Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-09-25 / 39. szám

az ifjúság kebelében az egyház czéljainak megfelelő helyes gondolkozásmódot fejlesszen ki, az egyházi ügyek iránt való meleg érdeklődést meggyökereztesse s az egyházhoz való törhetlen ragaszkodást megszilárdítsa. Ha valamely lelkész működésének szilárd alapot akar vetni, alapítson ifjúsági egyesületet. Nagyon szerény eszköz ez úgy is ahhoz képest, a milyennel a r. kath. egyház a különféle Mária-kongregáeziókban és sok egyesületében rendelkezik. A lelkésznek azonban munkatársakra van szüksége. Legtermészetesebb, hogy a tanító, illetőleg a tanítók segítsék őt. Az mellékes kérdés, hogy ki legyen a vezető, a lelkész-e vagy a tanító. Állhat az egylet élén a lelkész, a ki mellett a tanító elláthatja a titkári teendőket. Állhat az élén a tanító is, a ki mellett a választmányban foglaljon helyet a lelkész, ki befolyását és irányító rnun^ káját helyesen érvényesítheti. Á választmányban az ifjúság megbízottai mellett foglaljon helyet még a gyülekezetnek néhány tekintélyesebb tagja. Egyébiránt mindenütt a helyi viszonyok szabják meg, hogy kik bírjanak befolyással az ifjúsági egyesület munkájának irányítására. Mindenesetre azok, a kik egyfelől leginkább ismerik az egyházközség tagjainak a szükségletét, másfelől pedig a hívekre a legnagyobb befolyással bírnak. Súlyt kell fektetni arra is, hogy az ifjúsági egyesület vezetésében is biztosíttassék az egyházi élet vezetésének Összhangzatossága, a mi különösen falusi viszonyaink közt, a hol a vezetők köztudomás szerint nagyon széthúznak, igen kívánatos. Az érdekek összeütközése az ifjúsági egyesületekben legkevésbé valószínű,:, azért kell azt mint összeegyeztető, az ellentéteket kibékítő eszközt felhasználni. A főbb irányelveket azonban az általam röviden vázolt irányban az egyházkerületnek kellene szabályzat alakjába önteni. Természetesen tág teret kell hagyni a helyi viszonyok által kívánt kívánalmak érvényesülésének. f Dr. Barcsa János. KÜLFÖLD. Németország. Augsburgi róm. kath. nagygyűlés. A németországi róm. katholikusok az idén Augsburgban tartották 57-ik nagygyűlésöket, melyen számos püspök, prelátus, főnemes, centrum-párti képviselő és diákegyesület jelent meg. Az elnöki tisztet Marx Bikhárd, birodalmi és tartománygyűlési képviselő töltötte be. A nagygyűlés négy napon át tartott és négy szakosztályban a gyűlés általános kérdéseivel, a társadalmi élet, a szeretet művei és a közművelődés kérdéseivel foglalkozott. Marx képviselő elnöki megnyitójában harczias hangot ütött meg. Az „Augustana Confessio" városában a többek között ezeket mondotta : „Mi szeretjük a békét, de ha a mi hitünk igazságait támadják, ha durván nekimennek egyházunk fejének, püspökeinknek, szerzeteseinknek, akkor a mi türelmünknek is van határa és ezt jegyezzék meg a gyunyolódók és rágalmazók mindnyájan, de jegyezzék meg némely kormányok is, mert ez által saját fundamentumaikat ássák alá". Dr. Lingg, augsburgi megyés püspök még arra szólította fel a gyűlés elején a megjelenteket, hogy olyanok legyenek, mint az augsburgi hívek: nem ultramontánok, hanem duplán ultramontánok! Acker franciskánus provincziális arra figyelmeztette Németország katholikusait, hogy nagyobb külmissziói tevékenységet fejtsenek ki az afrikai német kolóniákon, mert ott az izlám, de különösen a proíestántizmus erősen szervezkedik, mely utóbbi nem régiben Skótországban világmissziói kongresszust tartott. Gerstenberger képviselő meg azt hangsúlyozta, hogy katholikus kivándorlókat kell a német gyarmatok felé irányítani, mert azokon majdnem mindenütt protestánsok vannak és így az a veszedelem fenyeget, hogy a bennszülött négerek a protestantizmust fogják majd magasabbrangú vallásnak tekinteni. Erzberger birodalmi képviselő elmondotta, hogy nemrég alkalma volt a japán közoktatásügyi miniszterrel beszélnie. A miniszter szerint Japánnak erköcsi megújhodásra van szüksége. Ezt azonban csakis a keresztyónségtől várhatja. Most az a kérdés, vájjon a katholiczizmus vagy a protestantizmus fog-e győzedelmeskedni Japánban? Jelenleg határozottan az előbbi van előnyben. Az amerikai protestáns propaganda politikai okokból nem igen tud előre haladni, mert a japánok az amerikaiakban látják azt az ellenséget, a kivel a Csendes-Oczeánon való uralomért élet-halálharczot kell megvívni. Dr. Beck svájczi freiburgi egyetemi tanár a belmisszióról és a nagyvárosi lelkipásztorkodásról beszélt. A belmísszió területén a nagyvárosok lelkipásztorkodását tartja a legfontosabbnak, mert ezekben új pogányság keletkezett és egyre terjed. A városok rohamos fejlődésével nem tartott lépést a lelkipásztorkodás! tevékenység. Szerinte arra kell törekedni, hogy minél több paróchia szerveztessék és így a papokra kevesebb lélekszám esvén, eredményesebben működhetnek. A közművelődési szakosztály főleg az erkölcstelen irodalom kérdésével foglalkozott. A katholikus németek ez ellen leghatásosabban a Borromeus-egyesület révén munkálkodnak, melynek jelenleg 200 ezer tagja van, 3800 könyvtára 2'/2

millió kötet könyvvel. A szocziális szakosztály sürgette, hogy a népiskolából kikerült ifjúságot az ismétlő iskolákban tovább kell oktatni és nevelni a vallásos életre- Ifjúsági egyesületeket kell alapítani és ki kell venni a fiatalságot a szocziáldemokráczia káros hatása alól. Organizálni kell a faluról a városba tóduló munkások fölkarolását. Be kell vezetni a szülők estélyét. A családi nevelésre vonatkozó új könyveket kell a nép közt terjeszteni. Vigyázni kell arra, hogy a nép szórakozásai helyes mederbe tereitessenek. A nagygyűlés alkalmából a bajorországi katholikus sajtóegyesület is gyűlést tartott. Ez az egyesület 1901-ben alakult és 15 ezer rendes tagja van. Nagy gondot fordít a kolportázsra és a vasúti állomásokon való könyvkereskedések fölállítására. Eddigelé 130 könyvtárt létesített, melyekből