Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-30 / 5. szám

Tudjuk, hogy a Fliedner által elvetett mustármag milyen hatalmas intézménnyé izmosodott és hogy rajta kivül milyen áldásos intézményeket alapítottak Németországon és más országokban. Hetvenen felül van ott az anyaegyházak és tízezeren felül a diakonisszák száma. Ezernél több kórházban, gyermekmenhelyen, cselédotthonban stb. végeznek ezek áldásos munkát. Hozzánk is eljutott e hatalmas mozgalom hullámverése a mult század hatvanas éveiben, a budapesti német ref. leányegyház által alapított Bethesda-kórház révén. Majd legújabban a Lorántífy Zsuzsánna-nőegyeslilet és a Filadelfia-diakonissza-egyesület vették gondjaikba e nagyczélú munkát. És Isten segítségével a LorántfFyegyesületnek több mint 100 ezer korona értékű diakonissza-otthona és nevelő-intézete van, 11 diakonisszával és 14 növendékkel. A Filadelfia-szövetség pedig a mult év folyamán vette meg a német ref. leányháztól 70 ezer koronáért a Bethesda-kórházat, miután az előző évben diakonissza-otthont, árvaházat és egy okleveles diakonissza-tanítónő vezetése alatt nyilvános elemi iskolát alapított. Diakonisszáinak száma 25. íme, a két egyesületnek már van 36 diakonisszája s mindkettőnek fejlődésre képes és fejlődésre méltó intézete. Mondjam-e, hogy mindkettő küzd a kezdet, az alapítás nehézségeivel? Egyiknek van már kórháza, de rajta még nagy teher. A másiknak szintén szüksége volna kórházra, — s most épített telkén a belmissziói munka végzésére alkalmas épületet. Itt vannak már az evangélium tavaszának hírnökei ! S reméljük hogy lesz reájuk nyár is, gyümölcsöt érlelő nyár! Reméljük, hogy a már szépen megindult mozgalom mozgásba hozza a kedélyeket s támasztani fog az Isten e nemes ügynek, mind alkalmas szolgálókat, mind bőkezű támogatókat I (Folyt, köv.) B. Pap István. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. Nagybritannia. Á nagy per vége s az újabb alkotások. Legközelebb fejezte be működését az a bizottság, a melyet a király a nagy skót egyházi per elintézésére nevezett ki és a mely hosszú, fáradságos munkával intézte el a Free Church óriásilag túlnyomó részének az Egyesült Presbiteri Egyházzal történt egyesülése folytán az Egyesült Szabad egyház és a néhány gyülekezetből álló régi Szabad Egyház közt vitássá vált vagyonfelosztást. A végleges eredmény az, hogy a skót Szabad Egyház nem egyesült kisebbsége igazán fejedelmi vagyon birtokában maradt. Az Egyesült Skót Szabad Egyháznak ennek folytán hősies munkát kellett végeznie, hogy a szenvedett nagy veszteséget pótolhassa. A kisebbségnek ítélt alapok restituálása, templomok, paplakok építése végett nagyon igénybe kellett vennie hívei áldozatkészségét. Különösen megérezte az érzékeny veszteséget a régebben „egyházfenntartási"-nak, újabban pedig „központi"-nak — central found — nevezett alap, a mely a lelkészi fizetések fedezésére szolgál. A lelkészek a skót egyesült szabad egyházban ugyanis mindnyájan egyenlő alapfizetési osztalékban részesülnek ebből a központi alapból. Az osztalék rendesen 160 font szokott lenni, a mi körülbelül 3800 koronának felel meg a mi pénzünk szerint. Most nemcsak azon fáradnak, hogy ezt a központi alapot, a mely önkéntes adózásból foly be, restituálják, hanem odafejlesszék, hogy az évi osztalék 200 font legyen. A középponti alapból nyert alapfizetésen kívül a legtöbb gyülekezet természetben lakást — manse —, a gazdagabb, népesebb gyülekezetek pedig még más előre megállapított fizetéspótlékot adnak lelkészeiknek. Nagy méltányosság és igazság nyilvánul meg ebben az egyenlő alapfizetési rendszerben és az egyes gyülekezetek által külön biztosított javadalmazásban. Sok keserűségnek és munkakedvlankadásnak vágja az ú/ját! Valami, ehhez hasonló alkotásra és rendszerre volna szükség minálunk is!1 Az érdem megbecsülése. A mult évi novemberi czímadományozások alkalmával egy kiváló liberális nonkonformista hírlapíró kapta meg a „baronet"-i kitüntetést. A „British Weekly" czímű, kitűnően szerkesztett heti egyházi lapnak, az „Expositor" czímű tudományos theol. folyóiratnak és a „Bookman" cz. havi irodalmi szemlének a szerkesztője e dátumtól kezdve Sir W. Robertson Nicoll. Robertson Nicoll különösen a „Briiish Weekly" által, a mely „a szoczális és keresztyén haladás lapja", tett nagy szolgálatokat az angol szabad egyházak ügyének, ezek egyesítése és tekintélyük emelése körül. E lapnak az angol, skót és ir szabad egyházak legkiválóbb lelkészei, tanárai és világi férfiai a munkatársai, nem csoda tehát, hogy szerkesztője oly tekintéllyé vált, hogy méltónak íléltetett a „baronetB

-i titulusra./ A „New College" új principálja. Dr. Dods Márknak, az edinburghi New College elhunyt igazgatójának már megvan az utóda. Az utód : dr. Whyte nem méltatlan elődeihez. Dr. Whyte a Szent György-templom kiváló papja volt, a ki különösen a bibliai iskolájában tartott és a „British Weekly" hasábjain közzétett remek elmélkedései által szerzett magának kiváló nevet és tekintélyt. Hisszük, hogy az új principál, a ki úgy az elméleti, mint a gyakorlati keresztyénség terén oly kiváló férfiúnak bizonyította magát, a New College élén 1 Szándékunk is szőnyegre hozni ezt a dolgot! Szerk. 2 Boldog angol egyházi lapszerkesztők! Mi, magyar társaik megelégednénk azzal is, ha lapjainkat „baronet" czím és deficzit nélkül fenn tudnók tartani! Szerk.