Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-10 / 28. szám

többen megvigasztalódtak: lia nincs is itt a volt elnökük, itt van legkiválóbb szónokuk. Büszkén .mutogatták W. J. Bryan-1, ki már három ízben volt elnökjelölt., így Roosevelt-tel szemben is. A missziók és a belföldi egyházak viszonya. A kiváló kínai misszionárius, dr. Campbell Gipson, a II. bizottság elnöke terjesztette elő a bizottság jelentését. A missziói területeken, úgymond, annyira megszaporodott az alakuló gyülekezetek száma, hogy azok szervezkedésének kérdését nem lehet tovább halogatnunk. Minclen, a pogány világból kiváló lélek keresi a többi keresztyénné lettekkel az egyesülést. Ez a kérdés azonban korántsem oly könnyű, különösen az áttérők rohamos gyarapodása folytán. A tömeges áttéréseknél az egyesek csak fogyatékosan ismerkednek meg a keresztyén vallással, így ezeknek utólagos képzésre és fülügyeletre is szükségük van. Ebből azután egész sereg, nehéznél nehezebb kérdés áll elő. Ezeket tárgyalta a konferenczia sorjában. A kérdések közt az első az volt, hogy milyen viszonyban álljanak a nyugati missziói társulatok a miszsziói teriileteken alakuló egyházakkal? A múltban sokszor elkövették a missziók azt a hibát, hogy a megalakult egyházakat magukra hagyták s azok nem tudtak a maguk lábán megállani. De azt a hibát is elkövették, hogy nem nevelték őket előre az önállóságra. Az önállóság biztosítása érdekében szólalt föl dr. A. J. Broivn (a new-yorki presbiteri egyházból). Azt mondják, mondotta, hogy a szabadjára hagyott egyház nem fogja okosan gyakorolni jogát. De vájjon mi sohse éltünk oktalanul jogainkkal? Majd Honda püspök beszélt japánul, Gr. M. Fisher tolmácsolásával. A kérdés összefügg' — szerinte — a nemzeti érzéssel. A kinek nincs erős nemzeti érzése, az nem is haladhat.; Krisztus is elismerte a nemzeteket, a mikor az mondta : menjetek el és tanítsatok minden népeket. A nemzeti eszme föltételezi a függetlenséget. S ha a missziói munka nem ismeri el a nemzeti érzést és a függetlenséget, , nem lehet eredményes: veszedelemnek van kitéve. W. N. Bitton kínai misszionáriusnak is (a Londoni Missziói Társulatból) az a véleménye, hogv a világ keresztyénné tétele nagy munkájának a belföldi egyházakon kell alapulnia. Mi kinyitjuk az ajtót, mondotta, azután félre kell állatiunk az ajtóból! Eddig a missziók az ajtóknál álltak s ezzel igen gyakran megakadályozták, hogy a belföldi egyházak minden erejüket kifejthessék a nép körében. Egy kiválóan értelmes kinai: Cheng Ching Yi is hozzászólt a kérdéshez. Szerinte is a kinai egyház függetlenségének kérdése, a legnagyobb kérdés. Minden egyház függ Krisztustól és egymástól, de nem is így érti ő sem a kinai egyház függetlenségét. Néhányan félnek a kinai egyház függetlenségi törekvésétől. Azt hiszik, hogy gyönge még és nem veheti magára a felelősséget. Mi csakugyan szegények és gyöngék vagyunk, mondotta, de a keresztyén érzés mindenütt, így a pekingi diákok körében is annyira emelkedőben van, hogy nagy dolgokat végezhetünk. Dr. H. T. Hodgkin, volt kinai miszszionárius is arról beszélt, hogy a nemzeti érzés emelkedőben van a nagy keleti népeknél. Nem tekinthetjük őket többé gyermekeknek. Bizonyára követnek el majd tévedéseket, de ebből tanulnak majd, — ép úgy, minta „tévedhetetlen" egyház is tanul.a mi „tévedéseinkből". Szeretet és bizalom a legnagyobb hatalom. Azoknak, a kik többé-kevésbbé aggódva nézték a belföldi egyházak, függetlenségi törekvéseit, egyik legtekintélyesebb szószólója volt a birminghami püspök, dr. Gore. Bár szerinte is, nékünk, nyugatiaknak mindent meg kell tennünk a keleti egyházak függetlenségéért, még fontosabb, hogy mily föltétel alatt engedhetünk valamely egyházat függetlenné lenni. Addig semmi esetre sem, míg helyes fogalma nincs vallásunk lényegéről. Figyelmezteti a konferencziát, hogy mily veszedelmes dolog a keresztyénség jövőjét a keleti belföldi egyházakra bízni. Vele ellentétben Robinson indiai püspök (az amerikai methodista egyházból) a bennszülöttekkel szemben a barátságos viszonyt és bizalmat hangsúlyozta. Huszonöt évi ottléte alatt a hinduk sohsern éltek vissza a pénzkezeléssel. Gyakorlati kérdések. A délután folyamán gyakorlati kérdéseket tárgyalt a konferenczia, így elsősorban a bennszülött tanítók és evangélisták képzését. Az indiában működő amerikai miszszionárius, J. P. Jones hangsúlyozta, hogy a bennszülött munkások képzésénél ne látszók meg annyira a különböző felekezetek nyoma; legyünk csakugyan egyek a Krisztusban. Fontos, hogy az odavaló vallásrendszerekkel foglalkozzunk. Sokszor nem ismerik a belföldi vallást, így nem is tudnak küzdeni ellene. J. R Chitamber, egy hindu tanár szerint eljön az az idő, mikor a misszionáriusok elmennek és bennszülöttek foglalják el helyüket. A nyugati missziói munkának az a legfőbb feladata, mondotta, hogy szükségtelenné tegye magát. Brent püspök (a Filippi-szigeteken) rámutatott arra, hogy az oktatásnál nem kevésbbé fontos a megfelelő erők kiválasztása. Jézus is kiválogatta először tanítványait és csak azután látott munkához. Az az idő már elmúlt, mikor a bennszülötteknek messze nyugatra kellett jönniök kikópeztetésiikórt; ma már odahaza részesítjük őket kiképzésben. S ez sokkal eredményesebb is. A Koreában működő G. H. Jones (Am. metli. egyház) fölemlíti, hogy negyedszázad alatt negyedmillió keresztyén lett Koreában. Ezt a kiváló eredményt legnagyobbrészt annak kell tulajdonítani, hogy a bennszülöttek élénk részt vesznek a térítői munkában. Ajánlkoznak arra, hogy evangelizáló körútakra mennek. így egy alkalommal összesen 67,000 napi munkára vállalkoztak egy gyűlés résztvevői, a mi körülbelül annyi, mintha egy lelkész közel háromszáz esztendeig munkálkodnék ott. Méltán hozzátehette, hogy milyen forradalomszerű változást' idézne elő idehaza is, ha egyházunk tagjai ilyen munkára vállalkoznának ! Az egyházi fegyelem kérdésénél fölszólalt többek közt dr. J. I. Marais tanár (a délafrikai holland egyházban) és igen érdekes kérdést vetett föl: meg lehet-e olyanokat keresztelni, a kik nem mondanak le a többnejűségről? Ha igen sok, keresztyénsógre hajlót veszítünk is, feltétlenül a mellett a szigorú álláspont mellett kíván maradni, hogy családi életének megtisztítása előtt senkise lehet a keresztyén egyház tagja. L. Dawson lelkész, a ki azelőtt a kanadai indiánok körében munkálkodott, hivatkozik a Lambeth-palotában (a Canterbury-i érsek székhelyén) történt megállapodása, mely szerint mindaddig, míg valaki — egynek kivételével — feleségeiről le nem mond, csak kathekumén lehet, de meg nem keresztelhető. . k keresztyén közösség növelésének kérdéséhez egy lordból lett lelkész: Lord W. Gascoyne-Cecil (London) is hozzászólt nagy érdeklődés közepette. Szerinte, ha a bennszülött kiváló képességekkel bír, akármi legyen is a szabály, ő fog vezetni! Ahhoz pedig, hogy vezetni tudjon, a gondolkozásra való nevelésre van szüksége!