Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-24 / 30. szám

Az egyház és az állam. Július 20-án, hétfőn az ötödik bizottság anyaga helyett a hetedikét tárgyalta a konferenczia. Az egyház és az állani egymáshoz való viszonyainak a kérdése nemcsak idehaza, hanem a missziókban is igen gyakran fölmerül. A misszionáriusok ki vannak szolgáltatva a területük fölött rendelkező kormányoknak. Azoknak a jó, vagy rosszindulatától függ gyakran munkájuk eredménye. Két szempontból is érdekes volt a bizottság tárgyalása. A kormányok ellen fölhangzott panaszok nagyon is megdöntik azt a ráfogást, a mellyel oly gyakran illetik a misszionáriusokat, hogy t. i. nem egyebek, mint az egyes kormányok exponensei s az egyes kormányok csak azért küldenek misszionáriusokat, hogy nyomukban katonákat küldhessenek. Másfelől az egész tárgyalás azt a szellemet sugározta vissza, mely a protestáns egyházak nagyobb részénél diadalmaskodott már, hogy t. i. az egyházaknak az államtól és kormányoktól függetlenül kell kifejteniök erőiket. A missziók és a kormányok. Lord Balfour volt a bizottság elnöke. Terjedelmes elnöki előterjesztés helyett azonban néhány szóval bemutatta a jelentést. Helyette a bizottság alelnöke, dr. Loiv Seth beszélt hosszabban. Szerinte nem lehet ebben a kérdésben általános szabályt fölállítani, mert egy elmélet sem tökéletes, csak a gyakorlati élethez való alkalmazás útán válik azzá. A nyolcz pontból álló tárgysorozatot összevonták és pedig úgy, hogy az 1, 2, 8-at, a 3, 5-öt, a 4. 6-ot együtt tárgyalták; így csak a 7 maradt külön. Az első két csoportot délelőtt, az utóbbi kettőt pedig délután tárgyalták le. Az első három tárgyhoz, mely a missziók és a kormányok egyetértő működését, a missziói munka megkezdésének jogát és az általános szabályok alkotásának kérdését ölelte föl, aránylag a legtöbben szólottak. A fölszólalások közül megemlítjük dr. Boegner A.-ét, a párisi missziói társaság igazgatójáét. A franczia protestánsok kis számuk daczára is mindent megtettek, hogy az Evangélium számára úgy otthon, mint a koloniákban nyitva tartsák az ajtót. A franczia koloniákon azonban mindössze egy franczia protestáns misszionárius működik, míg a többi idegen. Ok viszont nagyobbára a délafrikai britt gyarmatokon működnek, hol a britt kormány előzékenységgel viseltetik irántuk. Williams ezredes, képviselő beszélt utána. A britt állam akár mint tulajdonos, akár mint adminisztrátor működik, mint pl. Egyiptomban, első sorban keresztyénnek kell lennie és csak azután kormányzónak! A britt kormányt semlegesnek szokták tekinteni s ime Szudánban és Észak-Nigériában mégis az izlamnak látszik kedvezni. ? A misszionáriusok csak nagy nehézségek után juthatnak be pl. az utóbbi országba ! Ez ellen a konferencziának határozottan állást kell foglalnia, a mit már a kinyomatott jelentés is megtesz. Másik nevezetes fölszólaló volt Lord Reay, kit már a mult évi genfi jubileumi ünnepségeknél hallhattunk. Az indiai állapotokról beszél. Az a véleménye, hogy a kormánytól független misszionáriusok sokkal erősebbek. A misszionáriusok csak Krisztus szolgái legyenek, mondotta nagy hatás mellett India volt kormányzója! A svájczi Grandjean A. fölszólalását, Mott János elnöki megjegyzése tette emlékezetessé, a mikkel gyakran szokta fűszerezni a tanácskozásokat. A francziasvájczi missziói társulat főtitkára utalt arra, hogy nékik nincs kolóniájuk, hanem részben a délafrikai britt, részben portugál területen működnek. Megemlítette, hogy az angolok tán egy kissé messze mennek, a mikor mindenkitől, így az ott működő idegen misszionáriusoktól is elvárják, hogy angolul tudjanak. Erre Mott megjegyezte: Valaki azt mondta, hogy az angolok így variálják Krisztus parancsát: „Elmenvén tanítsatok meg angolul minden népeket..." Az angolok, úgy látszik, csakugyan így értelmezik. Másik kiemelkedő fölszólaló volt egy tisztes megjelenésű ősz norvég volt misszionárius : Dahle L. missziói igazgató. Valóságos atyai tanácsokkal szolgált a misszionáriusoknak. Sohse menjenek a kormányhoz panaszra. Ha egy misszionárius csak a konzul segítségével tud valahol dolgozni, jobban teszi, ha összeszedelődzködik és hazamegy. Csak egy konzulunk legyen, mondotta nagy hatás mellett,: a Biblia 1 Csakugyan méltán nevezte Lord Balfour zárószavaiban „a bölcseség kvintesszencziájának" ezt a beszédet 1 Közben a konferencziát lefényképezték három oldalról, úgy, hogy mindenki meglelhető a képeken. így külső emléket is hozhattunk magunkkal — a sok belső mellett 1 A második csoport tárgyalásánál, mely a gyarmatokon működő keresztyén hatalmak kötelességeire és a missziók kormányzásának kérdésére terjedt ki, fölszólalt többek közt Brent püspök (a Filippini-szigetekről). Az ópium gyártását a kormányok fölügyelete alá keli helyezni szerinte. Ezt a nagy erkölcsi kérdést, melynek megoldása érdekében fölszólaló is oly sokat küzdött már, csak nemzetközi alapon véli megoldhatónak, bár elhiszi, hogy komolyak Kína ily irányú törekvései. Dr. Griffen J. IC szudáni misszionárius szomorú adatokkal szolgált arra uézve, hogy mennyire nem teljesiti ott a britt kormány keresztyéni kötelességeit. A Gordon-kollégium keresztyén eredetű, mégis minden ízében mohamedán szellem hatja át. A koránt tanítják, a szerint imádkoznak benne, míg a Biblia teljesen kiszorult! A pénteket tartják ünnepnapnak, nem a vasárnapot. Bryan W. Jv a volt elnökjelölt is fölszólalt és arról szólt, hogy az oktatásügy, a bevándorlók kezelése, a mértékletességi mozgalom és a béke megteremtése érdekében mik a keresztyén államok kötelességei. Délután a benszülött keresztyénekjogainakésabrittindiai misszióknak a kérdését, majd a belga uralom alatt álló Kongóban uralkodó szomorú állapotokat tárgyalták. Dr. Ross J. szóvá tette a megölt misszionáriusokért fölajánlott kárpótlások kérdését. Úgy neki, mint az egész konferencziának az volt a fölfogása, hogy az ilyen kárpótlásokat a leghatározottabban vissza kell utasítani. A belga kongóbeli szomorú állapotokat erős szavakkal bírálták többen. Panaszolták, hogy igen sok misszionárius elvész. Az önző czélokat szolgáló kormány semmibe se veszi a misszionáriusokat, a kik pedig már jóval ő előttük ott voltak. A keresztyén irodalom. Lord Balfour zárószavai után a keresztyén irodalom tárgyalásainak szentelték még a hátralevő % órát. A keresztyén irodalom fölkarolásának kérdésével a II., III. és a VIII. bizottságnak kölön-külön kellene foglalkoznia, azért most összevonva tárgyalták. Buckland A. R, a londoni vallásos iratokat terjesztő társulat tagja vezette be a vitát. Előterjesztette az előkészítő bizottság javaslatát, mely először is kimondja, hogy a missziói társulatoknak halaszthatatlanul ki kell választaniok embereket, a kik irodalmilag szolgálják a missziót. Szól másodszor arról, hogy szükség van minden nép gondol-