Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-30 / 5. szám

Tudjuk, hogy a Fliedner által elvetett mustármag milyen hatalmas intézménnyé izmosodott és hogy rajta kivül milyen áldásos intézményeket alapítottak Német­országon és más országokban. Hetvenen felül van ott az anyaegyházak és tízezeren felül a diakonisszák száma. Ezernél több kórházban, gyermekmenhelyen, cselédott­honban stb. végeznek ezek áldásos munkát. Hozzánk is eljutott e hatalmas mozgalom hullám­verése a mult század hatvanas éveiben, a budapesti német ref. leányegyház által alapított Bethesda-kórház révén. Majd legújabban a Lorántífy Zsuzsánna-nőegyeslilet és a Filadelfia-diakonissza-egyesület vették gondjaikba e nagyczélú munkát. És Isten segítségével a LorántfFy­egyesületnek több mint 100 ezer korona értékű diako­nissza-otthona és nevelő-intézete van, 11 diakonisszával és 14 növendékkel. A Filadelfia-szövetség pedig a mult év folyamán vette meg a német ref. leányháztól 70 ezer koronáért a Bethesda-kórházat, miután az előző évben diakonissza-otthont, árvaházat és egy okleveles diako­nissza-tanítónő vezetése alatt nyilvános elemi iskolát ala­pított. Diakonisszáinak száma 25. íme, a két egyesületnek már van 36 diakonisszája s mindkettőnek fejlődésre képes és fejlődésre méltó intézete. Mondjam-e, hogy mindkettő küzd a kezdet, az alapítás nehézségeivel? Egyiknek van már kórháza, de rajta még nagy teher. A másiknak szintén szüksége volna kórházra, — s most épített telkén a belmissziói munka végzésére alkalmas épületet. Itt vannak már az evangélium tavaszának hírnö­kei ! S reméljük hogy lesz reájuk nyár is, gyümölcsöt érlelő nyár! Reméljük, hogy a már szépen megindult mozgalom mozgásba hozza a kedélyeket s támasztani fog az Isten e nemes ügynek, mind alkalmas szolgálókat, mind bőkezű támogatókat I (Folyt, köv.) B. Pap István. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. Nagybritannia. Á nagy per vége s az újabb alkotások. Legköze­lebb fejezte be működését az a bizottság, a melyet a király a nagy skót egyházi per elintézésére nevezett ki és a mely hosszú, fáradságos munkával intézte el a Free Church óriásilag túlnyomó részének az Egyesült Presbiteri Egyházzal történt egyesülése folytán az Egye­sült Szabad egyház és a néhány gyülekezetből álló régi Szabad Egyház közt vitássá vált vagyonfelosztást. A végleges eredmény az, hogy a skót Szabad Egyház nem egyesült kisebbsége igazán fejedelmi vagyon birtoká­ban maradt. Az Egyesült Skót Szabad Egyháznak ennek folytán hősies munkát kellett végeznie, hogy a szenvedett nagy veszteséget pótolhassa. A kisebbségnek ítélt alapok resti­tuálása, templomok, paplakok építése végett nagyon igénybe kellett vennie hívei áldozatkészségét. Különösen megérezte az érzékeny veszteséget a régebben „egyházfenntartási"-nak, újabban pedig „köz­ponti"-nak — central found — nevezett alap, a mely a lelkészi fizetések fedezésére szolgál. A lelkészek a skót egyesült szabad egyházban ugyanis mindnyájan egyenlő alapfizetési osztalékban ré­szesülnek ebből a központi alapból. Az osztalék rendesen 160 font szokott lenni, a mi körülbelül 3800 koronának felel meg a mi pénzünk szerint. Most nemcsak azon fáradnak, hogy ezt a központi alapot, a mely önkéntes adózásból foly be, restituálják, hanem odafejlesszék, hogy az évi osztalék 200 font legyen. A középponti alapból nyert alapfizetésen kívül a legtöbb gyülekezet természetben lakást — manse —, a gazdagabb, népesebb gyülekezetek pedig még más előre megállapított fizetéspótlékot adnak lelkészeiknek. Nagy méltányosság és igazság nyilvánul meg ebben az egyenlő alapfizetési rendszerben és az egyes gyüle­kezetek által külön biztosított javadalmazásban. Sok ke­serűségnek és munkakedvlankadásnak vágja az ú/ját! Valami, ehhez hasonló alkotásra és rendszerre volna szükség minálunk is!1 Az érdem megbecsülése. A mult évi novemberi czím­adományozások alkalmával egy kiváló liberális nonkon­formista hírlapíró kapta meg a „baronet"-i kitüntetést. A „British Weekly" czímű, kitűnően szerkesztett heti egyházi lapnak, az „Expositor" czímű tudományos theol. folyóiratnak és a „Bookman" cz. havi irodalmi szemlé­nek a szerkesztője e dátumtól kezdve Sir W. Robertson Nicoll. Robertson Nicoll különösen a „Briiish Weekly" által, a mely „a szoczális és keresztyén haladás lapja", tett nagy szolgálatokat az angol szabad egyházak ügyé­nek, ezek egyesítése és tekintélyük emelése körül. E lapnak az angol, skót és ir szabad egyházak legkiválóbb lelkészei, tanárai és világi férfiai a munkatársai, nem csoda tehát, hogy szerkesztője oly tekintéllyé vált, hogy méltónak íléltetett a „baronetB -i titulusra./ A „New College" új principálja. Dr. Dods Márk­nak, az edinburghi New College elhunyt igazgatójának már megvan az utóda. Az utód : dr. Whyte nem mél­tatlan elődeihez. Dr. Whyte a Szent György-templom kiváló papja volt, a ki különösen a bibliai iskolájában tartott és a „British Weekly" hasábjain közzétett remek elmélkedései által szerzett magának kiváló nevet és te­kintélyt. Hisszük, hogy az új principál, a ki úgy az elméleti, mint a gyakorlati keresztyénség terén oly ki­váló férfiúnak bizonyította magát, a New College élén 1 Szándékunk is szőnyegre hozni ezt a dolgot! Szerk. 2 Boldog angol egyházi lapszerkesztők! Mi, magyar társaik megelégednénk azzal is, ha lapjainkat „baronet" czím és deficzit nélkül fenn tudnók tartani! Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents