Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-10 / 28. szám

Á szemlélődések arra az eredményre jutottak, hogy az iskolában, főként pedig a középiskolában a neveléstudomány alapkövetelményei nem érvényesülnek. (Folyt, köv.) Kováts Alajos. MISSZIÓÜGY. Az edinburghi világmissziói konferenczia. nt Gyakorlati kérdések. A délután folyamán a kérdés általános tárgyalásáról áttértek egyes gyakorlati kérdések megvitatására. Egy ilyen kérdés volt az, hogy vájjon átmenjen-e az egyház nyomban még el nem foglalt missziói területekre, vagy inkább eddigi állomásait erősítse ? S. M. Zwemer {az amerikai ref. egyházból) szerint a missziói munkásságot nyomban ki kell terjeszteni az el nem foglalt területekre is. Krisztus parancsa egyetemleges és az ő dicsősége azt kívánja, hogy ezeket is elfoglaljuk. Szent Pált is mindig új és ismeretlen világ felé vonzotta a lelke. A hit számára nem létezik ez a szó, hogy — lehetetlen ! Hasonló szellemben beszélt még a Kairóban működő W. H. J. Gairdner és a Perzsiában működő dr. W. St. Clair Tisdall is. A másik gyakorlati kérdés az volt, hogy vájjon az egyének vagy a tömegek megtérítése lebegjen-e inkább a szemünk előtt? J. E. Robinson indiai püspök (az amerikai püsp. meth. egyházból) rámutatott arra, hogy a társadalomból kivetett 50 millió hindut hogy átalakítja lassan-lassan a keresztyénség ereje. Abból a nép köréből kiközösített tömegből isten népe lesz. Rámutatott arra, hogy mint térnek át tömegestől a pogányok. Vele szemben dr. R. E. Speer (az amerikai presbyteri missziók részéről) azt kérdi, hogyan lehetne az emberiséget máskép fölemelni, ha nem az egyéniség vállain ? Szerinte a keresztyénség üzenete csak az egyénnek szólhat! Harmadik kérdés az volt, vájjon a misszionárius önmaga végezze-e a térítés munkáját, vagy inkább neveljen a bennszülöttekből evangelizálókat? A Kínában működő L. H. Roots püspök (az amerikai prot. püspöki egyházból) előnyösebbnek tartja az utóbbit. A pekingi emlékezetes gyűlésen 500 kínai diák ajánlkozott, hogy evangelizálják hazájukat. Keletnek kell evangelizálnia a Keletet, — mondotta — mert egyedül a Kelet ismeri Kelet szivének nyelvét! Már kissé nehezebb volt az a kérdés, hogy vájjon helyes-e bennszülötteket alkalmazni nagyobb számmal s idegen támogatással? Ugyanis igen könnyen fölhangozhatik ellenük elfoglalt honfitársaik részéről a gyanúsítás, hogy idegen pénzért elárulják hazájukat. De az egyik kínai misszionárius rámutatott, hogy akár helyes az, akár nem, Kínában föltétlenül szükségünk van erre. Mint dr. J. Ross mandzsúriai hittérítő (a skót egyesült szabad egyházból) mondotta, az utóbbi években 30,000 ember tért ott át s ezek közül mindössze százat térítettek meg az idegen hittérítők, a többi a bennszülött evangélisták munkájának eredménye. A világ evangelizálása reménytelennek látszik — szerinte — ha csupán a nyugati hittérítőktől várunk mindent; ellenben könnyen megvalósul, ha a bennszülötteknek is szivén fog feküdni Krisztus ügye! A világ evangelizálásának nagy munkájában való kooperáczió kérdéséhez dr. J. Richter (Németországból) szólt hozzá alaposan. Nemzetközi bizottságot kíván szerveztetni a betöltendő missziói állomások megállapítása czéljából. Ezt a gondolatot Mott János is igen fontosnak találja. A keresztyénség, mint végső vallás. Az esti ülésen (az Assembly Hall-ban) az amerikai dr. Seth Law elnökölt. „A keresztyénség, mint végső és egyetemes vallás" — ez volt az előadások tárgya. Ketten szóltak hozzá: dr. W. P. Paterson, az edinburghi egyetem nagynevű dogmatika tanára, mint váltságvallásról beszélt róla nagyhatással; dr. H. Sloan Coffin pedig mint erkölcsi eszményről. Az előbbi szerint első sorban azok az áldások teszik a keresztyénséget végső vallássá, a melyeket nyújt; másodszor eszményi Isten fogalma ; harmadszor a váltságtan, mely központi részét alkotja. Ellentétben áll a hindu pesszimizmussal, a hindu és izlam istenfogalommal, a keleti vallások váltságtanával. A világmissziói konferenczia tagjainak mindenek fölött át kell hatva lenni attól a gondolattól, hogy az ő vallásuk jogosult egyedül erre a kiváló, első helyre ! Egyházak alakulása a misssiői területeken. Június 16-án, csütörtökön, a második bizottság anyagát tárgyalta a konferenczia. Azt a nehéz kérdést igyekeztek minden oldalról megvilágítani, minő viszonyt állapítsanak meg a missziók és a missziói területen alakuló egyházak közt? Vájjon szabadjukra bocsájthatják-e őket, avagy szükséges az ellenőrzést tovább is gyakorolniok? Függetlenek lehetnek-e a bennszülöttek által alapított egyházak az ugyanazon a területen működő miszszióktól ? A kérdést fölöttébb megnehezíti a keleti népek nagy mértékben kibontakozó nemzeti öntudata, mely féltékenykedóssé, gyanakvássá válik igen sok helyen, mindennel szemben, a mi idegen, Ez tette az egész kérdés megoldását nehézzé. Az új keresztyének a legtöbb helyütt érzik, hogy nyugati testvéreik anyagi segítsége nélkül képtelenek lennének egyházaikat fönntartani. Ennek elfogadására hajlandók is ; ezen a téren az ellenőrzés szükségét is elismerik, de arra már kevésbbé hajlandók, hogy a missziók vezetői egyéb dolgaikba is beleszóljanak. Több helyütt a missziók ós az alakuló egyházak testvéries közösségben élnek : közös szervezetet alkotnak. Bizonyára ez lenne mindenütt a legkívánatosabb. Roosevelt Tivadar levele. Az ülés elején fölolvasták az Egyesült Államok volt elnökének hosszabb levelét. Roosevelt is hivatalos kiküldött volt a konferencziára, de hosszú európai körútja annyira kifárasztotta, hogy le kellett mondania arról, hogy a szintén fárasztónak Ígérkező konferenczián résztvegyen. Afrikai útjában bőséges tapasztalatokat szerzett, az ottani vad törzsekkel való érintkezése közben, a missziók fontosságáról. Néhány eszmét ő is hangoztat levelében. így többek közt azt, hogy a megosztott keresztyénség, különösen missziói téren, igen fogyatékosan tehet bizonyságot a keresztyénség lényegbeli egységéről. Utal arra is, a mi különben az egész konferencziának vezérlő gondolata, hogy valaminő közös akczióra van szükség a különböző felekezetek körében, hogy az emberiségnek az a kétharmad része, mely még nem keresztyén, necsak megismerje vallásunkat, hanem egész életük mozgató erejévé változzék az. A konferenczia nagy tetszéssel fogadta a levelet. Az amerikaiak közül