Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-24 / 30. szám

évben az öt javítóintézetben 112, ág. h. ev. 36. A gyermekmenhelyekben ref. volt 5592, ág. h. ev. 1402. Árvaházakban volt ref. 498, ág. h. ev. 370. Vakok intézetében volt ref. 80, ev. 28. Siketnémák intézetében volt ref. 75, ev. 35. Hülyék intézetében volt ref. 32, ev. 17. A lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló 1898 : XIV. t.-cz. szempontjából bejelentett lelkészségek száma 1908-ban 3974 volt. Ezek közül esett a ref. egyházra 1471, ág. h. ev. egyházra 370, a gör. kel. román egyházra 1944, a gör. kel. szerb egyházra 16, az unitárius egyházra 106, végül az izraelita felekezetre 67. Állami jövedelemkiegészítés czímen kifizettetett 1908-ban: a református lelkészeknek az ág. h. ev. „ a gör. kel. román „ a gör. kel. szerb „ az unitárius „ az izraelitáknak „ összesen 969,421 K 59 f 217,860 „ 07 „ 1.175,653 „ 63 „ 2,315 » 53 . 115,945 „ 45 „ 22,938 „ 88 „ 2.504,135 K 15 f Az ág. h. ev. egyház vesztesége a gyermekek vallására vonatkozó megegyezéseknel (a nyereség-veszteségek leszámítva) 530 (az 1868. évi LIII. t.-cz. 12. §-ához viszonyítva 265), áttérés folytán (a társországokban elért 2 nyereség levonásával) 330, felekezetből való kilépés folytán 235, összesen tehát 1095. (Az 1907. évben volt: 1229, 1906-ban 859, 1905-ben 1039, 1904-ben 1163, 1903-ban 989). Kivándorlás folytán 4903. (1907-ben volt 16,950). (Visszavándorolt körülbelül 540). A református egyház vesztesége a gyermekek vallására vonatkozó megegyezéseknél (a nyereség-veszteséget leszámítva) 363 (az 1868. évi t.-cz. 12. §-ához viszonyítva 181'5), áttérés folytán (a társországi hat veszteség hozzáadásával) 190, felekezetből való kilépés folytán 161, összesen tehát 714. (Az 1907. évben volt 1764, 1906-ban 1044, 1905-ben 1111, 1904-ben 1479, 1903-ban 1574. Határozott és lényeges javulás az előző évekkel szemben). — Kivándorlás folytán 4543. (1907. évben volt: 14,670). Visszavándorlás körülbelül 510). Homola István. A róm. kath. lelkészek kongrua rendezése — mint tudjuk — 1908-ban jutott végleges befejezéshez. A rendezéshez a vallásalap állandóan évi 1.200,000, a nagyobb egyházi javadalmasok évi 700,000 koronával járulnak hozzá; a többit az államkincstár fedezi — gróf Apponyi Albert szívessége folytán! Sőt figyelemreméltónak tartom megemlíteni, hogy az ú. n. „helyi káplánok" épúgy, mint a magasabb képesítésű lelkészek 1600 koronáig kapnak kiegészítést a róm. kath.-oknál, míg a más felekezetek segédlelkészeinek kongruája csak 1000 kor., — nagyobb dicsőségére az egyenlőségnek és viszonosságnak. A 2898 róm. kath. lelkész és 659 segédlelkész részére összesen 3.020,491 kor. segély utalványoztatott ki és pedig 1050 latin szertart. lelkész és 622 segédlelkész részére összesen 1.151,201 kor., 1848 görög szertartású kath. lelkész és 37 segédlelkész részére pedig 1.869,290 korona. Az úgynevezett dologi természetű s más felekezetűek által a róm. kath. plébánosoknak fizetett párbér-szolgáltatások megváltására 248 plébánia számára összesen 8661 kor. kárpótlás utaltatott ki a vallás- és közoktatásügyi tárcza terhére. Hogy ezeket a terheket az 1790/91. XXVI. t.-cz. végleg megszűntette és kijelentette, hogy azokért semmiféle kárpótlás nem jár, az Hekuba volt gr. Apponyinak is, meg a koalicziós kormánynak is! * * * A birodalom egyházi és valláserkölcsi közállapotai felett ily szemlét tartván, miután nyereségről — sajnos — ezúttal sem szólhatunk, állapítsuk meg végeredményül az ág. h. ev. és a ref. egyházak 1908. évi veszteségszámláját: MISSZIÓÜGY. Az edinburghi világmissziói konferenczia. IV. A keresztyének kötelessége a pogányokkal szemben. Június 19-én, vasárnap a délelőtti és a korai esti órákban tartott istentiszteleteken városszerte a konferencziára kiküldöttek prédikáltak a missziókról. Ülés csak este 8 órakor volt az Assembly Hall-ban, melyen Lord Balfour of Burleigh elnökölt. A vasárnap azonban alig látszott meg a résztvevők számán: mint mindig, úgy most is megtelt a hatalmas terem. Az első szónok az aránylag még igen fiatal york-i érsek: dr. Lang volt. A keresztyén nemzeteknek a nemkeresztyén népekkel szemben való kötelességei teljesítesénél három irányelvet állapított meg. Először azt, hogy a keresztyén fajok törekvéseinek nem saját érdekeik előmozdítására, hanem a nem-keresztyén népek jólétének a növelésére kell irányulniok. Másodszor : veszedelmes nem-keresztyén fajokat csak anyagilag erősíteni, a nélkül, hogy szellemileg is erősítenők őket. A nem-keresztyén népek közt munkálkodó keresztyén nemzeteknek felelőségük érzetében idehaza is Isten népéhez méltó életet kell élmök. Ugyanerről a tárgyról beszélt dr. Low Seth, New-York volt polgármestere. Fölemlíti, hogy mik ellen küzdött a missziói munka: az ópium ellen való küzdelmét immár siker koronázza; az alkoholizmus és kényszermunka ellen való föllépését még nem. Ha a keresztyén fajok nem-keresztyénekkel egyesülnek, a sárga veszedelemből arany állapotot lehet teremteni! Tasuku Haravda japán igazgató viszont arról beszélt;

hogy a nem-keresztyén fajok mit tehetnek Krisztus egyházáért. Szólott Indiáról, a vallások hazájáról, Kínáról, azután saját hazájáról, Japánról, hol negyven éve még meg volt tiltva a keresztyénség, ma pedig már hatalmas arányokat ölt.