Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-29 / 22. szám

István theol. tanár és igazgató fordításában, erős, hatalmas írásmagyarázat, mely mindenütt nevén nevezi a gyermeket, melyben rettenetesen villog az ige kétélű fegyvere, de egyes szavai, kifejezései, hasonlatai, hogy mást ne mondjak, túlerősek. A genfi állapotok azonban érezhetővé teszik, hogy miért kellett a nagy reformátornak, ilyen beszédeket tartania E csoportban különösen ki kell emelnem „Krisztus iránti szeretet — az élet vezetője" Andrássy Kálmántól. „Krisztus békéje" Zimmermann P. után Futó Zoltántól, — ós „Égi tűz, — lélek tüze" Madarász Imrétől írott beszédeket. Az idegenből fordított beszédek átültetésénél nagy körültekintéssel kell eljárni, mert a mi jó és megfelelő az angolnak, vagy németnek, mert a prédikátor gyülekezetének gondolkozásához, lelki szükségletéhez méri és alkalmazza beszédét, az sokszor nem használható a mi specziális viszonyaink között. Én mindig örömmel fogadom, sőt használom is az idegenből vett beszédeket, de mindig nagyon megválasztom, s egyéniségemnek, a magyar viszonyoknak megfelelőleg annyira átgyúrom, hogy azon az idegenszerűség, az idegen nemzeti és nyelvi sajátság észre nem vehető. . E körülményt is melegen ajánlom a szerkesztő úr figyelmébe. Az ünnepi beszédek között több olyan van, melyekből, ha a jelzett ünnepnapot s az ezt jellemző néhány sort kihagyjuk, bármikor elmondhatók ; pl. „Kis kezdet, nagy eredmények", Dobos János hagyatékából. (E hagyaték, úgy látszik, soha el nem fogy.) „A legjobb tanácsadó", Kiss Ferencztől. „Az erős szív" (újévi), dr. Schwarcz K. után Ruszkay Gyulától. Mindenki tudja, hogy a prot. pap, míg máskor teljesen szabad, az ünnepek alkalmával meg van kötve ; a mennyiben minden ünnep magával és magában hozza a beszéd tárgyát, — de híveink is magukkal és magukban hozzák az ünnepi hangulatot, s a pap kell, hogy ennek a tartalomnak és hangulatnak legyen kifejezője és pedig úgy, hogy sem az ünnep tárgyát, sem a hívek hangulatát ne sértse. Szép és tartalmas, tehát tanító és építő beszédek a dr. Székely Józsefé és Hajdú Péteré. Mint feljebb is kifejeztem, én a sok, mindenféle alkalmi beszédet és imádságot kevésre értékelem; legfeljebb mintául adnék egy párt; de a könyvnek felét nem tölteném meg velük. Ha a szerkesztő jóakaratú figyelmeztetésemet elfogadja, s minél több jó bibliamagyarázatot, közönséges vasárnapi és ünnepi beszédet ad, az alkalmiakat pedig egész szűk térre szorítja: szerkesztői munkája valóban áldásos gyümölcsöket fog teremni. Keresztesi Samu. BELFÖLD. Gondolatok a lelkipásztori gondozás és a segélynyújtás újabb teendői felől. Régóta figyelemmel kísérem az egyházi lapokban az egyházmegyei, kerületi, konventi gyűlések jegyzőkönyvében előforduló sok bajaink felsorolását s azok orvoslása érdekében felmerült véleményeket, javaslatokat és határozatokat. Meg vagyok győződve a felől, hogy az egyetemes református egyház a körültekintés, a bölcseség, a hitbeli buzgóság minden eszközével azon fáradozik, munkálkodik, hogy a lelkipásztori gondozás öszszes terére, a segélynyújtás minden nemére áldásos gondját kiterjessze. Van azonban a lelkipásztori gondozásnak olyan tere, a segélynyújtásnak olyan neme, a melyre eddig tudtommal még senki nem gondolt. Szabad legyen ezen sürgős és nagyfontosságú kérdést e lap olvasóközönsége előtt feltárnom és az intézőkörök szives figyelmébe ajánlanom a segélyezésnek egy újabb nemét is. Egy év óta olyan egyháznak vagyok lelkésze Alsó-baranyában, mely egyházból izgatók, lázítók tanácsára hallgatva, nagyszámmal léptek ki híveink a felekezetnélküliek táborába. Hogy mi okból ? az indokok nagy részét nem is keresem, nem is kutatom. Az 1897. évben kilépett 25 egyén nazarenus volt. Ezek kilépése minden esetre indokul szolgált arra, hogy a nagy egyházi teher alatt nyögő szegénység és a templomkerülő vallástalanabb népség is őseinek hitét, meggondolatlanságból, első felhevülése pillanatában elhagyja és felekezetnélkülivó legyen. Az 1900. évben kilépett egyházunk kebeléből 29; az 1902. évben 15 ; végül az 1905. évben 6 egyén. Ezek a feltüntetett években mind egy napon, tehát közös megbeszélés alapján lettek felekezetnélkiiliekké. Ez a métely vörös vonalként húzódik végig, azt hiszem, legtöbb alsó-baranyai gyülekezeten, néhol kisebb, néhol nagyobb mértékben. A tisztelet, a dicséret különös nemével legyenek kiemelve azok a baranyai gyülekezetek, a melyek kebelében ilyen métely nem fészkelte be magát. Idejövetelem alkalmával mindjárt érdeklődésem tárgyai voltak ezek a szerencsétlen, elveszett lelkek. Miután a lukmafizetés rendszere áll fenn egyházamban és legtöbb helyen a családfők, az öregebbek lettek felekezetnélküliek, családtagjaik a ref. egyház kebelében megmaradtak : tehát az egyházi adó kivetése és lefizetése körüli megbeszélések, találkozások alkalmával egész tanulmány tárgyává tettem őket. Ha vannak is közöttük lázítók, izgatók, de mégis beszélgetés közben sok egész jóindulattal közeledett felém, fájdalmasan mondta el kilépésének történetét. Igen sok felekezetnélkülitől hallottam ilyen kifejezést: „a mi egyházunk" ebből azt kell következtetnem, hogy részint jóindulattal viseltetik az egyház iránt, részint talán tudatában sincs annak, hogy kilépésével megszűnt az egyház tagja lenni. Ez ideig