Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-06-26 / 26. szám

zen megszerzett helyen I Az amerikai püspöki methodista egyház kiküldöttei közt ott van ugyan budapesti prédikátoruk is, de azt nem tekinthetjük a magyarság képviselőjének ! Kérdezik tőlem skót ismerőseim, meg mások is, hogy magyar kiküldött vagyok? Röstelkedve kell megmondanom, hogy magyar kiküldött egyáltalán nincs, mert kíilmisszióról még alig lehet beszélni nálunk. Mentegetem magunkat, hogy sokat kell áldoznunk Amerikába, Oláhországba, Boszniába és társországainkba szakadt szegényebbsorsíi hitrokonainkra, tenger sokba kerülnek iskoláink, hogy a többszázados küzdelmekben majd mindenünket elszedték, De szívem mélyén érzem én magam is, hogy mindez még nem elegendő mentség arra, hogy négymillió magyar protestáns teljesen kivonja magát a világ evangelizálásának nagy, krisztusi parancsa alól. Finn testvéreink annyit áldozhatnak, hogy öt képviselőjük lehet jelen, ha Svájcznak, s a félmilliónyinál alig erősebb franczia protestánsoknak 10 kiküldötte lehet, ha a maroknyi belga protestáns egyháznak is van legalább egy képviselője, úgy a négymilliónyi magyar protestantizmusnak is illenék, hogy legalább annyi képviselője legyen, mint szegény finn testvéreinknek! íme az angolokról, skótokról, amerikaiakról, németekről nem is beszélünk. Még azt mondhatná valaki; könnyű azoknak kiilmissziózni, hisz a saját gyarmataikon végzik a munkát es sajat maguk számára dolgoznak, Bár egész áereg miszsziójuk van olyan országokban, a melyekhez semmiféle érdek nem fűzi őket, kérdhetjük, miféle gyarmatukon munkálkodnak a félig-meddig hazátlanul élő finnek, avagy a svédek, norvégek, hogy a többiekről ne is szóljunk? Viszont itt van mellettünk Bosznia. Magyar jog, magyar vér szerezte. Papiroson legalább a miénk volna. Vájjon gondolt-e valaki közülünk arra, hogy az ott élő mohamedánok megtérítésén fáradozzék ? Avagy ott' vannak Ázsia belsejében azok a néptörzsek, a kikhez ősi rokoni kötelékek fűznek bennünket. Más nemzetek fiai munkálkodnak megtérítésükön, közülünk senkinek se jut eszébe ilyen czélból közéjük menni. Sokkal mélyebben fekvő a baj minálunk. Nemcsak azt nem éreztük egészen a legutóbbi évekig, hogy minékünk a világ protestáns nemzeteinek nagy családjába be kell illeszkednünk, hanem még gyülekezeteink közt se született meg az igazi krisztusi egység. A míg a tehetősebb és nagyobb gyülekezetek nem érzik, hogy segítőn iök kell a szegényebb gyülekezetek ^-terheit viselni, kogy hallhatná meg addig a magyar protestantizmus a pogány világ millióinak Krisztus evangéliuma után sóvárgó szavát? ! S a míg a magyar protestantizmus az állam felé nyújtja kérőleg a kezét, hogy nyújthatná ki azt a protestáns világ millióival együtt Segítőleg a sötétségből a világosságra vágyók tengernyi sokasága felé ?! (Edinburgh) Dr. K. I: KÖNYVISMERTETÉS. Egy bírálat folytatása. — Válasz Mayer Endre % Megjegyzéseire".* — Mayer Endre eperjesi ev. theol. dékán „Jézus Krisztus és a szocziálizmus" művéről, lapunk f. évi (május 1.) 18. számában írt bírálatomra a június 5-iki, 23. számban „Megjegyzések"-et tesz a szerző..Ezek a „Megjegyzések^ az önigazolás czíme alatt a bírálat bírálatává szélesed-i l tek. Azonban a szerző az ügy némi tisztázása mellett^ újabb félreértéseket, tévedéseket, sőt hibákat követ el. Ezekre pedig, mind. tárgyi, mind személyi okokból kötelességemnek érzem válaszolni. 1. A munka megjelenési ideje s,;

a forrásmunkák, közelebbről a hazai szakirodalomi kérdése az első vitás pont. Hogy a dolgozat az 1907. év végén készen volt, 1908 nyarán nyomatott, s ugyanennek az évnek az .Őszén jelent : azt a szerző tájékoztató megjegyzéséből .tudomásul veszem. De hogy a mű előszavában —• a mit a bi-, ráló mindenek előtt tartozik tekintetbe venni — nem volt ez a tény megemlítve: az nem a bíráló, hanem a szerző hibája. Megfelelő előszó mellett a bírálatnak idevonatkozó, tárgyilagos kifogását mindenesetre a tényállás szerint módosítottam volna. így csak utólagosan tehetem meg, azt. -Az idegen forrásmunkák használatát .. egy szóval sem helytelenítettem. Különösen nem a Peabodi művének a használatát. Mintha elfeledte volna a szerző a bírálat elejét, mely Peabody standard-workjából, mint mértékből indult ki. A bíráló azonban nem a külföldi forrás-művek használatát helytelenítette, (inkább franczia, angol és holland forrásmunkák használatát is szívesen látta volna!) hanem a magyar szakmunkák. mellőzését. Földes Béla kis füzetén kivül, nagy műveit s egész csapat más magyar művet .használhatott volna fel a szerző. Jászira vonatkozólag szintén téved a szerző, mikor a bírálót azzal vádolja meg, hogy szerző hibájául rótta fel Jászi Oszkár „Új Magyarország felé" czímű művé? nek egyik helyen való felhasználását és másik helyen való . mellőzését. A bírálat azt hibáztatta, hogy míg a nevezett művet többször használja a szerző, a történelmi materializmus bírálatánál Jászinak erről szóló .művéről, mint ez irány egyik jellegzetes képviselőjéről, említést sem tesz. A bíráló nem akarja megszabni a használandó müveket s azok idézési helyét, de az e téren tapasztalt hiányokat tisztéből kifolyólag, tartozott feltüntetni. A. Protestáns Szemlében s másutt megjelent, kisebb tanul* A kölcsönös válaszok közlésével eleget tévén mindkét félnek, azt hisszük, hogy az ügy aktáit lezárhatjuk. Szrcrk. -