Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-09 / 41. szám

mény, élő igazságosság, élő igazság, élő szépség, a láthatatlan erők kimeríthetetlen forrása. Az ő nevéhez fűződik mind az, a mit mi maradandónak és felemelőnek hirdetünk. Ha ő nincs, nincs semmi állandó a világon. Ha őt bírod, örökké élsz. Ne időzzél sokat a látható dolgoknál! Repülj fölfelé, a láthatatlan Isten felé és elnyered az örökkévalóságot. Naumann F. Ford. Dr. T. I. Kicsoda egyházunk alapítója? A „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap" f. évi 24. számának egyházi hírrovatában jóleső örömmel olvastam egy megjegyzést, a mely helyteleníti azt a felfogást, mintha Kálvin a ref. egyház alapítója lett volna. Sűrűn hallható ez a hibás felfogás a magyar ref. egyház lelkészei és hívei körében. Sőt van olyan, ref. gyermekek részére készült konfirmácziói káténk is, a melyben Kálvin a ref. vallás „szerzője", gyanánt említtetik. S e könyvet ref. lelkész írta! Sajnos, a mult esztendőben lezajlott Kálvin-ünnepélyek nem mindenkinél tisztázták azt a kérdést, hogy a ref. egyházban Krisztus mellett milyen szerepet tölt be a genfi prédikátor s a napjainkban divatossá lett „kálvinista egyház" és „kálvinista vallás" frázisok, — a miket ötven évvel ezelőtt még megbotránkozva utasítottak volna vissza őseink, mint a pápistaság alaptalan vádjait, — tévútra vivő labyrinthusok módjára zavarják meg híveinknek, sőt lelkészeinknek is egy részét. A ki pedig a Kálvin irataiba egyetlen bepillantást vet, tisztán áll előtte az ő missziója. Mint a nagy német prédikátor, Gerok Károly találóan megjegyzi a tíz drachmáról tartott beszédében: Krisztus az anyaszentegyház építője és alkotój reformátorok pedig, az özvegy asszony példája nyomán, egyszerűen sepregeíők valának, a kik sok évszázadok porát takarították össze és távolították el. Ezért hangsúlyozza Kálvin olyan nyomatékosan a Krisztus „katholikus egyház"-át, a minek tagjai tartozunk lenni. Ha Luther erélyesen megdorgálta azokat, a kik az ő nevéről nevezték el magokat, s egyháztisztogatói szerepének világos tudatában ekként nyilatkozott: „Ich bitté, man wolle meines Namens schweigen und sich nicht lutherisch, sondern Christen heissen ... wie káme denn ich, arrner Madensack dazu, dass man die Kinder Christi sollte mit meinem heillosen Namen nennen ?" akkor mit szólana a nála sokkal szigorúbb genfi prédikátor, ha sírjából kikelve, Magyarországon „kálvinista vallást" és „kálvinista egyházat" hallana emlegetni?! Nyolcz évi külföldi tartózkodásom alatt soha nem hallottam kálvinista egyházról vagy hitről beszélni. A külföldi reformátusok csak kálvinista dogmákat ismernek, ellentétben az arminiánussal, vagy beszélnek kálvini felfogásról az úrvacsorára nézve, de egyházuknak és vallásuknak „kálvinista" névvel való jelölését a római egyház íróitól nem irigylik s e téren őket nem utánozzák, mint magyarországi hittestvéreik. A kálvinizmus, ha alatta a Kálvin szellemét és lelki nagyságát értjük, fönséges hatalom, mert az a semmiféle földi hatalomtól meg nem ijedő, egyedül Istentől függő s csak neki szolgáló életelv, vagyis más szóval az evangélium teljes érvényesülése a hívőkben. De ez az erő nem Kálvinból ered, hanem Krisztusból. Ezzel az erővel volt felruházva Pál apostol is, a kit egy hazai ref. lelkész merész módon a világ első kálvinistájának nevez. Pedig igen egyszerű dolog megtalálni az összekötő kapcsot Pál apostol és a genfi reformátor között: mindkettőben hatalmas mértékben buzgott a Krisztus evangéliuma s mindkettő a biblia erejének köszönhette lelki nagyságát. így vezetett az út Tarsusból, épen úgy, mint Noyonból, a közös központba: a Golgothához. Úgy a legnagyobb apostolnál, mint a legnagyobb reformátornál ez volt a jelszó: „Soli Deo glória". Mindkettő hittani felfogásának alapját ez az elv képezte: „Evangélium, plénum evangelium, nihil nisi evangelium".- így lett a reformáczió az apostoli kor renaissance-a, Kálvin Pál apostol hatalmának örököse. Ismétlem, nem szégyenlern a kálvinizmus örökségét és szellemét, mert az voltaképen Istennek ereje. De a valódi kálvinizmus pozitív tartalommal bíró életelv, mint az az elmondottakból látható. Megmondja világosan, hogy miért küzd, mit akar és mi czélt szolgál. Ellenben a mai kálvinizmus jórészben csak negatív irányú kardforgatás és hangzatos jelszó. Állandóan azt szeretjük hangsúlyozni, hogy mit nem akar és mit nem hisz a kálvinizmus; lépten-nyomon protestálunk, de nem igen alkotunk ; felfogni igyekszünk az ellenünk fordított kardcsapásokat, de döntő győzelem után nem vágyunk. Nem is lehet másként a dolog, mert hiszen az alkotó, a pozitív irányú ós cselekvésben nyilvánuló kálvinizmus conditio sine qua non-ját: az evangéliumot nem vesszük olyan komolyan, mint kellene; aprólékos dolgokon akadunk fenn, azokon próbáljuk ki czáfoló argumentumaink erejét, de a lényegre nem nagy súlyt fektetünk, vagyis olyan kálvinizmusnak vagyunk birtokában, a mi nem mindenben azonos Kálvin irányával és felfogásával. Nevünk kálvinista, de szellemünk nem mindenben az. Kálvinisták lettünk a Kálvin teljes utánzása nélkül, a kiben az evangélium ereje élt, hatott és nagy dolgokat alkotott. A mi állásfoglalásunk inkább negatív irányú. Legszívesebben azt hangsúlyozzuk, hogy mit nem hiszünk, mit nem vallunk és mit nem fogadunk el. Pedig ismerünk-e vértanút, a ki tagadólagos elvekért lángolt volna szívében és pozitív meggyőződés hiányában lépett volna a vérpadra ? Ha egyszer arra törekednénk, hogy egyházunk nem csupán protestálás lenne Róma eilen, mintha pusztán e czélból állana fenn, hanem Kálvin szavaival élve, mint „ecclesia catholica" megmutatná a teljes és kizárólagos evangélium diadalra juttatásának útját, akkor volnánk Kálvin szellemének igazi örökösei. Ne csábítson tehát el bennünket a külső boríték,