Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-01 / 18. szám

ker. világnézetben és erkölcsi elhatározásban. 12 év előtt, még fiatalabb éveiben írta e művet a maarumi ev. lelkész, melyben útmutatást akart adni ifjú barátainak ; de akkor nem adta ki művét. Ma C. Skovgaard Petersen a leghírnevesebb és legtermékenyebb dán vallásos író. Műveit valósággal elkapkodják. A legnagyobb eredményt érte el „A hit jelentősége az élet harczában", mely ma már majdnem minden európai nyelvre le van fordítva. Az ifjúság könyvében több a rendszeresség, mint Ricard fent idézett művében. Skovgaard sokkal nagyobb olvasottsággal rendelkezik, mint Ricard, de nem oly közvetlen, s úgy látszik, hogy Ricard a közvetlenséggel győz Skovgaard tudománya felett. Nagy feltűnést keltett H. Martensen-Larsen „Tvivl og Tro. Oplevelser og Erfaringer de sögende tilegnet," (A kétely és a hit. Átélt dolgok és tapasztalatok a keresőknek ajánlva. Koppenhága. Frimodt kiadása 1909. 392 1.) cz. műve. H. Martensen-Larsen előbb falusi, majd legutóbb koppenhágai lelkész, e művében leírja, miként szabadúlt ki a kételyek hatalmából s mint jutott az élet igazi értékes részének, a hitnek birtokába. Abban az állapotban élt, melyet gróf Tisza István a mull őszi protestáns irod. társaság ülésén ecsetelt, a kétkedő prot. lelkész képét festve. Őszintén feltárja, hogy az ev. lelkésznek kételyei támadhatnak, melyeket a modern kritikai irány, a köztudatba átment materialisztikus világnézet, a természettudomány, csak élesztenek. A kételyeket pusztán intellektuális úton legyőzni nem lehet, épen úgy, mint az egyszerű erkölcsi igazságokat sem lehet pusztán ész-okok alapján bebizonyítani. A hithez csak akaratelhatározás útján juthatunk. Martensen-Larsen húsz éves liarcz után közel áll a kétségbeeséshez. Kedélybeteg lesz. A munkában — egy nagyvárosi tömeggyülekezetben végezve hivatását — idegzetét megrendíti. A megrendített idegzet új ' tápot ad a kételynek. Lelkészi állásától egy időre szabadságolják. Majd lassan visszanyeri lelki és testi épségét. Akaratának erejét visszanyerve, három szilárd pont az, a melyre állva a kételyt legyőzi: Krisztus Istenfia, a keresztre feszített, Krisztus, a feltámadt Krisztus. A kételyek leküzdésének egyetlen feltétele: a becsületesség e törekvésben. E könyv sok értékes adatot tartalmaz valláspsychologiai tekintetben is. A kor összes kételykérdését felöleli s részletesen leírja, hogy mily módon győzte le azokat. Jelszava: a kételyeket meg kell ölni! A protestantizmus ellenségei talán majd alaposan kihasználják e könyvet, azt mondva: ime a protestáns kétkedő papok! Egy ízben a tengeren együtt utaztam egy amerikai róm. kath. plébánossal, a ki öntelten szólott hozzám: „Lám a protestáns lelkészek között akad ön nem egy kétkedő papra, míg a róm. katholikusok között nincs egy sem". Válaszom ez volt: önök között nincs kétkedő pap, mert önöknél a hit pusztán bizonyos dogmák elhivése. De kétkedő pap van a róm. kath. klérusban is, csakhogy ott e kétely megnyilvánulását a fegyelem lehetetlené teszi. A keresztyénség megalapítása óta még az apostolok között is voltak kétkedők és gyöngehitűek. ..Segíts hitetlenségemben" — ekként kénytelen felkiáltani az Úrnak nem egy szolgája, s ki el nem árulja urát, azon segít az Úr. Szeberéviyi Lajos Zsigmond. KÖNYVISMERTETÉS. Jézus Krisztus és a szocziálizmus. Az evangéliumok nyomán irta Mayer Endre theol. akad. dékántanár az eperjesi ev. kollégiumban. A Luther-Társaság LXII. kiadványa. Budapest, Hornyánszky Viktor, cs. és kir. udvari könyvnyomdája. 1909. (117 1.) 8U

. Ára 1.50 K. A czímben foglalt kérdés egyetemes fontosságú. Megoldása halaszthatatlanul szükséges, mind elméleti, mind gyakorlati tekintetben. Mindkét irányban kezdetleges állapotunk különös és fokozott érdeklődést kelt a kérdés s az azt tárgyaló mű iránt. Másfelől azonban a világirodalom idevágó műveinek ismerete mellett, ha nem is túlcsigázott, de egyetemes színvonalú művet váró igényekkel tekintünk az ily irányú műre. Ezen a téren Peabody Greenwood Ferencznek, az északamerikai cambridgei Harward-egyetem tanárának „Jesus Christ and the Social Question" cz. műve a „Standard-book". 1900 novemberében jelent meg. 1901-ben három újabb kiadást ért. Azután minden évben újabb kiádásban jelent meg. Már két tuczat angol kiadásban forog közkézen. Nemcsak, hanem 1907-ben mindenkinek hozzáférhető olcsó kiadásban (Sixpenny Series) is megjelent. 1903-ban németül is megjelent, Müllenhoff Emília fordításában. Aztán a szerzőnek berlini cseretanársága és műve belső értéke folytán, Németországban is vezérművé lett a „Jesus Christus und die soziale Frage." A kezünk alatt levő kis könyv nem olyan nagy tárgykörű, mint a Peabodyé. mert nem a szocziális kérdést, hanem annak egyik részét, a szocziálizmust akarja ismertetni Jézushoz való viszonyában. Ennyiben szűkebb térre van szorítva a tárgy — a czímben, de nem mindig a műben; mint a hogy lehetetlen is a résznek az egésztől való teljes elszigetelése. Talán jobb is lett volna az egész szocziális kérdés tárgyalása. De úgy kell vennünk a művet, a mint előttünk áll. Hozzá még tekintetbe kell vennünk azt is, hogy nem szakszerű tudományos, hanem művelt népszerű irányú tájékoztató mű. Es ezt ki is kell emelnünk, különben a mérték emelésével az értékelés kedvezőtlenebb lenne. Az Előszóban (3—4. 1.) műve czélját így határozza meg a szerző: „nekem más czélom nem volt, mint lehető rövidséggel elmondani azokat, a főbb elveket, a melyeket Jézus tanításából a szócziálizmussal egybevetni s ez alapon következtetéseket vonni lehet" (3.1.). Ugyanitt ezt a kijelentést is teszi: „S miután úgy tudom, hogy az itt felvetett kérdésekkel nálunk ily összefüggésben s összeállításban még senki sem foglalkozott, annálfogva