Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-09 / 41. szám

nemes, de sebekkel gazdag és keserű harcz után a békés, produktív munka időszakának a küszöbéig hozta. A békés, produktív munka időszakát csak egyházon belüli (intern) vonatkozásban értem. A felekezetközi helyzet viszonylatai, a nagy társadalmi és politikai eszmeáramlatok hullámverései egészen mások, semmint belőlük a nyugalom és béke programmját össze lehetne állítani. A felekezetközi helyzet feszültsége egész Európában általános. Az a megszilárdult befolyás, a melyet a protestáns nagy német birodalomban a római kúria a birodalmi czentrum révén a politikára gyakorol; azok a sikerek, a melyeket a klerikális rekczió hazánkban a letűnt politikai irányzat életében s támogatásával elért, kedvet és bátorságot keltettek Rómában mozgásba hozni az offenzíva eszközeit. Az ostromművek előre vannak tolva az egész vonalon. Az elfoglalt és visszaéléssel kihasznált politikai és társadalmi állások, az ifjúság szűzi lelkéig lemérgező kongregácziók, a felderítő szolgálat fekete serege: a jezsuiták, pénz, tekintély, befolyás, hatalom mind mozgósítva vannak, hogy a világtörténelemnek fekete fátyollal letakart lapjához a világosság századában egy másikat fűzzenek. Európa térképén egy sajátos jelenség tapasztalható. Németország, a humanizmus és a reformáczió bölcsője, Magyarország, a hol a lelkiismereti szabadság törvényes, intézményes biztosítékot legelőször talált, a retrográd fejlődés lejtőjére jutottak; nem is említve Ausztriát, ezt a reakczió minden fajtájának termelésére és tenyésztésére berendezett mintagazdaságot. A nyugati latin államok ellenben, a melyeket pedig Rómához megkülönböztetett szálakkal fűz a tradiczió, egyenként szabadítják ki vállukat a járom alól, a melyben kulturát. haladást, szabadságot leigázni mindig kész volt és kész is lesz a vallási fanatizmus sötét szelleme. Mintha csak kétkarú emeltyűre lennének reá helyezve az európai államok. A nyugati félen levők felemelkednek, a keleti félen levők alásűlyednek. Amott a szabadelvű eszmeáramlatok bontogatják a felfelé törő szárnyakat, emitt általános pangásba húzza le a haladást a reakczió sötét nehezéke. A liberálizmus és reakczió ellentétes eszmeáramlatai mozgatják az elméket, tartják forrongásban a kedélyeket; s ez alul a hatás alul sem politikai, sem gazdasági, sem vallási, sem szoros értelemben vett szabad társadalmunk nem vonhatja ki magát. A két ellentétes tábor kialakulóban van. Bármint simítsák és némítsák az elvi ellentéteket: a pozitív és negatív elemeknek ki kell válni a sarkítás fizikai törvénye szerint. A letűnt politikai korszakból itt maradt elvi khaószban a vegyi bomlás lassú proczesszusa halad előre észrevétlenül. A liberálizmus pozitív oldalán még nincsen tiszta hely, a hol csak a homogén elemek nyernének elhelyezést. A kristálypontok már mutatkoznak, de fényükön a zavaros környezet igen sokat homályosít. Természetesnek kellene tartanunk, hogy reformált egyházunk, ősi hagyományaihoz híven, szellemével, embereivel, intézményeivel együtt mint egy osztatlan egész foglalna helyet a liberálizmus oldalán. De fájdalom, az eszmék s felfogások zűrzavara ragály szerűen hatolt be egyházunk falai közé is. A két eszmeáramlat küzdelme a falakon belül is folyik. Úgy hogy egyik kimagasló világi vezérünk, Tisza István gróf a lelkiismereti szabadság, a szabad vizsgálódás és szabad véleménynyilvánítás érdekében időszerűnek látta a hitelvi téren is síkra szállani s visszairányítani az elfordult tekintetet a szentírás fundamentumára, a melyen kivül senki sem költöztethetik szolgálatnak igájával. Az előkelő szélsőség, a mellyel a nagy stílű gondolat az enervált közvéleménybe beleütődött, még a rokon felfogásúak részéről is váltott ki ellenkezést; de százszor inkább követni fogjuk a szabadelvű haladás zászlóvivőjét, még szédületesen merész útvonalán is, mintsem helyeslői és támogatói legyünk olyan irányzatzatnak, a mely az érvek súlya, az elvek küzdelmének fegyvere, a tudományos meggyőződés eszközei helyett lelki statáriummal dolgozik s megsemmisített existencziákat dobál a tudomány szabadságának útjába elrettentő akadályokul. Ilyen viszonyok között gondviselésszerű jelentősége van egy olyan par excellence liberális egyesületnek, mint a mienk. Ez a jelentőség mind szélesebb körben hódítja magához az elismerést. Mi pedig ennek a jelentőségnek tiszta tudatában, programmunkhoz híven, teljesítsük kötelességeinket, hazánk, egyházunk s önmagunk iránt, még akkor is, ha háborgattatásaival ós szenvedéseivel keresztről való tudományt tanítana is nekünk az élet; mert ez a tudomány nekünk, a kik hitünk s reményünk szerint megtartatunk, Istennek hatalma. Ennek a hatalomnak áldásában bízva, a gyűlést megnyitom. KÖNYVISMERTETÉS. Dr. Bartók György püspök összegyűjtött művei. Egyházi beszédek és elmélkedések. I. k. Kolozsvár. 1910. Ára 5 koroaa. Az elhunyt nagynevű püspöknek állítanak kegyeletes kezekkel maradandó emléket kéziratban hátrahagyott műveinek kiadásával, ifj. dr. Bartók György és dr. Ravasz László. íme itt az első kötet s benne az ő lelkipásztorkodásának gyümölcsei és bizonyságai: 19 egyházi beszéd és elmélkedés, szolgálatának különböző szinteréről és idejéből. Érthető érdeklődéssel fordulunk e kötet felé, a melyből megláthatjuk, hogy az a tudós egyházi férfiú, a kit legtöbben mint tudóst, egyházkormányzót és jogászt ismerünk, miként legeltette a gondjaira bízottakat, hogyan hasogatta a szószéken az igazságnak beszédét. Mert hiszen ő is azok közé tartozott, a kik nem sietnek egyházi beszédeik kiadásával. Az ebben a kötetben foglalt beszédek ismertetőjének kellemes és könnyű helyzete van, mert hiszen munkáját az előszóban a kiadók már jórészben elvé-