Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-09 / 41. szám

TÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz.. a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak : Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből: A láthatatlan. Naumann F.—Dr. T. I. Vezérczikk: Kicsoda egyházunk alapítója ? Nánássy Lajos. — Elnöki megnyitó az 0. R. L. E. IV-ik kongresszusán. Dr. Baltazár Dezső. — Könyvismertetés : Dr. Bartók György püspök összegyűjtött művei. I. k. B. Pap István. — Belföld: Az 0. R. L. E. IV. kongresszusa. I. — Fulliquet György somogyi útja. Kájel István. — Külföld : Svájcz, Olasz- és Németország. Dr. T. I. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. A láthatatlan. „A láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók." II. Kor. 4.1

8

. Minden Játható dolog- csakhamar elenyészik. Az idő vasfoga szétmorzsol minden emberi müvet. Hol van Babilon ? Hova tünt Athén ? Nincsenek! A világ- dicsősége szétfoszlik, mint a füst. Elmúlik ragyogása, művészete, mindene. Kő kövön nem marad. A régi világból ma csak hamú és porréteg látszik. A ki látható dologban bizakodik, homokra épít. Minden, a mi látható, ideig-óráig tart. A láthatatlan örökkévaló! De mit nevezünk mi tulajdonképen láthatatlannak ? A nagy semmit, a világűr elképzelhetetlen hidegségét? A „magától létezőta melyről semmit se tudunk? Vagy az „absolut"-ot, melyet senki se ismer ? Az elgondolt istenséget, avagy az élő Istent? Talán a nagy világrejtélyt ? Örökkévaló a remény. Mindenki reméli a jobbat, a ki csak él, mozog és fáradozik. Gyakran csalatkozunk, de azért a remény mégis szükséges lelkünknek. Remény nélkül nincsen élet. Az olyan szükséges, mint a levegő. Ha megszűnünk remélni, megszűnik a test, megszűnik a lélek élete. A vallásos életnek is a reménység az alapja. „A hit a reménylett dolgoknak valósága és a nem-látott dolgokról való meggyőződés" — mondja a Biblia a zsidókhoz írt levélben. Az ember világi dolgokba vetett reménysége sík pusztához, a mennyeikben való bizakodás a magas hegyhez hasonlítható légink ább. Örökkévaló az igazság után való éhezés és szomjúhozás. Mióta az emberiség él, mindig voltak olyanok, a kik éhezték és szomjúhozták az igazságot. Az igaz, hogy teljes igazságot idelenn a földön még senki se talált, de azért a lelkiismeret szava soha se némult el, mely az igazságtalanságot megbünteti. Az igazságot nem mindig igaz alakjában látták meg a kutatók, de azért az igazság után való sóvárgás mindenkit elfogott. Örökkévaló a megismerés világossága után való törekvés. Sokan keresik az igaz ismeretet, de sokan nem elég alapossággal. Vannak azonban olyanok, a kik a dolgok mélyére hatolnak. Lépésről lépésre haladnak. Sokszor csak egy kis részecskéjét lelik meg. Sokszor meg így kiáltanak föl Sokratessel: „Csak azt tudom, hogy semmit se tudok". Ezen keserű tapasztalat daczára azonban még mindig akadnak férfiak, a kik az igazat — régi hagyományokhoz hűen — szüntelenül keresik. Örökkévaló továbbá a szép után való vágyódás. A föld minden zegében-zugában nőnek virágok, kicsinyek, nagyok, egyszerűek és pompázok. Az emberek gyönyörrel élvezik a szépet. Futnak a szép után, a hangok, a gondolatok, az erkölcsiség világában. Egyik ezt mondja szépnek, a másik azt, de a szép után mindenki ellenállhatatlan erővel nyúl. Az emberek reményei, törekvései és eszményei örökkévalók. De nem lennének örökkévalók, ha egy örökkévaló szellemi erő nem éltetné, nem tartaná meg azokat. Az egyes eszmék mögött ott áll az eszméket összefoglaló, magában egyesítő, élő erő: az Isten! Isten több az eszmék összeségénél; de mi öt csak úgy tudjuk elképzelni, ha az eszméket egymás mellé rakjuk. Ö az élő re-