Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-09 / 2. szám
miattam nem tehetett Ő többet. Szívemben, éltemben, az egész elmúlt és jelen életben, az evangéliumban, a Jézus Krisztusban megtaláltam Istenem és Atyám. Naprólnapra teljesebben látom arcza fényét, tökéletesebben érzem atyai szíve forró szerelmét. Kit tudásom meg nem ismert, példája követése mindinkább felfedett nekem: „Nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség" (Filipp. 1.3 1 ), mert boldog örökkévalóság. Egyedül Istenért s az 0 gyermekeiért, embertestvéreimórt érdemes élni. Ebben van az egyéni s a társadalmi üdv. „Jöjjön el a Te országod!" — Ez a hit. „Magyar földön megromlott a családi élet. Gazdasági nyomor, pazarlás és igazságtalanság uralkodik, Társadalmi ellentétek és visszásságok vannak. Állami életünk zavaros és elernyedt. Tudományunk önállótlan. Irodalmunk rossz útra tévedt. Művészetünk ferdén fejlett. Keresztyénségünk látszatos. Krisztus- és hazaellenes hatalom túlsúlya sorvasztja erőnket. A szabadság egyházainak önállósága szakadozott. A reformált keresztyénség meghasonlott, erőtelen. A protestáns egység kevesek ábrándja. A művelt körök az egyhazat lenézik. A munkásezrek megvetik A nagy kezdések eredménytelenek. Kálvin nagy esztendeje sem teremtett új életet. Jönn a kisszerű halál." — Ez a meghátrálás. „Vissza a nemes családi élethez! Induljon serény gazdasági munka és egységes reform! Mintha indulna is már. Társadalmi életünk tisztítására, fejlesztésére fel minden kar és minden elme s vezesse egy szív mind a kettőt! Már is indul sok kar, elme, szív. Tudományunkról már a nagy világ is tud és kezdi becsülni. Csak tovább! Irodalmunkban a nemes, tiszta, szép, nemzeti és keresztyén szellemnek is vannak munkásai. Előre a munkában és küzdelemben! Művészetünknek van híre, becse, tiszta alkotásra hivatottsága és hivatásos munkása. Az antikrisztus népe ellen felkel az igazság büntető ereje. Fel, talpra, a ki ember, erős, békés reformmal, s ha kell, megrázó hatalommal készítsük az igazság országát fenn és lenn! A protestáns egyházak között legyen testvéri egyesség! Míveltjeinket hittel, tudással, munkásainkat szeretettel és hittel szerezzük vissza ! Nagy kezdéseinkre jöjjön gondos folytatás. Kálvin lelke, világhatalma és világünnepe tüzet is gyújtott. Lobogjon fennen ! Melegítsen belül! Alkosson mindenütt! Az egyházkormányzókat tegye bölcs és jóságos atyákká. A lelkipásztorokat hősies apostolokká. A tanítókat hű evangélistákká. Mindeneket igaz tanítványokká. S felragyog az emberekben Krisztus arcza. Felépül az emberek közt az Isten országa a magyar hazában, a magyar egyházban s az egész világon!" — Ez a hit. Es „mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk !" Elég volt már a meghátrálásból s a nyomában járt egyéni és társadalmi, anyagi és szellemi, nemzeti és egyházi veszteségből! Már mi is megelégelhettük ! Isten pedig már régen megmondotta: „És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik az ón lelkem" (Zsid. 10.3 8 .). Jöjjön már végre a hit korszaka, „a Krisztus teljességével ékeskedő kor" (Ef. 4.1 3 .). S jöjjön nyomában a megnyert élet: a meghátrálás embereinek a hit embereivé való újjászületése, a családi élet megerősödése, a gazdasági felvirágzás, a társadalmi haladás, az egyházi megújhodás, a nemzeti jóllét és szabadság, a nemzetközi béke, a világtestvériség, a világüdvösség. Jöjjön kedves esztendeje Annak, kinek esztendei soha el nem fogynak! V. J. A reverzálisokról. II. A Ne temere, a Provida és a velük kapcsolatban kiadott püspöki instrukczió a reverzálisoknak égetően fontos kérdésére terelte egyházaink figyelmét is. A támadásokkal szemben a védekezés terére kellett lépnünk. A helyzet még nehezebbé vált. A római egyház előszedte minden fegyverét, hogy egyetlenegy vegyesházasságra lépő híve se forduljon más egyházhoz áldásért, vagyis hogy lehetőleg minden vegyesházasság előtte köttessék. Ha ez a vágya nem válik is egészen valóra, azt mégis eléri, hogy a vegyesházasoknak az eddiginél sokkalta nagyobb aránya fordul hozzá. A kik azután hozzá fordulnak, azokat reverzális nélkül csak a legritkább esetben esketi meg. így, ha ezelőtt — mint láttuk — az előtte kötött vegyesházasságoknak közel háromnegyed részénél bírt reverzálist kapni, most a sokkal nagyobb számban hozzá forduló vegyesházasoknak legalább is kilencztized részétől fog reverzálist kierőszakolni. Ha meg nem bírjuk akadályozni, hogy r. kath.-okkal házasságra lépő híveink oda menjenek áldásért, ez olyan tátongó sebet vág egyházaink testén, hogy néhány nemzedék múlva háromnegyed résznyien is alig maradunk ! Ez nem üres rémkép, mint sokan állítják 1 Ha ugyanis híveink odamennek, születendő gyermekeik örökre elvesznek ránk nézve, mert reverzális nélkül a legritkább esetben bocsájtják el őket. S ne feledjük, nem egyedül az ő gyermekeiket, hanem azoknak a gyermekeit, unokáit és dédunokáit stb. is elveszítjük örökre. Ne feledjük, hogy a nemzedékek hosszú során az a néhány elvesztett gyermek hányszorosan megsokszorozódik! Azzal se áltassuk magunkat, hogy hiába adnak prot. szülők reverzálist, gyermekeiket mégis csak hozzánk hozzák keresztelni. Ne feledjük, hogy hiába keresztelünk meg egy törvény szerint r. kath. gyermeket, az mégsem a miénk. Ne feledjük, hogy most már nem a mi keresztlevelünk, hanem az áll. anyakönyvi hivatal születési bizonyítványa hiteles! Az pedig nem törődik azzal, hogy melyik lelkész keresztelte a gyermeket, vagy egyáltalán megkereszteltók-e, hanem a házassági levél alapján — melybe a szülők részéről kötött egyezség mindenkor be van vezetve — bejegyzi a vallását.
