Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-02 / 40. szám

Dr. Daxernek az az állítása pedig, liogy Tröltsch ebben a czikkben a kijelentés kérdéséről sem szól, hanem a vallási elvről, a melynek csak „Durchbruch"-ja a kije­lentés, teljesen szofisztikus, mert hiszen Tröltsch ott a kijelentésről szói, ágy, mint a vallási elv előtöréséről. Az utóbbi félszázad magyar protestáns rendszeres theológusai közül a szóban levő kérdést tárgyaló Sze­remlei G-ábor sárospataki, Kiss János pápai és Masznyih Endre pozsonyi tanárt mellőzte dr. Daxer. Szeremlei „Keresztyén vallástudomány" (I. 1859., II. 1860., IIT. 1861.) cz. hittanában, Isten-tana (241—386. 1.), ember­tana (387—471. 1.), Krisztus-tana (473—643. 1.) számos helyén vizsgálja a kérdést, különösen a 318—326., 333—349., 571. stb. lapokon. Kiss János „Keresztyén Hittan"-a (I. 1862., II. 1865.) üdvtani részében külön czím alatt is tárgyalja : „A szabad akarat és a kegye­lem viszonya" (II. 141—144. 1.). Masznyih „Evangélikus Dogmatika"-ja (1888J 21. §-ában („A Szent-Lélek mint kegyelem-elv és az emberi szabadság" 146—154. 1.), különösen annak 4. pontjában (A kegyelem és a sza­badság viszonya, 153-—154. 1.) és a kapcsolatos részek­ben szól kérdésünkről. A fennebbiekből látszik, hogy Daxer bármi okból, de tényleg mellőz számos német és magyar theológust, a kik pedig a szóban levő kérdésről nyilatkoztak Tehát a birálat az idézett tlieológusok mellőzését nem általános theológia-történeti mérték használatából, hanem tényleges, sajátlagos tárgyi okokból kifolyólag méltán hibáztatta. 3. Ritsehl keresztnevéről és a theológia-történeti áttekintésnek Frank-Griitzmacher művéből való kölcsön­zéséről kell még szólanunk. Hogy Ritsehl német kereszt­neve Albrecht, elemi tévedéssel nem vonta kétségbe a birálat, hanem annak magyar megfelelőjét, Albertet ke­reste a többi idegen theologusok magyar neve mellett. Szlávik Mátyás is (A legújabb theologia történetéből 1887. 47—59 1.), Masznyik Endre is (Protestáns Szemle 1898.) Albertnek fordítják a német Albrecht keresztnevet. A theológia-történeti áttekintésnek odavágó történeti mii­ből vétele meg egészen természetes. Az átvétel az össze­állítás vázára s nem a tartalmára vonatkozik. Nem is hibáztattuk, csak jeleztük. Ezt a jelzést a két történeti csoportosítás összehasonlítása igazolja is. A részletes ismerés és ismertetés tényét és értékét ezzel, természe­tesen, egyáltalában nem vontuk kétségbe. 4. A birálat s a mostani birálati kiegészítés ada­tainak összesítése után mégis nem a fennebb jelzett theologusok mellőzését tartjuk a munka főhibájának, hanem a tárgykijelölő által is rendszeres theologiai kér­désnek szánt tárgynak történeti thémául való felfogását. Nem a történeti teljesség lett volna a fődolog, hanem a rendszeres theologiai módszerrel főtípusok szerint való osztályozás és elvi tárgyalás. Végül pedig a tényleges állásfoglalás kifejtése a bibliai alap,'a hitvallási és theo­lógia-történeti megvilágítás s az elvi megokolás egységbe foglalásával. S ha ez akkor is, mint most, embertani szempontú felelet lett volna, akkor még mindig hátra volna az istentani szempontú felelet, a metafizikai meg­fejtés. Ez a mű alaphibája. Ez azonban semmit sem változ­tat a munka összes többi érdemein, melyeket a birálat készséggel elismert s ez alkalommal is határozottan elismer. V. J. MISSZIÓÜGY. Az ifjúsági egyesületekről. IV. (Folytatás és vége.) Az ifjúsági egyesületek munkája részletesen szabá­lyokba nem foglalható. Az egyházközségek életében oly sokoldalú és csak a helyi viszonyok közt érthető szükséglet merül fel, a mit épen esetlegességük miatt részletezni nem is lehet. Midőn az alábbiakban mégis az ifjúsági egyesület munkáját kívánom nagy vonásokkal vázolni, csak azokat a tárgyköröket kívánom kijelölni, a melyekből az ifjúsági egyesületnek mindenesetre merí­teniök kell. Két nagy tárgykört látok szükségesnek. Egyik az egyházi; másik a mindennapi élettel kapcsolatos. Ké­pezheti azonban vita tárgyát, hogy nem helyesebb-e, ha az ifjúsági egyesület szorosan egyházi téren marad, mint­hogyha arra is vállalkozik, hogy a hivek mindennapi, hogy úgy mondjam, életszükségleteit is figyelemmel ki­sérje, s a megélhetés, az anyagi jólét eszközeit felta­lálni is segítsen. Azonban könnyen eldönthetjük a kér­dést, ha tekintetbe vesszük azt a tényt, hogy az egyre súlyosabbá váló megélhetési viszonyok a szocziális kér­déseket elsőrangú kérdésekké tették. Ez elől tehát az ifjúsági egj esiiletnek lehetetlen kitérni. De még nagyobb jelentősége van annak, hogy így győződik meg az ifjú­ság arról, hogy az egyházához, hitéhez való ragaszkodás és az erkölcsi eszmények ápolása nem pusztán erkölcsi jelentőséggel bír rá, hanem lelkének, szívének műve­lése mellett olyan ismerethez is jut, melyek rá nézve anyagi haszonnal járnak. Tekintse az ifjú olyannak ezt az egyházi felada­tokat is szolgáló intézményt, mint a melytől nemcsak erkölcsi tökéletesedésének eszközeit kapja, hanem meg­élhetésének, anyagi előmenetelének kútforrásait is nyeri. Ezek szerint az ifjúsági egyesület tevékenységének köre kétféle. Az egyik körbe tartoznak a szorosabb értelemben vett valláserkölcsi feladatok, a másik körbe az anyagi érdekek előmozdítására szolgáló eszközök. Az első csoportba tartozó feladatok közé kívánják tenni első sorban a bibliaolvasást. Erre megjegyzem, hogy jobban szeretném, ha az ifjúsági egyesületek egy tradiczióból vennék a magok egyházi jellegű tényeiket. Rámutatok a régi református egyházi életben kifejlett házi istentiszteletre, a mely minden mesterkéltség, sőt

Next

/
Thumbnails
Contents