Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-09 / 2. szám

Arra se szabad gondolnunk, — a miért épen a r. kath. püspöki kar instrukczióját is országszerte minden tisztességesen gondolkozó fő elítélte —, hogy „eszélyességgel" és „leleményességgel" a más egyházaknak igért gyermekeket a magunkéi gyanánt neveljük ! A mint a mi hitoktatóink éberen őrködnek az ilyesmik fölött, úgy legalább is ilyen éberen vigyáznak erre a r. kath. hitoktatók. Az egyes iskolák anyakönyvei a különböző felekezetek hitoktatói számára nyitva állanak és „hívtelen szolga" lenne az, a ki ilyesmit akár közülünk, akár a többiek közül elnézne. Az különben se jogosít föl senkit sem a törvényes alap elhagyására, hogy ellenfele is letért arról! Egyházaink a fenyegető veszedelem láttára végre reáléptek a törvényes védekezés terére. Az ev. egyház egyetemes alkotmány- és jogügyi-bizottsága október hó 28. és 29- napjain tartott ülésén a vegyesházasságok körül a lelkészeknek adandó utasítás tervezetét kidolgozta. Reméljük, hogy az ev. egyetemes egyház legközelebbi közgyűlése törvényerőre emeli ezt a lapunkban is közzétett és több üdvös intézkedést tartalmazó utasítástervezetet. A ref. konvent november 3-iki ülésén foglalkozott a kiadandó utasítás kérdésével. Kimondotta, hogy azt fegyelmileg kötelező hatállyal a kerületek bocsássák ki. A végből, hogy lehetőleg egybehangzó legyen, a konventi elnökség a kerületi elnökségekkel egyetértőleg állapítja meg a kerületek elé terjesztendő utasítást. Mi is szükségesnek véljük, hogy fegyelmi hatálya legyen a kerületek hozandó határozatainak. Szükségesnek véljük, hogy az esperesi látogatások alkalmával a vegyesházasságok ügye is beható vizsgálat tárgyává tétessék. Azonban két fontos körülményt nem látunk kellőkép kidomborodni az eddigi tervezgetésekben. A vegyesházasságok túlnyomó része egyfelől a szórványokban élő, másfelől a városokban lakó hitfeleink sorából kerül ki. Falusi gyülekezeteink jó részében a vegyesházasságok csaknem ismeretlenek. A legérzékenyebb veszteségek is a szórványokon és a városi gyülekezetekben érnek bennünket. Erre a kettőre kell tehát leginkább az erőinket összpontosítanunk. Erre a két körülményre az utasításoknak is különös súlyt kell fektetnie. Az ezelőtt csaknem teljesen elhanyagolt szórványok gondozása legújabb egyházi törvényeink életbelépte óta igen nagy lépéssel haladt előre. Egymásután keletkeznek missziói egyházaink. De ezen a téren még igen sok vár reánk! S abban az arányban csökkennek veszteségeink, a mily arányban fölkaroljuk elszórtan élő egyháztagjaink lelki gondozását. Kívánatosnak tartjuk, hogy a szórványokban és missziói egyházakban működő lelkészeink az istentiszteletek végeztével rövid fölvilágosító előadásokban tárják hallgatóik elé a vegyesházasságok körül reájuk váró veszedelmeket és kérdezősködjenek a készülőben lévő házasságkötések felől. A városi gyülekezetek körében pedig elengedhetetlennek tartjuk az ifjakkal való külön foglalatoskodást. Eddig a legtöbb városi gyülekezetünkben úgy volt és — fájdalom —- ma is úgy van, hogy iskoláinkból szárnyra bocsátjuk őket, azután házasságkötésükig alig hallunk róluk. Akkor is igen sokszor azt halljuk, hogy ez vagy az a tanítványunk reverzálist adott egyházunk kárára. Ilyesmi alig történhetnék meg, ha ifjúsági egyesületekbe, nőszövetségekbe tömörítve foglalkoznánk vélük. A városi nagy gyülekezeteknek sok felé lefoglalt lelkészei alig szentelhetnek állandóan időt az ifjak gondozására. De egymásután szervezik városi gyülekezeteink a vallástanító lelkészi állásokat. Ott vannak azután középiskolai vallástanáraink, meg igen sok helyütt tanítóink is. Ezek karolják föl az ifjak elhanyagolt ügyét! Távolról se akarjuk ezzel azt mondani, hogy falusi gyülekezeteinkben erre nem volna szükség! Nincsen olyan gyülekezetünk, még ha a többi felekezeteknek hírmondója se volna közöttük, a hol az iskolákból kikerülő, de még házasulandó sorba nem jutott ifjak lelki gondozására nem kellene gondolnunk ! Ennek fontosságát külföldi hitrokonaink is annyira érezték, hogy állandó évi segélyükkel lehetővé tették immár, hogy ennek a fontos, életbe vágó ügynek állandó utazó titkára legyen hazánkban is. Kezdettől fogva ellenzői voltunk a reverzálisoknak. Azok megszüntetéséért nem is szűnünk meg harczolni. Egyenlőtlen fegyverekkel nem lehet igazságos harczot folytatni. De a harcz folyik s a míg reverzálisok adhatók, mi nékünk is minden lehetőt meg kell tennünk ! De legyünk azzal tisztában, hogy az utasítások holt betűi és fegyelmi eljárások egymagukban nem szüntetik meg a bajt. Szükséges, hogy a lelkészek maguk is belássák, hogy §-ok, fegyelmi szabályok mitsem érnek, ha nem él és nem munkálkodik köztünk a Lélek ereje! Ha csak sopánkodunk a klerikalizmus térfoglalásain, de ölbetett kezekkel nézzük, bíz az megtizedeli, megbontja legtömöttebb sorainkat is! Dr. K. I. TÁRCZA. Egy-két alak Kálvin leveleiből. n. A hittudós. Minél magasabb a kitűzött eszme, annál több és nagyobb akadályba ütközik ezen a gyarlóságokkal teljes földön. A nagy Tanítómester tanításai íme még kétezer év múlva se mentek át a mindennapi életbe. A haladás lassú. Nincs tehát sémi csudálni való azon, hogy a genfi reformátor czéljai is akadályokba ütköztek. Mi volt e czél? „Az Igének teljes erővel való megvalósulása a keresztyének életében". Egy tenyérnyi földön, egy városban akarta megvalósítani az Istennek országát; ám még ez is csaknem leküzdhetetlen akadályokba ütközött, pedig mint maga is mondja, ő engedményeket is tett az embereknek „az idők gyengesége miatt".