetségnek (Fédé­ration universelle d'Etudiants chrétiens), melynek ő fő­titkára, jelenleg az egész világon 140,000 egyetemi hall­gató tagja van, a tanárokat is beleszámítva, több mint 40 különböző országból. Fölhívta lelkes beszédében az ifjúságot, hogy szakítson a skepticzizmussal, materializ­mussal, a mértéktelenséggel, szakítsa ki magát az er­kölcstelen élet és a pénzimádás bilincseiből. Fölhívta őket, hogy necsak vallják Jézus tanításait, hanem gya­korolják is erényeit. Kezdjék meg még ma ezt a lelki munkát nagy elhatározással, az akarat minden erejével és kitartásával. „Ébredj, ébredj föl, te, a ki a halottak álmait aluszod és Krisztus beragyog téged az élet vilá­gosságával!" Ezekkel a szavakkal fejezte be előadását, melyet az összhallgatósághoz intézett. Tartott ő azután az egyes nemzetek fiainak külön-külön előadásokat: a svájcziaknak, oroszoknak, a Balkán-félszigetről jöttek­nek. Az oroszok közül most mintegy 250—300 hallgató, a Balkánról 150 van jelenleg a genfi egyetemen. Sőt Mott még a kereskedők és az üzleti világ férfiainak is adott alkalmat, hogy tapasztalatait velük közölje. Három-

Next

/
Thumbnails
Contents