Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-24 / 17. szám
lógiák számára is kér államsegélyt. Ha már rászántuk magunkat: legyen legalább valami látszatja ! Az állam ez elől a kérés elöl nem zárkózhatnék el. A lelkészek fölfegyvérzésé megfelelő közgazdasági és egészséges szocziális ismeretekkel egyházunknak is érdeke tagadhatatlanul, de még nagyobb érdeke az államnak! Elsősorban az állam érdeke, hogy a legmagyarabb gyülekezetek élére olyan lelkészek kerüljenek, kik nem engedik közel férkőzni népük szívéhez az egész társadalmi rend fölforgatását czélzó eszméket! Dr. K. I. ISKOLAÜGY. A theologiai akadémiai ifjúság missziói társulata. Nagy örömmel olvastam a f. hó 7-i politikai napilapokban a református egyetemes konventről szóló értesítések közt azt, hogy a konvent tárgyalás alá vévén a ref. lelkészképzés reformját, Tisza István gróf egyházkerületi főgondnok azt az indítványt tette, hogy leendő lelkészeink képzésében az eddiginél nagyobb gondot kell fordítanunk a cura pastoralis s a belmissziói működés ismertetésére s a velük gyakorlati úton való foglalkozásra. Távol legyen tőlem a hiúság, midőn itt fölemlítem, hogy én, hosszú 42 évvel ezelőtt, a skótországi (edinburgi) theol. akadémiáról való visszatérésem első esztendejében, a Prot. Egyli. és Iskolai Lap 1868. május 3-án megjelent számában (XI. évfolyam 18. szám) hosszabb czikkben fejtegettem a már említett reform ügyét. Czikkem czíme: „Egy szerény indítvány egyházi s vallásos életünk bajainak orvoslását illetőleg." Én abban a czikkben azt indítványoztam, hogy hazai református theologiai akadémiáink növendékei a belmissziói munkálkodással való megismerkedés s annak megkedvelése czéljából szervezzenek aftele ifjúsági miszsziói társulatot, mint a minőt én a skót szabad egyház (Free Church) edinburghi New-College-ében láttam, megismertem s példaszerűnek tartottam és tartok ma is. A New-College hallgatói ugyanis az említett társulat ülésein egyrészt megismerkedtek az ottani felolvasások s az azokat követő vitatkozásokban a kiil- és beimisszió ügyével, jelen és mult állapotával; lelkesedés támadt bennük az e téren elért nagyszerű és nagyjelentőségű eredmények hallatára; másrészt, üléseiken kívül, már gyakorolták is magukat a belmisszióval járó foglalkozásokban. Ilyenek: a vasárnapi iskolákban, árvaházakban önként vállalt munkálkodás, a szükséghez képest új vasárnapi iskolák nyitása, börtönök látogatása, szegények megvendégelése úgynevezett szeretetvendégsógeken, melyeken a társulati tagok nemcsak buzdító és vigasztaló beszédeket mondottak, hanem Ők maguk-szolgálták fel a teát a szegényeknek; a vendégség költségeit, természetesen, a társulat pénztárából fedezték. Jelen szerény felszólalásom czélja csak az, hogy ezen, már az idők mohával bevont indítványomra, mely mind máig csak az indítvány állapotában maradt, felhívjam a konvent nagytiszteletű tanügyi bizottságának, melyhez a konvent Tisza István grófnak bölcs és csekélységem által is melegen üdvözölt indítványát utasította, nagybecsű figyelmét. Talán a szóban levő tárgyak tanítástervének kidolgozásában a kathedrai előadások mellett helyet találhatnak, az ügynek nagy hasznára, a theologiai akadémiai ifjúság missziói társulatának. Talán azon rég megírt czikkemben, melyhez az anyagot friss autopsiából merítettem, a sok szalma közt egy pár szem magot is fognak találni. (Budapest.) Komáromy Lajos, nyug. igazg. tanár, ref. egyházi tanácsos. TÁRCZA. Bodelschwing Frigyes. 1881—1910. E hó elején költözött el az élők sorából a német protestáns keresztyénség egyik legnagyobb és legtiszteltebb alakja: Bodelschwing Frigyes, a bielefeldi Zions-Ivirche lelkipásztora, világhírű keresztyén szeretetintézmények megalkotója és fáradhatlan fejlesztője, a ker. belmisszió apostoli buzgalmú munkása. Azoknak nevével együtt fogják emlegetni az ő nevét is, a kik működésük által a német prot. keresztyénség körében egy úgynevezett második nagy reformáczió korszakát alkották meg a mult század folyamán. A Gondviselés a nagy arányokban előretörő és nagy hivatású német nemzetnek a mult század folyamán nagy férfiakban bőséges termést nyújtott. Voltak nagy államférfiai, hadvezérei, gondolkodói és a mi minket legközelebbről érdekel, nagy theologusai és pedig nemcsak az elmélet, hanem a gyakorlat terén is. És csodálatos 1 A midőn a különböző iskolák, kritikai irányzatok a legmerészebb ós sokaknak lelkét a hitetlenség örvényébe taszító támadásokat intézték a keresztyénség] legsarkalatosabb igazságai ellen, épen abban az időben támasztott az Úr e nemzet körében olyan hatalmas apologetákat, a kik a keresztyénség igazait nem theoriákkal védték, hanem ezeket a krisztusi hit és szeretet által áltatott lélek nagyszerű praktikus munkáiban szemléltették. Tisztelet és hála minden idők nagyobb és kisebb hitvédőinek, de a keresztyénség leghatalmasabb apológiája mindenkor az volt, a midőn, mint egykor Jézus, úgy ő is, rámutathatott a hitből fakadó szeretet és hála gyógyító munkáira. Tudjuk, hogy Németországban Wichem volt a beimisszió atyja, nagy agitáló szervezője és úgy a theoria, mint a praxis terén alapvető munkása. Bizonyára ő CTŐtte