Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-11-06 / 45. szám

százszor elmondattak volna is, megérdemlik, hogy elmondjuk százegyedikszer is. De — bár nehezen indul is a munka — mégis indul. Örömmel és bizodalommal várhatjuk a jövő egyházi életének emelkedését, mozgalmai nyomán nagyszerű eredmények, hatások megvalósulását, mely annál hatalmasabb lesz, minél többet nyer az evangéliumból. A nő egyesületek — nem számítva az újabb időkben különösen a fővárosban alakult ama női egyesületeket, melyek a nőknek a mindennapi kenyérért folytatott küzdelmei között jöttek létre — többnyire a jótékonyságszolgálatában állanak. Nem tagadhatjuk, hogy sok nyomorúságot enyhítettek. A társadalmi élet megnemesítésére, az egyén életének felemelésére azonban nagyon kevés hatást tudtak gyakorolni. Es fájdalommal konstatáljuk, hogy a nemeslelkű nők egyesületi munkája nyomán nem mutatkoztak olyan hatások, melyeket pedig ilyen tiszteletreméltó tömörülés után méltán várhatnánk. Mozgalmaik, melyek egy-egy vidéki város csendjét gyakran felverték, inkább csak a nőegyleti bál, egy-egy műkedvelői előadás vagy hangverseny stb. rendezése körül hozták hullámzásba a lelkeket. A mi pedig azt a dicséretet illeti, hogy a különböző felekezetűek és társadalmi osztályúak így közel jöttek egymáshoz ós szeretet lett a szívekben, erre csak azt jegyzem meg, hogy bármilyen szépen hangzik is ez és bármennyire örülhetnénk neki, ha úgy volna, de mégis attól félek, hogy a nőegylet tagjai lennének az elsők, kik ennek ellene mondanának. Az evangélium alapján álló nőegyesületek a legfelségesebb eszményt: az evangéliumi eszményt tűzik maguk elé czélul. Tehát már eszményük által is különböznek más nőegyletektől. Az egyén és a társadalom életének megnemesítése, felemelése az evangélium által — ez gyönyörűséges hivatásuk. Nem mondhatjuk, hogy lia már valahol ilyen egyesület van, úgy ott egyszerre minden baj megszűnik, hogy a társadalom élete azonnal valami nagy átalakuláson megy át, mert a tapasztalás is azt bizonyítja, hogy ehhez gyakran évek, évtizedek kellenek. Bizonyos, hogy nagyon nehéz a munka, sok akadály van, a mellyel meg kell küzdeniök. De ha komolyan veszik a tagok a kitűzött evangéliumi eszményt, ha dolgoznak Isten országáért, ha buzgón imádkoznak, ha szeretet lüktet minden munkáikban : úgy tiszteletreméltó szolgálatot is tesznek evangéliumi egyházuknak. Az evangéliumi munkálkodás áldás lesz a munkálkodóra és arra is, a kivel gyakorolja. Az evangéliumi munka nagy értékét különösen láthatjuk a mai kor sivárságában, a mikor oly sokfelől törnek az egyén igazi boldogságára, hogy elrabolják azt tőle. Az evangéliumi munka azonban nemcsak nagy érték, de — érezzük, hogy eredményeiről, bármilyen egyesület keretében folytatódott is — megérdemli, hogy beszámoljunk. Ha pedig a kezdet nehézségeit látjuk, annál inkább, hogy jóindulattal támogassuk. A Magyar Evangéliumi Nőegyesületek Nemzeti Szövetsége f. é. okt. 30., 31. és nov. 1-én tartotta konferencziáját és közgyűlését. A Lorántffy Zsuzsánna-Egyesiilet meghívására jöttek a fővárosba a csurgói, lévai, losonczi, nagybecskereki, pápai, szatmári, veszprémi egyesületekből az evangéliumi munkások, kikhez csatlakozott a leánydiákok szövetségének küldötte is. Az összejövetelek a Lorántffy Zsuzsanna-Egyesület új evangélizálótermében tartattak. Az Isten igazán gazdag áldást adott ez összejövetelekre. Mindjárt a megnyitó összejövetel gyönyörű ünnepséggel volt összekötve, ugyanis okt. 30-án délelőtt avattatott fel a Lorántffy Zsuzsanna-Egyesület három diakonisszája. Ez alkalommal Szalay József nagybecskereki ref. lelkész János ev. 11.28-29. alapján tartott komoly gondolatokban gazdag megnyitó beszédet, Fröhlich Dóra egyházi éneket énekelt, Böszörményi Jenő pedig diakonisszaavatási beszédet mondott Máté 5.12-ből a következő ige alapján. „Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben." Hangsúlyozta, hogy nemcsak az egyesület ünnepel diakonisszái felavatásánál, hanem a református egyháznak is örvendezése ez, hiszen a diakonisszák Isten segedelmével egész életükön át az Úrnak fognak szolgálni; ha szegények vagy gazdagok közt munkálkodnak, vagy bárminő munkába állíttatnak is, mindenütt Isten országáért munkálkodnak. Ez a szó: „Örüljetek és örvendezzetek", hangzik úgy a keresztyén gyülekezethez, mint a felavatandó diakonisszákhoz, felséges igéret és vigasztalás szava az. Ezután a felavatás következett, mely a nagyszámú gyülekezetre mély hatást gyakorolt ós a lelkeket megragadta a maga egyszerűségével és mégis nagyszerűségével. Délután vasárnapi iskolai tanítás volt. A külvárosból mintegy 70 gyermek szokott rendesen összejönni, a kiket több csoportban tanítanak Müller Matild otthonigazgatónő vezetése mellett. Este 6 órakor a rendes istentisztelet volt az evangélizáló-teremben, a mikor Sörös Béla losonczi ref. lelkész prédikált Jakab lev. 5. 19, 20. alapján. Mindnyájan nagy örömmel hallgattuk, mert erőteljes, evangélizáló beszédet mondott, mely bizonyára mély hatással volt a nagy részben külvárosiakból álló, már is hatalmas gyülekezetre. Az egyesület evangéiizáló-termében minden vasárnap este 6 órakor istentiszteletet tart a budapesti ref. egyház és ha már két hónapi munkálkodás után oly nagy számmal gyülekeznek össze atyánkfiai, hogy a terem teljesen megtelik, reméljük, hogy e buzgó gyülekezetből szép munkák fognak megindulni. Különben ez a néhány napig tartó összegyülekezés a maga ünnepségeivel meggyőzhetett mindenkit egy ilyen evangélizáló-terem nagy fontosságáról, szükséges voltáról. Tehát volt diakonisszaavatás sok örömmel, alázatos imádsággal ; vasárnapi iskolai tanítás és esteli istentisztelet, buzgó evangélizálással, hogy mindnyájan új erőket nyerjünk. És hiszem, hogy nyertünk. így telt el az első nap. Gazdagon, sok örömben, áldásban. Tudósító. (Folyt, köv.)