Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-02 / 40. szám
reformierlen Kirche 1903) számos idevágó utalásáról, már a Daxer által is említett, a Herzog-Hauck-féle Realenciklopediába írt czikkében (P. R. E.3 - XV. 586—602. 1. „Prádestination" II. része : Kirchenlehre) a 49—55. sorokban, de különösen az 52—55. sorokban elvileg állást foglal, és pedig közvetítő állást, a szóban levő kérdésben. Ihmels „Die christliche Wahrheitsgewissheit, ihr letzter Grund und ihre Entstehung" (1901) cz. műve 182., 184. és 221. 1. elvileg szintén nyilatkozott. A Herzog-Hauckféle Realenciklopediába irt értekezésében pedig (P. R. E. 3 XVI. 482—515. 1. „Rechtfertigung") részletesebben is szól. Czikke III., kifejtő részében (510—515. 1.) határozottan állást foglal kérdésünkben. íme az egyházias, pozitiv irányú theológusok állásfoglalására vonatkozó bizonyítékunk. Ezekről nem emlékszik meg dr. Daxer tanulmánya. Maga a szerző azt mondja, hogy theológiai elfogultságból származó mellőzés már csak azért sem foroghat fenn, mert mindezekhez a theológusokhoz nagyon közel áll az ő theológiai álláspontja. Mi különösnek találjuk, hogy a Zöckler, Lemme, Luthardt stb. hitvallásos, a Frank és Ihmels alanyias pozitiv, a Cremer több helyütt heterodox, a Seeberg, Grützmacher modern-pozitiv theológiai irányával, e sokban eltérő irányokkal mind megegyezik a Daxer professzor theológiai iránya. Azonban mindezekhez való közel állása mellett is megmarad a tény, hogy a fent nevezett theológusok szóltak tanulmánya tárgyáról, ő meg nem szólott azokról. Hátra van még, hogy két szabadelvűbb theológusról, Lobstein Pál stassburgi és Tröltsch Ernő heidelbergi tanárokról szóljunk. Az első Ritschl-irányú, a második pedig a radikális vallástörténeti iskola vezére. Lobsteinról azt mondja dr. Daxer, hogy sem hittani bevezetésében, sem más munkáiban nem szólt a kérdésről. Először is meg kell jegyeznünk, hogy Lobstein oly jellemzően Ritschl-irányú theológus, hogy mestere álláspontja a kegyelem és szabad akarat kérdésében is érvényesül nála. Másodszor meg utalunk arra, hogy ténylegesen is nyilatkozott idevonatkozó elvi álláspontjáról. Hittani bevezetését eredetileg a lausanne-i „Revue de théologie et de philosophie"-ben francziául tette közzé. Aztán abból különlenyomatképen adta ki „Essai d'une introduction á la dogmatique protestante" (1896) czímen. Aztán Maas A. D. lelkész német fordításában jelent meg a bővített német kiadás: Einleitung in die evangelische Dogmatik. 1897. Mind a kettőnek embertani és iidvtani részében megtalálható a szerzőnek a kegyelem és a szabad akarat viszonyára vonatkozó elvi felfogása. A franczia eredetiben a VII. II. 5. 6. pont alatt „L'anthropologie" (214—219 1.) és „La réalisation subjective du salut et son appropriation individuelle et collective" (220—221.1.) cz. szakaszokban foglal állást elvileg, jellemző Ritschl-féle szellemben. A német kiadásban a 251—258. és 258—260. lapokon található az idevonatkozó rész. Azonkívül a Lichtenberger Frigyes volt párisi theol. dékán-tanár franczia theol. encziklopédiájában, az „Encyclopédie des sciences religieuses" (13 kötet 1877—1882) X. kötet (1881) 705. s köv. lapjain a predestináczióról szóló czikkében (Prédestination) is elvi kijelentéseket tesz a szóban levő kérdésről. Tröltsch Ernőre vonatkozólag egyfelől hibáztattuk Daxernek róla írt általános jellemzését, másfelől pedig a tanulmánya tárgyánál való teljes mellőzését. Az általános jellemzésről azt is megemlítettük, hogy az Grützmacher Rikhárdtól való. Daxer tagadásba veszi ezt az állítást. A tények azonban ezek: Grützmacher a Frank Ferencz művéhez (Geschichte und Kritik der neueren Theologie, insbesondere der systematischen, seit Schleiermacher. 1894. 2 -; 1898.3 -) fűzött kiegészítő theológiatörténetében (Gesch. u. Kritik der neueren Theologie 1908.4 -: VI. Die Theologie der Gegenwart. 377—532.1.) azt mondja Tröltschről, hogy: „er hat.... eine neue Theologie programmatisch in einer Reihe von kleineren Veröffentlichungen ... begründet..." (465. 1.); később meg: „Uber streng-wissenschaftlich-systematische Aussagen über die Hauptfragen der speziellen Dogmatik wie Sünde,' Christus und Erlösung verfiigt die religionsgeschichtliche Schule noch nicht." „Uber die Person Christi hat sicli Tröltsch nur in knappén Andeutungen bisher ausgesprochen ..." (483.1.). Daxer meg azt mondja, Tröltschről szólva : „Azonban sajnos, hogy a vallástörténeti iskola progranimkijeíentéseken túl eddig még nem ment." (7. 1.); „. . . . ezen irány képviselői a rendszeres theológiában — élükön maga Tröltsch Ernő — nem adtak eddig programmokon kívül egyebet ..." (47. 1.). A két jellemzés megegyezése látható, azzal a különbséggel, hogy Grützmacher több tárgyilagossággal és pontosabb részletismerettel jellemez és a „szigorúan tudományos" jelzőt nyomatékosan hangsúlyozza. Ezzel meg elismeri, hogy Tröltsch kissé más hangnemben szólott a fentebbi kérdésekről. Krisztusról szóló nyilatkozatára hivatkozik is. A bűn kérdésének Tröltsch felfogása szellemében való megoldására szintén rámutat ugyanazon a lapon (483. 1.). Ez a megoldás meg a kegyelem és szabadság viszonyának a kérdésére nézve elhatározó fontosságú. Azonkívül nem is egyértelmű Daxernek azzal a feltevésével, hogy Tröltsch „az egész problémát, mint scholastikust, bizonyára egyszerűen félre tolta volna". A kérdésben való állásfoglalására szintén egészen más fényt vet Tröltsch -nek a vallásról való az a nyilatkozata, „dass sie eine Tat der Freiheit und ein Geschenk der Gnade sei, stb." (Psychologie und Erkenntnistheorie in der Religionswissenschaft 1905. 41. 1.). Erkölcstani értekezéseiben, főleg a „Grundprobleme der Ethik"-ben (Zeitschrift fíir Theologie und Kirche. 1902.) szintén idevágó alapvető elvi állásfoglalása található. A „Christliche Welt"-be (1907) írt „Gnade" cz. czikkét is megokolatlanul mellőzi a tanulmányíró, míg áz Alig. Ev. Lutli. Kirchenzeitung-ot gyakorta idézi. Ezért hibás a Tröltsch teljes mellőzése. — A Schiele encziklopédiájába irt „Offenbarung" cz. czikkéről nem állítottuk, hogy abban szól a kegyelem és szabadság viszonyáról, csupán az általános jellemzés javítása végett hoztuk fel, mint hittani tárgyú értekezést.
