Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-04-24 / 17. szám

Jogi tanszék a theologiákon. Tisza István grófnak lelkészképzésünk újabb irányelveiről tartott beszéde országszerte élénk visszhangot keltett. Két téren kiván gyökeres reformot: a cura pastoralis intenzívebbé tétele és a lelkészt az egyháztársadalmi munkásság végzésére képessé tevő jogi ismeretek nyújtása terén. Ámde ennek a kettős czélnak a keresztülvitele az eddigi szűkös keretek között aligha lesz lehetséges. Ha mindkét újítást, kiváltkép a másodikat életbe kívánjuk léptetni, múlhatatlanul szükségessé válik egy új theologiai tanszék szervezése. Mit vár Tisza István s mit várunk mindanynyian a XX. század lelkészétől? Azt várjuk, hogy necsak a lelkiekben, de az élet ügyes-bajos dolgaiban is tanácsadója, oktatója, vezérlője legyen a gondjaira bízott népnek. Azt várjuk, hogy népének gazdasági bajaiban is tanácsadója legyen. Azt várjuk, hogy a törvények labirintusaiban járatlan és ebből kifolyólag tengernyi kellemetlenségnek, kárnak kitett egyszerű népet életrevaló tanácsokkal lássa el ügyes-bajos dolgaiban. Ámde, hogy ezt megtehesse, ismernie kell elsősorban is a gazdasági élet alapjait, hogy észre tudja venni a bajok forrását s rá tudjon találni a segítés útjaira. Azután ismernie kell egész közigazgatásunk szervezetét, tisztában kell lennie a köz- és a közigazgatási jog elemeivel. Azonkívül a társadalmi kérdések nagy tömkelegében is ki kell magát ismernie, hogy adott esetekben.tisztán lássa és magasabb szempontból bírálhassa a történteket s irányíthassa a teendőket. Látjuk tehát, hogy az ismereteknek nem csupán egy új ágára, mondjuk a szocziologiára van szüksége. De nem is egyedül a nemzetgazdaságtanra, a mit az előbbivel szemben Tisza István hangoztatott. Szükség van mindkettőre! Sőt még többre is. így például a termelés, a fogyasztás és az értékesítés érdekében alapított szövetkezetek vezetése, ellenőrzése a kereskedelmi és váltójogi alapelvek ismerete nélkül úgyszólván teljesen lehetetlen. Még egyebekre is utalhatnánk annak a megerősítése czéljából, hogy a jogi ismereteknek egész csoportjára van szüksége a község életében vezető szerepre hivatott lelkésznek. Ily nagyobbarányú jogi studium az eddigi keretekbe nem illeszthető be. Eddigi tanterveinkben a jogi tárgyak köziil az egyházjog és „mellék tantárgyként" a magyar alkotmánytan szerepelt. Ezeket a tárgyakat a jogakadémiával kapcsolatos debreczeni theologián a jogi kar tanárai adták elő, részben a theologusok számára tartott külön kollégiumokban. A többi négy theologián — így Sárospatakon is, a hol pedig jogi kar is van -— részint a gyakorlati theologia, részint az egyháztörténet tanárára bízták az egyházjog előadását, és a hol volt, az alkotmánytanét is. Azonban, ha az új theologiai tanterv a cura pastoralis elméleti és gyakorlati tanítását mind a négy évfolyamra kiterjeszti, másfelől ha a magyar protestáns irodalomtörténetet is fölveszi a rendes tárgyak közé, sem a gyakorlati theologia, sem az egyháztörténet tanára nem lesz képes a kötelező heti tíz óra keretében az eddigi egyházjogi és alkotmánytani órákat is adni. Ha az új tanulmányi rend még újabb és szigorúan a jogi tudományok körébe vágó stúdiumokat is fölvesz, így — hogy mást ne említsünk — nemzetgazdaságtant és szocziologiát, ezeket a tárgyakat már fizikailag is képtelenség, hogy az eddigi tanszékek tanárai lássák el. Ezenfelül ezek alapos jogi készültséget is kívánnak s így ki van zárva, hogy bármely theologiai szakcsoport keretébe beilleszthetők lennének. A szocziologiát még be lehet valahogyan erőltetni a filozófiai tárgyak közé, de a nemzetgazdaságtant s a többi jogi ismeretet már nem. Debreczenben és Sárospatakon a jogi fakultással kapcsolatban is megoldható a kérdés, bár itt is kívánatosabb egy új tanszék szervezése. Csak így lehetséges, hogy az előadó szigorúan a jövendő lelkészek szükségletéhez mérje és jobbára gyakorlati alapon nyújtsa, összevontan az előadandó jogi ismereteket. Ha nem szerveztetnék is e két helyen külön jogi tanszék a theologián, föltétlenül szükséges, hogy az illető jogi kari tanárok specziál-kollégiuniokat tartsanak a theologusok számára. Pia ugyanis a theológusnak magának kellene a különböző tárgyakba szétosztott jogi ismereteket összeszedegetnie — az öt órás rendes kollégiumok mellett — heti 10—15 órát kellene hallgatnia a jogikaron. A többi három intézetben azonban — a menynyiben a konvent magáévá teszi Tisza István eszméit — elkerülhetetlenné válik egy új tanszék szervezése. Ennek tárgyait képeznék azután az egyházjog, a kompendiumszerüleg előadott többi jogi stúdiumokkal es a megfelelő gyakorló órákkal kapcsolatban. Ennek az elkerülhetetlen voltára immár a r. kath. theologiák és újabban a tanítóképzők élén állók is rájöttek. A budapesti egyetem theol. fakultása jórészt erre való tekintettel kívánja négy évfolyamát ötre kibővíteni. A tanítóképző-intézeti tanárok legutóbbi temesvári közgyűlése is foglalkozott ezzel az égető nagy problémával. Immár minékünk se lehet elzárkóznunk előle. Az ú j tanszék szervezése nem ütköznék nagy nehézségbe, miután a konvent — nem nagy örömünkre — már úgyis elhatározta, hogy a theo-