Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-19 / 25. szám
intelligencziában sem szerepelünk megfelelő százalékkal. Ezt bizonyítja az, hogy míg 1867-ben az összes középiskolai tanulóknak 19"90 /<ra > vagyis majdnem egyötöde volt református, 14"2%-a pedig ág. evangélikus, már 1899-ben a református vallású középiskolai tanulók száma leszállott 14'4%-ra, 1908-ban pedig 14'2%-ra, az ág. evangélikus középiskolai tanulók száma pedig 1890-ben 10'5%-ra, 1908-ban 9'3%-ra. Nem is lehetett más az eredmény, mert míg más felekezetek szívósan rakaszkodtak iskoláikhoz s még az államsegély igénybevételétől is elzárkóztak, a míg csak lehetett, addig mi minden habozás nélkül igénybe vettük az államsegélyt vagy átadtuk iskoláinkat az államnak. Tettük ezt abban a meggyőződésben, hogy a magyar nemzeti állam nem akarhat mást, mint mi magyar protestánsok. Ebben igazunk is volt eddig, sőt talán a belátható hosszú időre is. De arra az esetre nem mertünk, sőt nem is akartunk gondolni, hogy valamely nem is sejtett fordulat, vagy még most el sem képzelhető alakulás a jóhiszeműleg átadott iskolákat ellenünk is felhasználhatja. Nem volt meg iskoláink megmentésében, sőt fejlesztésében a tervszerűség. Fejlődésben vagy épen még csirájában meglevő intézeteket egymásután adtunk fel, hogy a többit megerősíthessük. De ha a jövőbe láttunk volna és szívós kitartással és türelemmel bírtunk volna, az állami segéllyel talpra állíthattunk volna sok olyan intézetet, melytől annak idején igyekeztünk megszabadulni. így ment veszendőbe sok vidéki gimnázium, melyeket később államsegélyesekké lehetett volna alakítani. A debreczeni főiskolában pedig, a jelenleg fennálló szakokon kivül, több más szak felállításának alapjai voltak megvetve, melyek közül egyiket-másikat meg lehetett volna menteni, ha a jövőbe láttunk volna. A debreczeni főiskolában 1864 -ben háromosztályú polgári iskola nyílt meg. Debreczen város segítette, de adakoztak rá a tiszántúli református egyházmegyék is. Majd 1873-ban alreáliskolává alakították át és egyelőre a főiskolában maradt. Majd a város vette át fenntartását és 1814-ben a polgári iskola 1000 ftos alapját a városnak adta át az egyházkerület. A város 1876-ban a reáliskola V. osztályát megnyitotta, de egyelőre a főiskola épületében maradt, majd az állam vette át. Természetes, hogy akkor még senki sem tudhatta, hogy az 1883: XXX. t. czikk lehetővé teszi, hogy némi áldozattal a főiskola keretében létesíttessék egy államsegélyes reáliskola. A debreczeni főiskolában tétettek le a jelenlegi gazdasági akadémia első alapítványai, melyeket később az egyházkerület az államnak adott át, 1871-ben pedig az állami gazdasági akadémia és a főiskola theologiai és tanítóképzőintézeti tanfolyamai közt kapcsolat létesíttetett, s a tanítóképző gazdasági oktatását ma is a gazdasági akadémia tanárai látják el. Más főiskoláink is veszítettek egyes szakokat. Veszítettek iskoláink sajátos jellegükből is. Kétségtelen ugyan, hogy tanáraink és tanítóink képzettsége magasabb tokon áll most, mint állott 1867 előtt, de iskoláink specziális jellemvonásai kezdenek elhalványulni. Tantervünkben alig van valami, a mi a protestáns egyház sajátja állami minta után indulunk, tankönyvekről is csak utóbbi időben gondoskodunk némely tantárgy keretében. Tanügyi reformtörekvések sem tudnak érvényesülni, ha azok csak a protestáns tanárság kebeléből indulnak ki; miniszteri rendeletek pedig kényszerítenek bennünket az alkalmazkodásra, még akkor is, a mikor helyesebb úton járunk. Bizonyítja ezt az újabb középiskolai tanterv és rendtartás több olyan újabb intézkedése, melyet a protestáns iskolák régibb hagyományából vett át az állam. Iskoláinkból nehezen is indulhat ki tanügyi reformtörekvés, mert ma már az elemi iskola terén autonómiánknak alig van maradványa, középiskoláinknak pedig csak egy faja van : a gimnázium. így azután középiskolai oktatásunk egyoldalúvá lett. Pedig a mai középiskola sokféle gyakorlati életpályának előiskolája. De szakiskoláikban is nyujtunk sok olyan anyagot az általános műveltség követelményei czímén, a melyeket mellőzni lehetne. Szükség volna olyan iskolafajokra is, a melyek szorosabb kapcsolatban vannak az ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági pályákkal; mert a modern társadalmi irányzatoknak, sőt a paedagógiának is feladatul kell kitűzni, hogy a megélhetés újabb és újabb forrásainak megtalálására képesítse a tanulókat. Sőt magában a gimnáziumban is, mely egészen a tudományos képzés szolgálatában áll, a modern társadalmi irányzatok hatása alatt a természettudományoknak nagyobb tért kellene engedni, a nélkül, hogy ez a klasszikus képzés mai mértékét lejebb szállítaná. Külföldön határozott eredményei vannak annak a törekvésnek, hogy a középiskola fajai szaporíttassanak, mert csak így lehet a különféle hajlamoknak tért engedni. Németországban kiváló paedagógusok állanak ennek a törékvésnek az élén. Paulsen, Rein és mások. A gimnáziumokkal egyenjogosított reálgimnáziumban a görög nyelvet nem taníják. Az 1900. évi német császári rendelet egyénjogúsította a középiskolai fajokat, mert így mindenik jobban kidomboríthatja a maga jellegét. Különben is Poroszországban ma már nem tartják a klasszikus tudományokat minden életpályára legjobb előkészítő iskolának. A porosz középiskolák megoszlása a következő : van 372 gimnázium, 163 reáliskola, 246 főreáliskola, és míg az összes középiskolák 1900 tói fogva 1908-ig 25°/o_ a l szaporodtak, addig a gimnáziumok csak 5%-a k a reáliskolák 4"/o"^ a reálgimnáziumok ellenben 68°/o-a l (L. Magyar Paedagógia 1909. évf. 583 1.) Nem a klasszikus oktatás jogosulatlanságát jelenti ez, hanem csak azt, a mit a görög nyelv fakultatívvá tétele nálunk is bizonyít, hogy a kíilömböző hajlamoknak az iskola-fajok választásánál nagyobb teret kell engedni. Az osztrákok is új iskolatípusokkal kísérleteznek, a reálgimnáziummal és reform reálgimnáziummal. A bolgár közoktatásügyi miniszter pedig, 1909-ben benyújtott törvényjavaslatában, 3 éves progimnáziumot és 5 osztályú gimnáziumot tervez, melynek 3 típusa volna : latinnal és göröggel, 2. csak latinnal és 3. klasszikus nyelvek nélkül. Egységesítés helyett tehát mindenütt széttagolás a czél a középfokú iskoláknál. Nálunk is sokat lendített ez irányban a görög nyelv tanításainak fakultatívvá tétele. Bizonyos, hogy az újabb társadalmi irányzatok még más változtatásokat is fognak létrehozni. És ebben a tekintetben látom én nagyon egyoldalúnak a református középiskolák fejlődését, mert csak gimnáziumokkal rendelkezünk, melyek határozott czélú, megkötött alapokkal rendelkeznek, tehát még a fejlődés, a kor viszonyaihoz való alkalmazkodás is leküzdhetetlen akadályokba ütközik. A régi anyaiskola rendszer mellett mindenfokú iskoláink összekötetésben voltak egymással. Az anyaiskola tanulóiból voltak kiszemelve nemcsak a professzorok, kik a diákokat (a mai akadémiai hallgatókat) tanították, hanem a mai középiskolai osztályokat is az anyaiskola kiválóbb tanulóiból lett praeczeptorok tanították, ezek lettek a vidéki pártikulák és rektóriák tanítóivá; és így
