Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-16 / 42. szám

Az előadó szerint a segélyző pénztár előnyösebb biztosítási feltételeket képes nyújtani, mint bármely más életbiztosító intézet; az a részesedés pedig, a melyhez az 0. E. L. E. hozzájuthatna, ha annak tagjai nemcsak belépnének, hanem híveiket is beléptetnék, oly tekintélyes volna, hogy valóban jelentékeny támogatására szolgáltatna pl. a Kálvineumnak. A segélyző pénztár számtani oldalával még magunk sem foglalkozhatván behatólag, ahhoz most nem is szólhatunk. Csupán azt jegyezzük fel, hogy a kongresszus a pénztár megteremtésére vonatkozó indítványt elfogadta s a keresztülvitellel a választmányt bízta meg. Bocsor László a vallástanító lelkészek jogi és anyagi helyzetének rendezése iránt tett indítványt. Kívánta, hogy a legközelebbi zsinat hozzon törvényt ez iránt és pedig azon az alapon, hogy a vallástanitó lelkészeknek, a parókhiális jogokon kivíil, a rendes lelkészekével egyenlő jogi és anyagi helyzet biztosíttassák; addig pedig átmenetileg a kerületek alkossanak rendszabályokat, ugyanezen elvek mellett, s a rendszabályokban állapítsák meg poatosan a vallástanító lelkészek óraszámát és a rendes lelkészek mellett végzendő papi szolgálatok mennyiségét; valamint mondják ki azt is, hogy az eddig a presbitériumok által választott vallástanító lelkészek úgy tekintendők, mintha azokat a gyülekezetek választó gyűlése állította be az egyház szolgálatába; a munkaképtelen lelkészek mellett szolgáló és az összes papi teendőket végző vallástanító lelkészek pedig kapják meg a kápláni kongrua-kiegészítést. Az ezekre vonatkozó javaslatokat a kongresszus elfogadta és felterjeszti az egyházi hatóságokhoz. Nemes Árpád a lelkészi özvegyek és árvák segélydíjai felemelésének ügyét referálta. Kívánta, hogy az özvegyek segélye 1000, az árvák segélye 400 koronára emeltessék. Hamar István és Sógor Endre figyelmébe ajánlták a kongresszusnak, hogy ez a kérdés nem érzelmi, hanem anyagi kérdés, s a kívánság teljesülése a gyámintézet anyagi erejétől függ. A segélyösszegek fixirozása helyett tehát csak azoknak, a gyámintézet anyagi erejéhez mért emelését ajánlták kérendőnek. A kongresszus azonban megmaradt az összegek fixirozása mellett, de a kéréshez, az elnök felszólalására, hozzákapcsolta azt a kívánságot is, hogy a konvent vigye keresztül a gyámintézetnek államsegéllyel leendő, olyan mértékű megerősítését, hogy a felemelt segélyösszegek az intézet anyagi megrenclítése nélkül folyósíthatok legyenek. Dr. Szakács Albert az egyházalkotmány reformálása kérdésének tanulmányozására kiküldött bizottság jelentését referálta s ajánlotta, hogy a kívánságok memorandumba foglalva, terjesztessenek fel a konventre, mint előmunkálatok a következő zsinatra. A kongresszus a javaslatot el is fogadta ; a kívánságok közül azonban, az elnök javaslatára, egyet mellőzött, nevezetesen a 10 éves restaurácziónak a püspöki és a főgondnoki állásokra is kiterjesztését. Méltányoljuk azokat az okokat, a melyekből kifolyólag a kongresszus megváltoztatta a bizottság és a választmány javaslatát; de másfelől az elől a tény elől sem zárkózhatunk el, hogy nagy hátramaradást okozhat a kerületek életében és az egyetemes egyház dolgainak aktiv életében a püspökök és főgondnokok elaggulása, vagy épen teljes munkaképtelensége. A róm. kath. egyház tud segíteni ezen a bajon a coadjutorok intézménye által. A mi egyházszervezetünk azonban ezt az intézményt nem ismeri; s mivel a püspöki titkári intézmény is csak igen kezdetleges, könnyen bekövetkezhetik, hogy az elaggott püspök mellett és helyett, felelősség nélküli emberek, esetleg kezdő káplánok végezik az adminisztrácziót. De csakis ezt, még a legjobb esetben is; pedig mi a püspököket nem csupán a határozatok végrehajtóinak szeretnénk látni, hanem vezetőknek, irányítóknak is, a kerületek és az egyetemes egyház minden fontos ügyeiben. Ám kíméljük meg azért a püspököket és főgondnokokat a tíz éves restaurácziótól; de akkor keressük meg bölcsen és kíméletesen a módját annak is, hogy e főtisztviselőink ne legyenek kénytelenek a hivatal terheit hordozni, még akkor is, a mikor már arra képtelenek. Mert a hála és a kimélet kell ugyan, hogy legelső sorban az egyház körében érvényesüljön, — de a legfőbb törvénynek mégis csak az egyház érdekének kell maradnia! Végül Nagy Vincze referálta a népkönyvtárak felállítása ügyét. Javaslatai a választmányhoz tétettek át megfontolás végett. Ez üggyel kapcsolatban került napirendre a nagybányai egyházmegyei értekezletnek a parókhiális könyvtárakra vonatkozó amaz indítványa is, hogy a könyvtárbizottság a kiadványok közé ne vegyen fel már mások által kiadott és egyébként is megszerezhető műveket, mert különben megtörténhetik, hogy egy és ugyanazon mű két példányban is szerepelne a parókhiális könyvtárban. Az indítványhoz a kongresszus hozzájárult s annak értelmében tesz felterjesztést a konventre. A két napig tartott kongresszust a köszönetnyilvánítások rekesztették be, mindazokkal szemben, a kik annak előkészítésében s megtartásában segítő kezet nyújtottak. Referádánk befejezéséül még csak pár szót, általános benyomásaink kifejezéseképen. E negyedik kongresszus is azt a jó reménységünket igazolta, hogy a nagyon is zavaros elemekből kialakult egyesület át fog esni az indulás tapogatózásain, bizonytalanságain s meg fogja találni azt az irányt, a melyben haladva, javára válik közéletünknek. Higgadtság, a hivatalos egyházi hatóságokkal való békés együttműködésre való hajlandóság jellemezte ezt a kongresszust, a melyen disszonáns hang alig emelkedett, s ha próbált volna is emelkedni, visszhangot egyáltalában nem keltett, sőt visszautasításban részesült. Két kifogásunk azonban mégis van. Az egyik az,